Gazdag Gyula: „Jelenleg a filmgyártás finanszírozása nem próbál demokratikus lenni”
2024. április 29., hétfő 10:15
Lát hasonlóságot a mai filmfinanszírozás és az ötvenes évek kultúrpolitikája között Gazdag Gyula filmrendező-tanár, aki dokumentum- és játékfilmjeiben azt kutatta, “hogyan sérülnek alapvető emberi jogok”. Kilenc filmjét is betiltották a Kádár-rendszerben, erről is mesél a HVG interjújában. Szentgyörgyi Rita kérdezte.
A rendszerváltás idején lezárult a hazai rendezői korszaka. A kérdésre, nem tartja-e furcsának, hogy a szocializmus abszurd valóságát leleplező filmjeiről akkor váltott az oktatásra, amikor szabadon, cenzúra nélkül filmezhetett volna, elmondta:
„Dolgoztam forgatókönyveken, próbáltam filmeket készíteni, amelyek végül nem készültek el. Én is szeretném tudni ennek az okait. Talán a 2008-as gazdasági válság éppúgy szerepel közöttük, mint a hazai filmkészítési rendszerek létrejötte, majd összeomlása. „
A Nemzeti Filmintézet működéséről szólva kifejtette:
„Azt hiszem, jelenleg a filmgyártás finanszírozása Magyarországon ott tart, hogy már nem próbál demokratikus lenni. Úgy látom, a filmet sem iparnak, sem művészetnek nem tekintik, pusztán propagandaeszköznek. Ebben hasonlóságot látok az ötvenes évek elejének filmgyártásával. (…)”
Apró újsághírek nyomába eredve bukkant olyan témákra, amelyek leleplezték a Kádár-korszak paternialista, centralista viszonyait. A felvetésre, miszerint jó szimattal megérezte-e, hogy miből lehet rendszerkritikus alkotás, elárulta:
„Az érdeklődésemet mindig az események ragadták meg, amelyekben reményeim szerint valamiféle dráma lehetősége rejtőzött. Ez a dráma kellett ahhoz, hogy elmondjam mindazt, amit a rendszerről gondoltam. Az Ember Judittal közösen készített A határozat volt az, amelyik a legnagyobb port verte fel. Abban az időben készült, amikor az új gazdasági mechanizmust vissza akarták szorítani, és egy újkonzervatív hullám kezdődött el a hatalom berkeiben. (…) Kivétel nélkül minden dokumentum- és játékfilmemben azt kutattam, hogy abban a világban hogyan sérülnek alapvető emberi jogok. Hogy miféle gondolkodás az, amelyik megakadályozza, hogy alapvető emberi jogainkkal éljünk. És mennyire abszurd az a világ, amelyik e szerint működik.”
Arról is mesélt, hogy egyszer megfenyegette a Filmfőigazgatóság illetékes elvtársát:”
„Eljött az idő, amikor elegem lett abból, hogy a filmjeim egymás után ugyanarra a sorsra jutottak. Levélben kértem a betiltások indokolását a filmfőigazgatótól, és azt kérdeztem, milyen jövőt szánnak nekik. Azzal zártam a levelemet, hogy amennyiben nem kapok megfelelő választ, tudni fogom, mit tegyek. Valójában nem tudtam. Szóban azt a választ kaptam, hogy amíg az illető hivatalban van, kikerülnek a filmek a dobozból. Így is történt.”