Friss színházi munkái komoly társadalmi kérdéseket érintenek, mint az online fenyegetettség, bántalmazó kapcsolatok. Üvegfal címmel játszik közös előadásban férjével, Simon Kornéllal, első rendezése, a SZX_MCHN is műsoron van. A Loupe Társulattal tartotta legutóbbi bemutatóját 4:12 címmel a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Ennek kapcsán kérdezte a Forbes.

Az Üvegfal az érzelmileg bántalmazó kapcsolatokat, az általa rendezett SZX_MCHN, avagy a vágyaink meghurcoltatása a szexuális szokásainkat boncolgatja, a 4:12 alaptémája pedig egy 4 perc 12 másodperces videó, ami miatt aztán meghurcolnak egy tizenévest. A kérdésre, hogy direkt megy-e ilyen témák felé, Gryllus Dorka elmondta:

„Ez érdekel. Szeretek olyat csinálni, amiről azt gondolom, hogy ad valamit, mond valamit, lehet utána beszélni róla, hiszek a művészet erejében. Ezért választottuk a férjemmel, Simon Kornéllal Dobray Sarolta könyvét, az Üvegfalat, és abból készítettük a saját előadásunkat. Fontos, hogy milyen képet mutatunk az embereknek, mert ez visszahat. A 4:12-t Jancsi (Horváth János Antal – a szerk.) választotta, és fordította, de nagyon örültem, amikor megkerestek vele.”

Nagyobb gyermeke, Soma is színész akar lenni, ennek kapcsán elárulta:

„Féltem őt. A múlt héten szerepelt, beugrott a Jurányiban Az örökség című darabba. Schwechtje Mihály rendező és az egész csapat végtelenül kedves volt vele. Három jelenete volt egy próbával, szerintem nagyon ügyes volt, de ő is, és én is nagyon izgultunk. Nagyon tetszett az előadás, és persze nem csak Somika miatt. (…) Ültem a nézőtéren, és szorítottam a széket, hogy sikerüljön. Nagyon drukkolok neki. Persze, ha rajta múlna, már magántanuló volna és csak szerepelne, de ez nehéz döntés. Abban azért meg is lehet hülyülni, ha túl korán kerül bele valaki ebbe a világba. Ez egy kegyetlen világ sokszor még a felnőttnek is.”

A kérdésre, mi benne a kegyetlen:

És meg kell tanulnod, hogy ne vedd személyesen, ha nem te kellesz, mert például egy fiatalabbat akartak, vagy inkább mégis szőkét. Nagyon sok mindent helyre kell rakni magadban. És egy forgatáson, ha nagy a stressz, van, hogy nem tudnak tekintettel lenni arra, hogy ott van egy gyerek, és miket mondanak előtte. Múltkor beszélgettem egy kollégával, aki egykor gyerekszínészként azt látta, hogy egy színész hogyan nyomult rá egy kolléganőre, és hogy ez anno neki mennyire sokkoló volt.

Aztán ott vannak a nehéz jelenetek, például gyilkosság vagy egy háború, azt se könnyű pszichésen átélni. Felnőttnek sem. Persze mint színésznek ez a szakmád, de ezeket az átélt helyzeteket az idegrendszered azokra a pillanatokra realitásnak éli meg. Az idegrendszereddel játszol. Az a feladat, hogy van egy élet, ami nem a tiéd, de minél jobban beleéled magad, annál jobb leszel a szerepben.

Másrészről meg ez egy trip. Kiszakadsz a valóságból, és mintha újra gyerek lennél, aki felvesz egy ruhát, és azt képzeli, hogy valaki más. Ez egy játék is, szórakozás azt játszani, hogy nem te vagy, hanem valaki más.

Majd meglátjuk persze, az is lehet, hogy holnap meggondolja magát, és valami másba kezd, de én úgy látom, hogy a kreatív erő nagyon erős benne.”