A 10. Színházi Olimpia művészeti vezetőjét a liget.ro arról kérdezte, hogyan sikerült Magyarországra hozni az olimpia szervezési jogát, mitől tud vonzó lenni a színház a mesterséges intelligencia korában, és milyen missziót tart fontosnak a külhoni területeken a Nemzeti Színház.

„Nagyon-nagyon sok háttérmunka, nyüzsgés, zsongás kellett hozzá. Ugyanakkor minden elv, eszme, gondolat szép és jó, de ha nincs anyagi háttér mögötte, akkor ott hal meg, ahol megszületett. Kellett hozzá a magyar kormány támogatása és elsősorban Orbán Viktor miniszterelnök úr támogatása, aki fogadta a szervezőbizottságot, felvázoltuk az olimpia jelentőségét, és ezt követően jött a döntés, hogy hétmilliárd forintot különít el a kormány ennek a rendezvénynek a megszervezésére.(…)

Soha nem volt ilyen összefogás, soha! Ötvennyolc országból több mint négyszáz társulat érkezik, mintegy nyolcezer résztvevővel. És az őszi programjai az olimpiának még nyitottak, mert van egy őszi része is, hiszen 200 éves a miskolci színház, és szerettük volna ezt is megünnepelni. De itt lesznek a színházi világ legrangosabb társulatai, csodálatosabbnál csodálatosabb programokkal várjuk a nézőket. És mindebből nem maradhattak ki a határon túli színházak. Ha nem lennék én is határon túli, akkor is azt mondanám, hogy mi egy egységes egész vagyunk. Szabdaljanak ugyan a határok szanaszét bennünket, akkor is: a magyarnak egységes kulturális vérkeringésnek kell lennie. És ha valahol nem az és nyikordul, akkor azzá kell tenni. És örülök neki, hogy ilyen sokan válaszoltak a meghívásunkra, talán nincs is olyan határon túli színház, amely így vagy úgy ne lenne érintve a programunkban” – mutatott rá Vidnyánszky Attila.

„Vannak színházak, amelyekkel nagyon nehezen értettünk eddig szót. De most van egy kicsi elmozdulás, áttörés, például Erdélyben. Volt olyan színház, amelyet háromszor hívtam a Madách Nemzeti Színházi Találkozóra és nem jött el, de most eljön. Az európai színházi élet erősen liberális értékek mellett szerveződik. Mi vagyunk a nagyon kevés kivétel egyike. Sajnos ez így van a határon túli, az erdélyi színházak kapcsán is” – fejtette ki a Nemzeti Színház igazgatója.

Arról szólva, hogy az utóbbi években a Nemzeti Színház hangsúlyosabban jelen van előadásokkal a külhoni területeken, kifejtette: „Még 2002-ben, amikor Márta Istvánnal pályáztunk a Nemzeti Színház élére – akkor sikertelenül –, már megfogalmaztam, hogy én a nemzet színházát szeretném megcsinálni. Ezt a színházat az egész nemzet lelke szülte meg, és ezt mindenkinek egy kicsit a magáénak kell éreznie. Ezért nyitottuk meg ezt a színházat. Csak az elmúlt egy hónapban többszáz gimnazista volt itt, vagy éppen a pajtaszínházasok vehették birtokukba pár napra. Befogadószínházként is évente több mint száz előadást láttunk vendégül – a koronavírus kicsit leállította ezt, de már újra kezdjük utolérni magunkat ilyen szempontból. Ugyanakkor szeretnénk jelen lenni a külhoni területeken.”

A kérdésre, hogy a koronavírus után hogyan sikerült újra behívni a nézőket a színházba, és a mesterséges intelligencia, az egyre inkább a technológia irányába mozduló világban hogyan lehet létjogosultsága a színháznak, Vidnyánszky Attila elmondta: „Ez nyugtat meg, mert mi leszünk az utolsók, akik megszűnünk, mert mi emberrel működünk. Ember nélkül nincs színház. De az emberekből nem fog kihalni a vágy, hogy embert lássanak, valóságos, élő embert a fájdalmaival, örömeivel, szenvedélyeivel, itt és most közvetlenül megnyilatkozva. Ez élteti a színházat és ez tesz engem ilyen szempontból optimistává. Mert minél gépiesítettebb lesz a világunk, annál inkább jönni fognak az emberek a színházba. Most, az olimpia ideje alatt csak a színházunkban végigkövetni a programot, már önmagában teljesítmény. Megmozdult egy kicsit a szakma a koronavírus sokkja után, miközben hála Istennek visszajött a nézők nagy része. Az, hogy rólunk, a mi szakmánkról fog szólni a kulturális életünk hónapokon keresztül, mindenkinek jót fog tenni.”

Forrás. liget.ro, Színházi Olimpia