70 helyszínen 58 ország 400 társulata több mint 7500 résztvevővel fog 750 előadást színpadra vinni az áprilisban kezdődő 10. Nemzetközi Színházi Olimpián. Ennek kapcsán nyilatkozott az Origónak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, az esemény főszervezője.

A teljes interjú itt érhető el.

A kérdésre, miben lesz más a Magyarországon rendezett Színházi Olimpia, mint a korábbiak, Vidnyánszky Attila kifejtette:

„Olyan változásokat hoztak az elmúlt évek mindannyiunk életébe, amire több emberöltő alatt sem volt példa. Amikor a Nemzeti Színház kifejezte szándékát, hogy Magyarország megrendezné a Színházi Olimpiát, még nem tudhattuk, hogy hamarosan kitör a Covid-járvány, majd Ukrajnában kezdetét veszi ez a pusztító háború. Ha visszatekintünk arra a bizakodó pillanatra, amikor jelentkeztünk az olimpia szervezőbizottságánál a rendezésre, majd meg is kaptuk a rendezés jogát, emlékezhetünk egy vitatkozó, egymást nehezen megértő kulturális közegre. De ez össze sem hasonlítható a mai állapotainkkal. Az eredeti szándékainkat azonban ez csak megerősítette: ha olykor kilátástalannak tűnik is a helyzet, a színház feladata, hogy kilátást biztosítsunk. Olyan veszteségek érnek bennünket, amelyeknek jelentőségét még fel sem tudjuk mérni. Mi mégis hiszünk abban, hogy közös szenvedélyünk, a színház segít megláttatni a veszteségeken kívül azt is, ami érdemes a megőrzésre. A mindennapok küzdelme és fájdalma gyakran eltakarja a kilátást. A színház dolga lehet, hogy a szorongás, félelem és aggodalom tengeréből a játék révén kiemelje a tekintetünket. A járvány okozta társadalmi változások és a háború tragédiája megerősített abban, hogy erre az emelkedettségre most különösen szükségünk van. Békeidőben is hangoztattam, de a mai helyzetben talán még fontosabb, hogy a színház ünnep. Az ünnep pedig sosem magányos, hanem mindig másokkal való találkozásra hív. A járvány és a háború közötti hasonlóság, hogy mindkettő az elválasztásra, elzárkózásra szorít bennünket. A színház viszont természete szerint a jelen idejű találkozás varázsában tud érvényesülni. Nagy szükségünk van a találkozásra, egymás jobb megismerésére – most különösen is. Ezért is örülök annak, hogy sosem tapasztalt összefogást hozott a Színházi Olimpia a magyar szakmában, még akkor is, ha néhány hazai teátrumon elzárkózott a lehetőségtől. A mi olimpiánk ugyanis nem egy város vagy régió kulturális rendezvénye lesz, hanem az egész magyar színjátszásé. Szervezőként ugyanis úgy döntöttünk, hogy eltérve az olimpia hagyományaitól kinyitjuk ezt az ünnepet, és megszólítjuk a rendkívül sokszínű szakmánk képviselőit. Több mint száz hazai és határon túli társulat és szervezet a partnerünk az olimpia szervezésében. Ugyanez mutatkozik meg az általunk megszólított nemzetközi társulatok és ami a legfőbb: a nézők tekintetében. Miközben mi elsősorban a magyar közönségnek szeretnénk megmutatni a világszínház legjavát, mert azt szeretnénk, hogy a magyar színházbarátok és a fiatalok megismerhessék, mit is jelent a színház ma a legmagasabb színvonalon, nagyon örülünk neki, hogy már eddig is, különösebb hirdetés nélkül több mint húsz országból vásároltak jegyet és bérletet az olimpia keretében zajló Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) előadásaira. De számunkra valóban kiemelten fontos, hogy a színházi utánpótláshoz jelentősen hozzájárulhasson ez a színházi ünnep: azért szervezünk szakmai rendezvényeket, szimpóziumokat, vetítéseket, mesterkurzusokat, hogy a felnövekvő nemzedék megmerítkezhessen a világszínház szellemiségében” – fejtette ki a direktor.

Arról is beszélt, ütköztek.e szervezési nehézségekbe a szomszédunkban dúló háború miatt:

„Különleges körültekintésre van szükség ezekben az időkben. A MITEM közel évtizedes szervezése során mindig a hidak építését hangsúlyoztuk, és nagyon örülünk, hogy például az Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színházzal hosszú és baráti kapcsolatot ápolunk. Természetesen gesztusértéke van annak, hogy az olimpia záró előadását, a Szentivánéji álom című produkciót Ivan Urivszkij, a kortárs ukrán színház egyik legígéretesebb rendezője viszi színre a Nemzeti Színházzal együttműködve. Ezt a nagyszabású produkciót a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthatja majd a közönség. Az ukrán társulatok meghívása a szakmai érdeklődésen kívül azt üzeni, hogy azokat a hidakat, amelyeket a hatalmi erő átvitt értelemben és ténylegesen lerombol, nekünk újra kell építenünk. A Színházi Olimpia legfőbb mondanivalója éppen ez: megpróbálunk a színház nyelvén szólni egymáshoz még akkor is, amikor a világ uraiból tragikus módon elfogynak a szavak. A Színházi Olimpia túlmutat egy grandiózus kulturális esemény keretein, mert rendkívüli társadalmi felelősséget ró ránk a mostani elkeserítő helyzet. Nagy erőfeszítésbe került ennek a rendezvénynek a szellemi, infrastrukturális hátterét kidolgozni, de még egy utolsó nagy levegővétel, és bátran kimondom: készen állunk a Színházi Olimpiára!”

Vidnyánszky Attila elárulta, miért egy bárkát választottak az olimpia jelképéül: „Azért, mert úgy érezzük, hogy folyamatosan menteni kell az értékeinket és saját magunkat jobb, nyugalmasabb időkre. A bárka mellett a kötéltánc is jelen van – a cirkusz révén. Ez is azt az alapgondolatot jelképezi, hogy a küzdés és az értékek mentése mellett a világ kötéltáncot jár a szakadék fölött. A leglényegesebb mindezek felett az, hogy találkozunk, higgyünk abban, hogy lehetséges a kommunikáció, kíváncsiak vagyunk egymásra, és talán még az is előfordulhat, hogy meghalljuk a másik igazságát.”