Jordán Tamás a Színművészetiről: „Tudni kell, hogy hol van a határ”
2020. augusztus 24., hétfő 06:42
“Vidnyánszky pápa” írása nyomán Jordán Tamás ismét az országos média középpontjába került. A Nyugat.hu nemcsak erről, hanem az általa vezetett szombathelyi színház jelenéről és jövőjéről is kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
Jordán Tamás elsőként arról mesélt, hogyan telt a nyara: “Zsuzsi, a párom, nagyon féltett a koronavírustól, ami gyakorlatilag több hónapos karantént jelentett. Ezt azért is tudtam jól viselni, mert rengeteg tanulnivalóm volt. Hogy mást ne mondjak, az Equus nem ment hibátlanul a szombathelyi premieren, és ebből most presztízskérdést csinálok, hogy tökéletes legyen. Aztán megkaptam a „A két pápa” szövegét is, amit időközben elkezdtünk próbálni. Emellett ünnepi eseménynek számított, amikor elsétáltunk a Fillér utcából a Lövőház utcába, hogy leüljünk az egyik teraszra. Úgy vártam erre, mint amikor egy gyereket levisznek a játszótérre.”
Nem szokott sarkos véleményt nyilvánítani politikaközeli ügyekben. Arról szólva, nem bánta-e meg, hogy most megtetted „Vidnyánszky pápa” című írásával, elárulta:
“Korábban az volt az elvem, hogy egy intézményvezető ne politizáljon, mert nem csak önmagát, hanem az általa vezetett intézményt is képviseli. De az év végi kulturális törvényjavaslat olyan drasztikusan belegázolt a magyar színházak életébe, hogy amikor a szervezők megkerestek igent mondtam. A beszédem és szerepvállalásom már akkor kivívta a hatalom rosszallását. A Vidnyánszky pápa esetében pedig az történt, hogy én rettenetesen szeretem a fiatalokat. Magam is fiatal amatőr színészként kezdtem, később tanítottam a színművészeti főiskolán, a mai egyetemen, és sok minden más is köt az intézményhez. Így amikor a hatalom erre is rátette a kezét, úgy éreztem, hogy ismét meg kell szólalnom. (…) Amit a Vidnyánszky pápában megírtam egyébként cáfolhatatlanul igaz” – fejtette ki Jordán Tamás.
A kérdésre, milyen volt korábban a kapcsolata Vidnyánszky Attilával, kifejtette: “Amikor Beregszászból átköltözött Magyarországra, a színházi tábor örömmel és szeretettel vette körül – közéjük tartoztam én is. Beregszász javára például jótékonysági estet szerveztem a Nemzeti Színházban, Vidnyászkyt még a kulturális minisztériumba is magammal vittem, hogy segítséget kérjünk. A nagyobb bajok és ellentétek akkor kezdődtek, amikor 2008-ban a Magyar Színházi Társaság elnöke voltam, Vidnyánszkyék pedig közölték, hogy egy új színházi érdekképviseletet hoznak létre Magyar Teátrumi Társaság néven. Könyörögtem nekik, hogy ne tegyék, beszéljük meg együtt a dolgokat, de hajthatatlanok voltak. Kerényi Imre ki is mondta: “Ezentúl mindenhol mi leszünk” . Vagyis 2008-ban már lehetett tudni, hogy mi lesz 2010-ban, és ez a folyamat most teljesül be. Időközben pénzügyileg és tartalmilag is szétverték a POSZT-ot, kiiktatva belőle a fesztivál lelkét” .
A Nemzet Színésze hozzátette: “Az írás óta jelentős vélemények kaptak sajtónyilvánosságot. Székely Gábor egy erős levél kíséretében mondott le tanári állásáról, Sodró Eliza , korábban a Weöres Sándor Színház tagja, megható levélben kérte Vidnyánszky Attilát, hogy mondjon le a kuratórium elnöki posztjáról, Udvaros Dorottya , a jelenlegi Nemzeti Színház vezető színésze, Vidnyánszky korábbi állítását cáfolva kiállt Zsámbéki, Székely Gábor valamint Ascher Tamás mellett. Karsai György professzor ízekre szedte és cáfolta Rátóti Zoltán SZFE-kuratóriumi tag állításait. Székely Csaba vitriolos írásban láttatta, hogy mi történik most az Színművészeti Egyetemmel. Hiszem, hogy sok jelentős művész is beáll majd ebbe a sorba. Bár ki tudja? (…) Valljuk be, vannak, akiknek ez így jó. Aztán vannak a rezignáltak, akik azt mondják, hogy semmi értelme felszólalni vagy tüntetni, mert úgysem történik semmi. Végül pedig az egész szakmában jelen van a félelem: tudni kell, hogy hol van a határ. Ami egyébként egyre közelebb kerül: régen gyalogolni kellett, most már nagyot sem kell lépni ahhoz, hogy elérjük” – vélte Jordán Tamás.
Arról is faggatták, mennyire félti mindazt, amit színházalapítóként, igazgatóként létrehozott Szombathelyen: “Rettenetesen féltem. Elsősorban a társulatért aggódom. Én hívtam ide őket, sokan gyökeret eresztettek a városban, itt vettek házat, itt született gyermekük. Egy új igazgató nyilván sok mindenen változtat majd: az irányvonalon, a műsorterven, a rendezőkön és a színészeken is. (…) Hiszek abban, hogy kialakult egy erős, összetartó, megbízható és egymásért dolgozó csapat Szombathelyen, amely kibírja a viharokat, és amire építhet az új igazgató is” – nyilatkozta Jordán Tamás.