Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művészt köszöntjük 94. születésnapja alkalmából.

“Békés Itala önmagában egy műfaj”. (MGP)

Békés Itala pályájáról:

Debreceni művészcsalád sarja, apja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő, aki egy Berlinben megismert olasz színésznőt vett feleségül. Öt gyerek közül két ikerpár is született a családban, a szintén színésznővé lett Rita ikertestvére korán elhunyt, ahogy egy másik fiútestvér is. Itala párja, András Kossuth-díjas színházi rendező lett.

Mindannyiuk számára az egymáshoz erős szálakkal kötődő család alkotta a kritikusi közeget. A szülők csak úgy támogatták művészi törekvéseiket, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek, Itala női szabónak tanult. Kisiskolás korában meglehetősen rossz tanuló volt, a kötelező anyag egyáltalán nem érdekelte, de idővel megtanult tanulni. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájára szülői engedély nélkül szökött el, első nekifutásra felvették.

Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, 1958-ban a Madách Színházhoz.

„Hőseimet azért alakítom groteszkül, mert azok. Magam halálosan komolyan élem át őket. Mulatságos furcsaságuk jellemükből, környezetükkel való összeütközésükből adódik. Amikor először játszottam kisfiúszerepet, rögtön elhangzott az ítélet: ez áll a legközelebb Itala egyéniségéhez! Akkor szériában kisfiúkat alakítottam. Tizenkettőt. Majd egy alkalommal öregasszonyszerepet osztottak rám. Következett az újabb felfedezés: Italát az isten is arra teremtette, hogy öregasszonyokat játsszék. Közben, egy esztendeig csupa felvilági nő szerepét bízták rám – mert az elsőt jól alakítottam. Pedig én nem ilyen vagy olyan szerepre termettem, egyszerűen színész vagyok. Jellemszínész” – vallja Békés Itala.

Fél évszázada bátyjával ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot, Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el.

A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel, a műsorral három sikeres fővárosi év után országjárásra indult.

Művészi skálája igen széles, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújt. Több mint száz szerepet alakított, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle.

Az ötvenes években az Úttörő és az Ifjúsági Színházban rengeteg fiúszerepet játszott. Két kedves levelet ma is őriz ebből az időből.Az egyik így kezdődik: „Kedves Nemecsek Ernő néni.” A másik így végződik: „Előadás után várlak: Aranka.”

„Kurtág György volt a múzsám. (…) Amikor már úgy éreztem, hogy hiába tanulmányozom a rám osztott kamaszfigurák modelljét, és hiába veszem a lehető legkomolyabban az ismétlődő – mellesleg nagyon is sikeres – kisfiú szerepeket, némileg belefáradtam, s ő figyelmeztetett, hogy a színésznek soha nem szabad beérni azzal, amit a színháza szerepekben nyújtani tud, magának kell megkeresnie a feladatot. Saját személyes mondanivalójához a megfelelő kifejezési eszközöket. Ez teszi a színészi pályát folyamatos megújulást kínáló és követelő alkotó munkává. De sokat köszönhetek Örkény Istvánnak is, aki a Senkihez végzett kutatómunkám és az elkészült vázlat ismeretében, kételyeim hallatán biztatott, hogy igenis képes vagyok magam megszerkeszteni, megírni a gondolataimat” – nyilatkozta egy beszélgetésben.

Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában.

Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket (Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát). Legutóbb Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében alakított zseniálisan egy takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni. “Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – vallja a fáradhatatlan színésznő, aki a kilencvenhez közeledve is táncolt, ugrált, rappelt, ha kellett.

1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadi játékmester tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta a művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.

Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát kapott.

Még Örkény István bíztatta életrajzi regénye megírására, amely Hogyan lettem senki címmel 1990-ben született meg. Az életrajzi regény, amely egyben korrajz és színháztörténet is, címében a taoizmusra utal. A senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet.

2009-ben jelent meg villámtörténeteket tartalmazó kötete, az Olvasd a buszon, 2012-ben pedig Égi játszótársak címmel adott közre színésztársairól szóló anekdotákat.

„Sok főszerepet is játszottam, de az epizódszerepek jóval nehezebbek. A nagy szerep megcsinálja a színészt, a kis szerepet a színésznek kell megcsinálnia. Nagy szerepben kicsit még rossznak is lehet lenni. Ez nem mindig derül ki, mert a szerep az beszél önmagáért. Ha viszont a színész nem zseniális egy epizódszerepben, akkor olyan, mintha nem is lenne a színpadon. De minden színesíti az ember palettáját. Én például azért játszom az alternatívnak számító Táp Színházban, mert érdekel mit csinálnak a fiatalok. A Gondolatiskola is önzés volt részemről, mert állandóan kapcsolatban lehettem fiatalokkal. Gyakran egy szülő azért nem tudja megérteni a gyerekét, mert igazából nincs tisztában vele, hogy mi és miért érdekli, mert nem ismeri. Nem hallgatja azt a zenét, amit ő, csak azt mondja rá, hogy rossz” – vallotta egy interjúban.

Aki látta Enyedi Ildikó Oscar-díjra jelölt, Testről és lélekről című filmjét, amíg él, nem felejti el az apró kis takarítónőt játszó, Kossuth-díjas színésznőt. Itala ennek apropóján mesélt a múltról, no és a jövőről a 24.hu podcastjában, amelyet ITT érhetnek el.