Gávölgyi Jánossal készült interjút elevenített fel a Sikeres Nők című lap AKKOR ÉS MOST című rovata. Ebből olvashatnak részletet.

A teljes interjú a Sikeres Nők magazinban olvasható.
Sikeres Nők 2021.06.18 – 12,13,14,15. oldal

Arról szólva, volt-e valaki a családjában, akitől örökölhette a tehetségét, Gávölgyi János elmondta: „Édesapám tisztviselő volt, de egy nagy kórusban is énekelt, és csodás hanggal volt megáldva. Emlékszem, engem kisfiúként nagyon bosszantott, hogy miért nem egyedül áll ki a színpadra, miért csak egy a sok közül?! Úgy látszik, az egészséges exhibicionizmus, mely minden jó színész sajátja, már akkor munkált benne. Én elképzelni sem tudtam, hogy ne ragyoghassak ki a tömegből!”

A főiskola és a Ki Mit tud? sikere előtt két évig nyomdai fotósként dolgozott.
Amikor érettségi után nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, segédszínésznek akart menni vidékre, de apja közölte, hogy egy fillért sem kap tőle, ha ezt megteszi: „Akkor ez szörnyen bántott, mert szentül meg voltam győződve róla, hogy úgyis főszerepet kapnék már a második héten! Ma már hálás vagyok apámnak, amiért reálisan gondolkozott, és nem akarta, hogy az ő pénzéből esténként holtrészegre igyam magam egy vidéki színház társalgójában, csak mert folyton én vagyok a sokadik ajtónálló. Azt akarta, hogy szem előtt legyek, és válasszak egy rendes foglalkozást. Én úgy terveztem, fotóriporterként töltöm el azt a kis időt, amíg nem leszek híves színész, de mert nem kellettem az MTI-nek, egy barátom által a Révai Nyomdába kerültem. Azt hittem, itt majd egymásnak adják a kilincset a világsztárok, hogy a lefotózzam őket. Ehhez képes Pannónia motorkerékpárok reklámját a különféle használati utasításokat kellett fényképezzek. Szabadidőmben Keleti Éva fotóművésszel jártam a színházakat, meghajolva a megtiszteltetés és Éva dögnehéz fotótáskájának súlya alatt. A sors iróniája, hogy később színészként sok képet csinált rólam, és a mai napig jó viszonyban vagyunk.”

A Ki Mit Tud? zsűrijében többek között ott ült Major Tamás és Szinetár Miklós is, akik tanítottak a főiskolán: „Megkérdezték, miért nem jelentkeztem színésznek, mire közöltem, hogy éppen most rúgtak ki másodszor. Erre megígértették velem, hogy jövőre is jelentkezem, és így is történt. A felvételim sikerrel járt, de a főiskola négy éve alatt inkább csak hátrányom származott a Ki Mit Tud-ból, ugyanis az osztálytársaim irigyek voltak rám. Tudták, hogy kategóriagyőztesként szerződésem volt a Kamara Varietével, ahol naponta két előadásban léptem fel, így még a főiskola megkezdése előtt hétszáz előadást csinálhattam végig a mai Játékszín épületében. Itt tanultam meg a kollégáktól a szakmai tisztességet, a profizmust, a figyelmet.”

Azt fejtegetve, számára mit jelent a siker, a népszerűség, kifejtette: „A sikernek van egy olyan része, melyben az ember nem elégedett ugyan, de úgy érzi, szakmailag boldog. Én sosem voltam irigy a sikeres kollégáimra, hiszen nekem is megvoltak a magam sikerei. Ráadásul én nem sértődöm meg, ha bemegyek valahová, és nem ismernek fel. Nem vagyok kötelező tananyag, de az igaz, hogy nagyon jólesik, amikor megszólítanak valahol, kérnek egy autogramot, és mondanak pár kedves szót.”

A teljes interjú a Sikeres Nők magazinban olvasható.
Sikeres Nők 2021.06.18 – 12,13,14,15. oldal