A karácsony közeledtével egy igazi ünnepre hangoló résszel jelentkezik az Így lettem sorozata, melyben Mészáros Antónia, az UNICEF ügyvezető igazgatója a gyerekkorról beszélget vendégeivel. Halász Judit széles mosollyal mesél gyerekkori emlékeiről, pedig a háború alatt látta meg a napvilágot. Apját Judit születése miatt két hétre hazaengedték a Don-kanyarból, de a család férfitagjai mind a harctéren voltak.

„Nekem azt hiszem, hogy gyönyörű gyerekkorom volt, dacára annak, hogy a háborúban születtem és őrületes szegénységet éltünk akkor meg. Azért volt gyönyörű gyerekkorom, mert a családom úgy vett engem körül, hogy rengeteg szeretetet kaptam.”

A beszélgetésből az is kiderül, hogy miért szorong még ma is a repülőgépek zajától és miért jelenti számára ugyanazt a Karcsi és a Józsi név. Szeretettel mesél szlovák nagymamájáról, akitől nem csak a világ legfinomabb sztrapacskájának receptjét tanulta meg, hanem azt is, hogy a meséknek, a történeteknek milyen fontos jelentőségük van. „Azóta tudom, hogy azok a legjobb mesék a világon, amit az ember saját maga, fejből mesél az unokájának vagy a gyerekének. A nagymamám olyan meséket mondott, hogy azt hittem leesem az ágyról a nevetéstől minden este.”

Legszebb emlékei nagymamáihoz és édesanyjához kötődnek, de felidézte a gyerekkori karácsonyait is. „Karácsonyfa volt, gyertyák égtek rajta és még a háború előttről maradt díszek. És úgy zajlott a karácsony, hogy anyukám főzött valamit, amit éppen lehetett kapni, a nagynéném pedig csengetett és szóltak, hogy megjött a Jézuska. Ajándék már nem nagyon volt. Amikor először kaptam ajándékot, arra nagyon emlékszem. Egy babakocsit kaptam. De nem igazán az ajándék volt a lényeg, hanem az együttlét, a béke.”

Forrás: NLC.hu