Gyerekkorában kezdett el a kezeivel bábozni, és különböző hangokon megszólaltatni őket, így derült ki, hogy tehetséges parodista. Ennek ellenére olyan visszahúzódó gyerek volt, hogy az osztálytársai csodálkoztak, amikor kiderült, hogy színész szeretne lenni. (Ez a szemérmesség a magánéletben azóta is jellemző rá.)

D. Tóth Kriszta sorai:

Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, parodista, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nem vették fel elsőre a főiskolára, így indult az 1968-as Ki mit tud?-on, ami után megismerték az utcán, ismert lett.

Mikor bekerült a Színművészetire, nem szerepelhetett színpadon, így a „sztársága” elmúlt. Első lánya születésének és egy nem túl kedves nővérkének is köze van hozzá, hogy ezek után az lett a célja, hogy ő legyen „a Gálvölgyi”, akit mindenki ismer. Ez sikerült. De D. Tóth Krisztának nemcsak erről mesél, hanem arról is, hogy miért zavarja, hogy a vígjátéki színészeket más kategóriába sorolják, mint a drámai színészeket, és az is kiderül, hogy milyen apa, miért akart mindig is lányos apa lenni, és hogyan viszonyul(t) a lányai udvarlóihoz. Elviszlek magammal: Gálvölgyi János.