Jenna Jalonen táncos-koreográfust kérdezte a Magyar Narancs legújabb, Ring című táncelőadásáról, ami az ősi hagyományokhoz nyúl vissza.

Forrás: Magyar Narancs 2022.12.15 – 118. oldal

„Alapvetően az a helyzet mozgatta a fantáziámat, amikor egy partin körben állnak a táncosok, és egyesével belibbennek a kör közepére, simán csak produkálni magukat. Ezen gondolkodva rájöttem, hogy igenis lehet összefüggés a régi körtáncok és a sima partiszituáció között. Rájöttem, hogy a táncos nem a próbateremben, hanem a bulihelyzetekben mozog igazán. Hogy a táncosok számára ez egy életmód: a körön belül nem előadóként vannak jelen, hanem egymásnak táncolnak. Tisztán a kör, mint térforma lett tehát az előadás háttere és kerete. Elkezdtem kutatni a különböző népek körtáncait, s végre megismerhettem a magyarnéptáncokat is, amelyekről addig úgy gondoltam, hogy finn koreográfusként nem szerencsés hozzájuk nyúlnom. Erős emlékem, amikor Magyarországra költözésem után nem sokkal az iskolában először láttam egy magyar néptáncelőadást. Csodáltam. De láttam azt is, hogy egy rettenetesen férfiak dominálta rendszer. Abban az előadásban volt egy karikázó tánc csak lányokkal, akik énekeltek is. Teljesen befelé forduló volt az egész. Mintha a lányok itt hagyományosan jobban rá volnának szorítva arra, hogy befelé létezzenek” – mesélte az alkotó.

Arról szólva, hogyan került anno Magyarországra, elárulta:
„Papíron balerina vagyok. A Finn Nemzeti Balett növendéke voltam, majd elhatároztam, hogy külföldre megyek tanulni, mert azt feltételeztem, hogy máshol csak jobb lehet a klasszikusbalett-oktatás, mint nálunk. Nagy ambícióim voltak, Bostonba is felvettek, de az nagyon messzinek tűnt, így a Budapesti Táncművészeti Főiskolán – most már egyetem – végeztem. Olyan tíz éve elkezdtem járni titokban – mert az iskolában nem igazán értékelték még akkor – a Grecsó Zoltán vezette Willany Leó improvizációs közösségi alkotóműhelybe, amely akkor az eredeti Gödör Klubban működött. Az volt számomra az aranykor, csupa olyan táncossal dolgozhattam együtt, akik már akkor is merészen kísérleteztek. Amikor végeztem, felmerült, hogy az Operaházba szerződök, de nem sokáig gondolkodtam, mert belül addigra már erős meggyőződésemmé vált, hogy más utat fogok járni. Így hát Duda Éva akkor formálódó társulatának lettem a tagja. Aztán kalandvágyból kiköltöztem Brüsszelbe, a kortárs tánc Mekkájába, négy évre. És ott egy kicsit felfrissültem. Akkor alapítottuk Horváth Nórival a Collective Dope-ot. Utazós időszak következett, sokat dolgoztunk Németországban és Franciaországban is.”

Ahogy a táncművész fogalmaz: erősen hatottak rá Hód Adrienn, azaz a Hodworks munkái, a vele való közös munka sokat segített a saját útját megtalálni: „Eltűnt belőlem a balett, oldódtak a kényszerek, a beidegződések, de a minőségi mozgás megmaradt, és teljesen új dimenziók nyíltak meg.”

Forrás: Magyar Narancs 2022.12.15 – 118. oldal, cím: Eltűnt belőlem a balett