Krusovszky biztos abban, hogy a Mathias Corvinus Collegiumot nem fogja érdekelni, hogy a cég veszteséges-e, vagy sem, hiszen nem a piacról él, nincs szüksége a Libri profitjára, szóval akár be is zárathatja az egészet, legfeljebb bukik az alapítvány pár milliárdot. És mivel nem a piacról él, senki sem fogja tudni számonkérni, ha rendszerkritikusnak tartott írók könyveit elrejtik az alsó polcra. Erről a HVG-nek és az Index.nek adott interjújában is beszélt.
A helyzetet az író szerint az áttételes hatás is nehezítheti: előfordulhat ugyanis, hogy a továbbra is a piacról élő kiadó a jövőben azt mondja, hogy egyszerűen nem adja ki bizonyos szerzők könyveit, mivel úgy gondolják, hogy a Libri azokat úgysem venné át.
„Azzal tehát, hogy a Libri teljes egészében egy kormányhoz tartozó alapítvány tulajdona lett, egyszersmind kikerült a piaci logika alól is. Ha állami lenne, gondolhatnánk, hogy a könyvpiac egy részét államosították, és majd egy más összetételű kormány – ha egyszer lesz ilyen – viszi tovább, vagy eladja, csinál vele valami ép ésszel érthető dolgot. De még csak ilyesmire sem lehet számítani, hiszen egy alapítványhoz került, mint az egyetemek. Az MCC vezetője, Orbán Balázs egyben a miniszterelnök politikai igazgatója is, nyilván felesleges mondani, hogy ez mit jelent” – fogalmazott az író az Index-nek.
„Az ötszázmilliárdos vagyonukhoz képest szinte aprópénz a Libri 12–15 milliárdos ára, illetve az a bevétel, amit a cég termelni képes. Végtelenül cinikus tehát piaci logikára hivatkozni a megvásárlás mögött. Ebben a helyzetben a tulajdonosok semmilyen kontrollal nem néznek szembe, azt csinálnak, amit akarnak, amit nem szégyellnek, és hát látjuk, hogy nem nagyon szégyenlősek. Ha akarnák, az egészet bezárathatnák, mint a Népszabadságot, de nyilván nem fogják, mert nem ezért vették meg. A kérdés tehát az, hogy minek kellett nekik? (…) Valamifajta elitváltási hév dolgozik itt, de hát elitet váltani nemcsak nagyon költséges, de iszonyú bonyolult is. Sosem szokott úgy sikerülni, ahogy a váltást indítványozók tervezik, és a rombolás közben mindig iszonyatos” – teszi hozzá.
Kursovszky Dénes új nagyregényének, a Levelek nélkülnek az apropóján a többi között arról beszélt a HVG-nek adott interjúban, hogy milyennek látja a XXI. századot. Szerinte hiába csökken a nyugati társadalmakban az erőszakos halálesetek száma, és viszonylag prosperáló, kiszámítható életet lehet élni, „mégis szinte mindenki kényelmetlenül érzi magát” például a klímaváltozás miatt. Ezt azzal indokolja, hogy a „megfoghatatlan dolgoktól lehet a legjobban szorongani”, és a regénye is éppen erre a szorongásra épül.
Könyvének főszereplője egy középkorú magyartanár, választása pedig azért esett erre a karakterre, mert „óvatosságból, alaposságból” úgy gondolta, hogy íróként azokat a területeket közelíti meg, amelyekre jobban rálát az egyébként is pedagóguscsaládban felnőtt Krusovszky. Az író ennek kapcsán azt mondja, hogy manapság létezik egy részben érthető, részben viszont túlhajtott „reprezentációs görcs”, melynek szerinte olyan extrém példái is vannak, minthogy egy fekete költőnő versét nem fordíthatja le fehér, középosztálybeli férfi.
Kirobbant egy vita az Indexen az irodalmi Kossuth-díjak kiosztásával kapcsolatban. Néhány nappal ezelőtt cikkükben írókat kérdeztek arról, mit gondolnak a magyar irodalmi díjakról. Kukorelly Endre azt nyilatkozta, hogy a művészeknek járó állami díjakkal rengeteg probléma van. Úgy fogalmazott: „szinte kizárólag a kliensek kapnak díjakat, ami botrány. Állítom, hogy még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban. A döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj-bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi. Felháborító, hogy ki mindenki kapott és nem kapott, olyannyira, hogy az már komikus.”
Ennek kapcsán Krusovszky kifejtette:
„Itt megint csak arról lehet szó, ha jól értem, hogy Kukorellyt azért zavarja mindez annyira, mert még hisz egy olyan szisztémában Magyarországon is, ahol ez jól is mehetne. Hiszen ő bizonyos értelemben mindannyiunknál jobban rálát mindkét oldalra. A vélemény és az ellenvélemény is iszonyú keserű volt, habár számomra világos, hogy itt Kukorellynek van igaza. Mindenesetre engem ez, ha szabad ezt így mondanom, nem érdekel. De ezt nem egy magas lóról mondom, éppen hogy egész alacsonyról, tulajdonképpen vízszintesről. Egyszerűen nincs olyan forgatókönyv a fejemben, ami szerint majd megjavul az állam, és az állami díjak újra jelenteni fognak valamit. Ezt én elengedtem, nem foglalkozom vele. Az egyetlen, amit mondhatok, hogy az állami díjak kiosztása ebben a formában, sőt bármilyen formában Magyarországon nonszensz, hülyeség, semmi köze a művészethez, el kellene engedni a fenébe az egészet. Csak a független elismerésnek van súlya, még ha nem is adnak hozzá egy fél józsefvárosi garzonra elegendő pénzt meg egy fényes szobrot.”
Az író a Libri felvásárlásáról, a Levelek nélkül megszületésének körülményeiről, és arról, hogy miért döntöttek úgy a családjával, hogy visszaköltöznek Bécsből Budapestre, a HVG e heti lapszámában és a hvg360-on beszél hosszabban.