Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján mutatta be 2020-ban az Örkény Színház a Zűrzavar 2045 című előadást Polgár Csaba rendezésében. Ennek kapcsán készült villáminterjú

Ajánló a darab elé:

2045-ben az Újorosz Birodalomban dúl az ellenállás. Elégedetlen emberek tízezrei fognak össze, hogy véget vessenek a féldiktatórikus, elnyomó vezetésnek. Vágyaik sokfélék, szövetségük ingatag, de indulatuk közös, ezért ijesztő. Egyetlen kormányzóság akad csak, ahol rend van és nyugalom, egy félreeső kis tartomány: Vengrija, azaz Magyarország. Kormányzója egy asszony, aki minden erejével igyekszik elhitetni a moszkvai vezetéssel, hogy Vengrija-tartományban is dúl az ellenállás, tehát Moszkva küldjön neki még pénzt, pénzt és még több pénzt. Nagy igyekezetében észre sem veszi, hogy a káosz már tényleg ott kopogtat az ajtaján… Káosz, zűrzavar, vagy ahogy az oroszok mondják ezt a furcsa magyar szót: zsűrzsavjar.

Villáminterjú:

Lev Birinszkij Bolondok tánca drámája a Színház folyóirat 1994-es mellékletében jelent meg magyarul, nyomtatásban először. Ahogy az előszóban Dúró Győző megemlíti, a szerző nevével csak a totalitárius államok bukását követően találkozhattak először a hazai színházcsinálók – Nyikolaj Erdmannhoz hasonlóan, Birinszkijt is gyakorlatilag törölték a szovjet színházi tudatból. Miért ennek a magyar nyelvterületen viszonylag kevéssé ismert szerzőnek a művéhez nyúltatok?

Régóta foglalkoztat a politikai kultúra, korábbi előadásainkban, a Hermann csatájában és a Coriolanusban is az egyén lehetséges politikai és társadalmi szerepvállalásairól és azok a személyes életre gyakorolt hatásáról gondolkodtunk. Birinszkij drámáját Gáspár Ildikó ajánlotta, és nagyon megtetszett. Pontos darabnak találom, mert, egy klasszikus vígjátékhoz képest, tovább tekeri a helyzeteket, amíg már fáj, amíg feldereng benne az emberi butaság, önzés mély bugyra. Az is jó benne, hogy minden oldalra szúr, senkit nem hagy nyugodni, határozottan állítja, hogy nincs ártatlan oldal. Az eredeti szövegtől persze nagyon elrugaszkodtunk, nem akartunk egy összekacsintós előadást, ezért úgy döntöttünk, a politikai-társadalmi közegünkből és az alapműből kiindulva, egy alternatív jövőt építünk. A mi kitalált történelmünk szerint 2022-ben tartják az utolsó szabad választásokat Magyarországon, a rendszer ezt követően pedig bedől, és bekebelez minket az Újorosz Birodalom.

Ez a helyzet félelmetesen rímel napjaink történéseire.

Fel is merült a csapatban az a kérdés, hogy etikus-e egy ilyen történetet játszani éppen most. Én azt gondolom, hogy a színháznak feladata arról beszélnie, ami van, ami történik körülöttünk. Birinszkij számunkra olyan értelemben volt vonalvezető, hogy nagyon széles spektrumra nyissuk ki az előadásunkat, hogy el lehessen képzelni, hogyan került ebbe a helyzetbe a darabbeli tartomány. Ugyanakkor, természetesen, az előadás talán élesebben is szól most, mint a másfél-két évvel ezelőtti bemutató. A tartomány kormányzónője, Orkány Elíz (Kerekes Éva) gyakorlatilag ugyanazt a pávatáncot járja az újorosz vezetéssel, amit ma a politikai térben láthatunk. Ha pedig azt nézzük, hogy milyen mértékű a fakenews-gyártás, akkor valószerűnek tűnik az előadásban működtetett álhírgyár, ami tulajdonképpen maga az állam.

Miért érdemes most megnézni ezt az előadást?

Az a kicsavart idézet jut eszembe: vigyázó szemetek a színpadra vessétek. Gyakorlatilag nem látom kitalációnak a Zűrzavar 2045 történetét. Ez megerősít abban, hogy a színház nemcsak kulturálisan fontos, hanem egyszerűen azért, hogy az emberek lássák egymást, és értsék, hogy amikor baj van, akkor mindenkinél baj van, amikor jó, akkor mindenkinek ugyanolyan jó. A színház az utolsó helyek egyike, ahol emberek közösen élhetnek át élményeket, úgy, hogy minden a jelen időben történik.


Készítette: Biró Árpád Levente