Amellett, hogy a legjobb tudásom és képességeim szerint eljátszok egy-egy szerepet, ugyanúgy dolgom, hogy beszéljek a természet megóvásáról. Különösen most. Mert ha a nemzet színészét vádolják bűncselekménnyel, akkor arra csak felkapja a fejét a közvélemény – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Udvaros Dorottya, akit június végén választottak a nemzet színészévé. Néhány nappal azután, hogy a „társadalomra veszélyes” cselekedete miatt bíróság elé állt.

Bírósági ügyéről szólva elmondta:
„Sikerként élem meg azt is. A soproni bíróság egy tárgyalás előkészítő ülésére idézett be a Greenpeace aktivistáival együtt. Elutasítottuk a rongálás miatt ránk szabott büntetést, és ragaszkodtunk a tárgyaláshoz, amire ősszel kerül majd sor. Két évvel ezelőtti esetről van szó. (…) A bíróság szerint ezzel bűncselekményt követtünk el. Osztottak, szoroztak, míg végül kijött, hogy 106 ezer forintos kár keletkezett.”

Azt is hozzátette:”Ha már tíz embert megszólít az, amit a Fertő tónál csinálunk a Greenpeace-szel, akkor nem volt hiábavaló az akciónk. (…) A tárgyaláson lehetőségünk lesz újra elmondani, hogy pusztítás helyett összhangban kellene élnünk a természettel, és sokkal jobban kellene vigyáznunk a környezetünk értékeire. És ez nemcsak azokról a fecskékről szól, amelyek nem találják a fészküket a Fertő tónál, hanem a teljes ökológiai rendszerről, arról a felfoghatatlanul sokszínű bolygóról, amelyet mi, emberek talán túlságosan is nagy mértékben befolyásolunk. Itt az ideje, hogy önmérsékletet és alázatot tanúsítsunk, mert most már saját magunknak is ártunk”.

A kérdésre, a Nemzet Színésze cím egy pályafutás összegzését jelenti-e, elárulta:
„Mindenféleképpen a pályám megkoronázása. Sok olyan művész van itthon, aki ugyanúgy megérdemelte volna a címet, ezért is különösen nagy megtiszteltetés számomra. De nem bízhatom el magam tőle. (…) A mi szakmánk a folyamatos sikertelenségek sorozata. Egy kész produkció láttán a közönség ebből persze semmit sem érzékel, de amíg eljutunk a bemutatóig, rengeteg akadályon kell átküzdenünk magunkat. És a következő előadással minden kezdődik elölről.”

Azt is hozzátette: „Egyszerre él bennem a bizonytalanság és a makacs hit, hogy előbb-utóbb úgyis meg tudom csinálni. És ez így van jól, mert nem szerencsés, ha minden elsőre, akadálytalanul sikerül. A színésznek össze kell költöznie, meg kell barátkoznia a szereppel, amihez idő és kudarcok kellenek.”

Udvaros Dorottya áprilisban gyűjtést indított azért a bohócdoktorért, akinek leégett a háza Csobánkán, és ott maradt a család fedél nélkül, a gyerekekkel. Erről így nyilatkozott: „Minden előadás végén leteszem a színpad szélére a kis sminkesdobozkámat, hogy aki hozzá tud járulni, abba rakja az adományát. Nézem a takarásból, ahogy az emberek egymás után mennek oda a dobozhoz, és elönt a melegség. Három hónap alatt tízmillió forint gyűlt össze.”

A Nemzet Színésze az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő társulatokkal zsúfolt hazai színházi életről is beszélt:
„Kétségbe ejt, és összeszorul a szívem, amikor azt látom, hogy a kultúra, a színházművészet hogyan veszíti el az értékét, és kerülnek egyre nehezebb helyzetbe a fiatal és független alkotók. De aztán történik valami, amiben újra megtalálom a reményt. A nulladik perc próbáit a Jurányi-házban tartottuk, ami egy befogadótér független, alternatív műhelyek számára. Néztem az elképesztően nyüzsgő helyet, és azon gondolkodtam, hogy azok a művészek a megélhetésért küzdenek, állandó bizonytalanságban élnek, mégis tele vannak energiával és lelkesedéssel. Nem túl rózsásak a kilátások, de ez a lelkesedés mindenen átsegítheti őket. (…) Nincs más, csak a lelkesedésbe vetett hit. Ami eddig jó volt az emberiség történetében, azt mind a lelkesedésnek köszönhetjük.”