Két évvel ezelőtt a Madách Színház útnak indította az „Utazás a függöny mögé” című sétasorozatot, ahol Hencz György ügyelő kalauzolja végig az érdeklődőket a kulisszák mögötti világban. A népszerű túrán a zegzugos épület minden szegletét bejárjuk pincétől a zsinórpadlásig, miközben a szórakoztató anekdotákat hallgatva színházi titkokra is fény derül.

Hencz György a 90-es évek eleje óta dolgozik a Madách Színházban, táncművészből lett ügyelő, és nincs olyan szeglete az épületnek, melyet ne ismerne. Az elmúlt két évben több mint 100 alkalommal vezette végig az érdeklődőket a körúti színház falai között.

A bő kétórás sétára alkalmanként 30 ember válthat jegyet, tűsarkúban azonban nem javasolt a részvétel, hiszen az egyik legfontosabb szabály: mindig nézzünk a lábunk elé! Szűk folyosók, szintkülönbségek, áthidalások bármikor előfordulhatnak.

„1961-ben adták át az épületet, ekkor a nézőtér folyamatos friss levegőjének biztosítását még a természetes légmozgás körforgásával oldották meg. Az 1999-es nagy felújítás során korszerűsítették a rendszert, és ma már egy számítógép segítségével lehet a levegő áramlásának intenzitását szabályozni.” – meséli Hencz György a színpad alatti varázsvilágba lépve, ahol kiderül, a legkondit is ekkor szerelték be. Ezen a ponton érdemes először a lábunk elé nézni, ugyanis minden egyes helységet egy-egy tár vett birtokba, így a nézőtéri székek alatt egy emelettel bizony a világosítók rejtekhelye és raktára is megtalálható, tele több ezer wattos izzóval. Az épület felújításkor megvették a Hársfa utca 38. alatti épületet is, a lakások helyén ma szintén raktárak, és úgynevezett díszletelőkészítők találhatók – innen tolják be pl. az adott jelenetekhez az elkészült díszleteket. „A jelmezek, díszletek nagy részét azonban külső helyszínen tároljuk.” – hívja fel a figyelmet túravezetőnk, aki arról is szót ejt, hogy egyre nehezebb jó színházi díszítőt találni. „A színház nem munkahely, hanem életforma, igen kevés szabadidővel.” – emeli ki.

„Tilos a nyílt láng használata”

Hencz György a tűzvédelmi szabályokra kitérve hangsúlyozza, a vasfüggöny ma már minden színházban kötelező. Az 1800-as évek végén egy bécsi operaelőadáson tűz ütött ki, ahol több mint 400-an meghaltak. Akkor építették Budapesten az Operaházat, és Ybl Miklós a bécsi hír hatására tervezte át az Operát tűzbiztonsági szempontból. Ő találta ki ezt az úgynevezett vasfüggönyt, ami megakadályozza a tűz átterjedését a két szektor, a színpad és a nézőtér között. A tűz esetleges terjedésében az alagsorban található tartály, és benne 23 köbméternyi víz is segít, ami szivattyúk segítségével lép működésbe, és ha kell, fél perc alatt elönti vízzel a színpadot. A tűzoltók egy évben egyszer kijönnek és mindent ki-, illetve elpróbálnak.

A Madách Színházban ma már tilos a nyílt láng használata, egy gyertyát sem lehet meggyújtani a színpadon és minden díszletet, függönyt lángmentesíteni kell. Ez abban segít, hogyha meggyullad, akkor nem lánggal ég, ’csak’ parázslik és füstöl.

„Ha nem történik semmi egy előadáson, az halál unalmas”

Mindenre fel kell készülni az előadások során. A színház lakatosműhelyében pedig mindenre azonnal van megoldás, legyen az egy eltört asztal, egy új ruhaállvány összeszerelése két perc alatt, vagy egy megmozdíthatatlan rácsos díszletelem kiemelése.

„Azért is jött létre az „Utazás a függöny mögé” program, mert szerettem volna megmutatni nektek, hogy egy-egy nagy musicalhez, mint az Operaház Fantomja, a Mary Poppins, a Mamma Mia! vagy Pretty Woman, hány ember munkája szükséges. A ma esti előadáson, Az Operaház Fantomján több mint 80 ember dolgozik a háttérben azért, hogy a színpadon minden rendben legyen.” – hangsúlyozza Hencz György, és megosztja velünk, hogy milyen fontos a lakatos kollégák problémamegoldó képessége.

„Bármi történik a darab közben, nem állhat meg az előadás – ez az alapszabály. Bármelyik területen dolgozol a színházban, a legfontosabb, hogy kreatívan és a lehető legegyszerűbben oldd meg problémákat lehetőség szerint úgy, hogy azt a nézőtérről ne vegyék észre. Azt szoktuk mondani ügyelőként, hogy ha nem történik semmi egy előadáson, akkor az halál unalmas.” – avat be a műhelybe érve.

„A jogtulajdonosok odafigyelnek a darab rendjére”

A szűk, már-már díszletbe illő színházi folyósokon ballagva megtudjuk, hogy a nagyívű musicalekre nem könnyű megszerezni a jogosítást.

Kétféle jogosítás létezik, a replica és a non replica. A replica engedélyek esetében minden pontosan olyan, mint pl. a New York-i vagy a londoni produkciókban; díszletnek, jelmeznek, rendezésnek, koreográfiának, világításnak egyeznie kell, sőt, a jogtulajdonosok azt is kikötik, hogy a jelmezek milyen anyagból készülhetnek.

„A Madách Színházban non replica engedéllyel játsszák a darabokat, de ennek is van előfeltétele. A jogtulajdonosok odafigyelnek a darab rendjére, egy bizonyos színvonal alatti előadásokat nem engedélyeznek, de nézik a színház és a rendező múltját is. A díszlet, jelmez, koreográfia, világítás, rendezés, minden egyéb viszont nem hasonlíthat az eredetire – ezt szigorúan ellenőrzik.” – meséli a szakember.

„Az öltöztetők jobban ismerik a színészeket, mint a színészek önmagukat”

A jelmeztárban barangolni sétánk egyik színfoltja, hiszen a házban több, mint 20 ezer jelmez található, és a szemfülesek a jelenleg futó előadások ruhái, kiegészítői mellett felfedezhetnek olyan klasszikus darabot is, mint a Rományi Nóra által tervezett királynő-jelmez, melyet Csákányi Eszter viselt a Szerelmes Shakespeare-ben, és amit kifejezetten a túra miatt tartanak még itt.

„Az öltöztetők munkája bizalmi állás, igazi kincs, ha rátalálnak a megfelelő munkatársra. Jobban ismerik a színészeket, mint a színészek önmagukat.” – emeli ki Hencz György. A Madách Színház nagyívű előadásai tele vannak gyorsöltözéssel, aki ráér, az segít. Az öltöztetők kreativitása pedig megérne egy egész estés előadást, kitalálnak mindenféle praktikát, csak az van rajta a színészen, ami látszik. A többi minek?

„Tériszonyosok kíméljenek!”

Feljutunk a tetőpontra, a zsinórpadlásra, ahol legszívesebben mindenki „belekiabálná” a közösségi felületeire: ezt a programot ne hagyjátok ki! A zsinórpadlás ugyanis 24 méter magasan található, itt tényleg benn akad a levegő. Tériszonyosok csak kapaszkodva mernek kinézni, de az élmény miatt ők is kockáztatnak. Innen lehet pl. függőlegesen eltüntetni, vagy leereszteni a díszletelemeket, itt mozgatják a repülő Mary Poppinst is. Fentről tekintünk az óriási, klasszikus függönyre és ezen az estén Az Operaház Fantomja első színére berendezett díszletre is.

Utolsó állomásként a nézőtérre is elkalauzol Hencz György. A süllyedő színpadot kipróbálva az aznapi hangbeállásba és egy debütálásba is beleshetünk: Arany Tímea ezen az estén mutatkozik be Christine szerepében.

Beszélgetünk arról, hogy milyen mikroportot használnak a színészek, miért nem lehet belépni, csak bekukkantani a zenekari árokba, miért nincs súgólyuk, és miért van szükség a képcsöves, régi típusú televíziókra, ahol a karmestert követik a színre lépő művészek. És hogy ki, illetve mi a színházi szakemberek legjobb barátja? Két óra elteltével ez is kiderül: a fekete szigetelőszalag – a legnagyobb zűrzavarból is kisegít ez az apró kis kellék.

Az épület sok titkot őriz és ha kíváncsiak rá, mi történik, mielőtt felmegy a függöny, illetve miután véget ért az előadás, akkor érdemes „beleszagolni” a színfalak mögötti levegőbe és megcsodálni mindazt, ami a legtöbb néző előtt rejtve marad.

Az „Utazás a függöny mögé” sétákra jegyeket ITT vásárolhatnak.

Szerző: Vass Kata