Miareczky Edit nyüzsgő, energikus alkotó. Amellett, hogy színházaknak dolgozik látvány-, jelmez- és bábtervezőként, kollekciót állít össze a 30Y-nak, tagja egy vintage boltnak, és még saját ruhamárkát is épít. A Kultúra.hu kérdezte.

Arról szólva, mikor esett szerelembe a színházzal, az alkotó elárulta:

„A pécsi művészetiseket akkoriban ingyen felengedték a karzatra, így bármelyik előadást megnézhettem. Az első ilyen élményem elemi volt: a My Fair Ladyt láttam, ma is emlékszem, ahogy széthúzódott a függöny, elém tárult az a csodálatos díszlet, amiben mindenféle szép ruhában elkezdtek kavarogni az emberek. Ekkor jöttem rá, hogy ez a világ sokkal izgalmasabb, mint a divattervezés, ráébredtem: látványtervező szeretnék lenni. Innentől tudatosan készültem a Képzőművészeti Egyetem felvételijére. (…) Amikor pedig kitaláltam magamnak a jelmeztervezősdit, Uhrik Dóra volt az, aki a szárnyai alá vett. Ő bízott meg, hogy az akkori táncos osztályoknak csináljak jelmezeket a vizsgamunkájukra, így én már a középiskola alatt gyakorlati tudásra is szert tehettem. A vizsgamunkám is egy előadás terve lett végül.”

Edit Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvését tervezte meg, a vizsgamunkája az ehhez készített rokokó ruha volt, amit negyven méter fehér vászonból csinált, kézzel végigszitázott, majd megvarrt:
„Még paróka is készült hozzá. Aztán ezzel mentem felvételizni a Képzőre, ahová be is kerültem. Az egyetem viszont már nem ment ennyire gördülékenyen, családi bonyodalmak lettek a háttérben, nekem pedig el kellett mennem dolgozni. Elmaradoztam az órákról, miközben fokozatosan belekeveredtem a színházi életbe. Gálffi László osztályával dolgoztam együtt nagyon sokat, félig bent is éltem a Színművészeti Egyetemen, intenzív időszak volt. Aztán Zsámbékin keresztül bekerültem a Katonába, ahol jelmezeken dolgoztam, miközben az akkori egri színház Állatmesék darabjának nagyszínpadi díszletét terveztem. Nem voltam eminens diák, viszont nagyon hamar gyakorlatban tanulhattam meg azt, ami szükséges ehhez a szakmához.”

Arról szólva, hogy látványtervezőként pontosan mit is csinál, kifejtette:

„Nagyon komplex feladataim vannak, egy darab konkrét látványvilágát el tudom készíteni, ami a díszlettől a jelmezekig, sőt a bábokig mindent magában foglal. Éppen ezért amíg nem volt gyerekem, minden előadás elkészítésekor beköltöztem a színházba, mert jelen kellett lennem, rá kellett hangolódnom az egészre, hogy a maximumot tudjam kihozni egy projektből. Hiszek a csapatmunkában, a közös ötletelések egy rendezővel vagy egy színésszel mindig hozzátettek a kezdeti ötleteimhez, sőt, rengetegszer van olyan, hogy, ami papíron működik, az a valóságban másképp tud megvalósulni, vagy hogy a saját elképzeléseimet rugalmasan kell alakítani a rendezői szándékhoz vagy egy színész igényeihez. Együtt létrehozni, összecsiszolódni, megérteni egymást, engedni, vagy éppen kiállni valamiért, szerintem ezek mind izgalmas részei az alkotásnak. Sőt, én a kivitelezésben is mindig aktívan részt veszek, mert a manualitás is izgat.”