Száztíz éve, 1914. július 31-én született Louis de Funes, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa.

Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot a Párizshoz közeli Courbevoie-ban Louis Germain David de Funes de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta. Apja szűcsnek szánta, ő be is iratkozott a szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt, így végül fényképészeti iskolát végzett. Többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt. 1936-ban kötötte első, mindössze hat évig tartó házasságát, amelyből Daniel nevű fia született.

A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjában zongorázott, itt ismerte meg a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akit 1943-ban feleségül vett. Házasságukból két fiú született, közülük a fiatalabb, Olivier szintén színész lett.

De Funes filmes pályája egy ajtónálló aprócska szerepével indult 1945-ben, ezt epizódszerepek követték. Az ötvenes évek elején már rengeteget dolgozott: délelőtt szinkronizált, délután forgatott, este színházban játszott. Első jelentősebb szerepét, a cinikus Jambier-t Autant-Lara 1956-os Átkelés Párizson című munkájában kapta. Partnerei a francia film ikonjai, Jean Gabin és Bourvil voltak, ám a három színész kapcsolata nem volt felhőtlen: Gabint bosszantotta de Funes mókázása, és az is, hogy Bourvil nem osztozott vele e bosszúságban. De Funes később sem volt túl jó viszonyban partnereivel:

Fernandel például egyszerűen átnézett rajta, Jean Marais nem éppen hízelgően nyilatkozott róla. Jó barátságot egyedül Bourvillal sikerült kialakítania, akivel olyan nagy sikerű filmekben játszott együtt, mint Az ügyefogyott és az Egy kis kiruccanás. Ez utóbbi minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikere is volt, több mint 17 milliós nézőszámot produkált.

De Funes életében 1964 jelentett fordulópontot, amikor A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékban eljátszotta Cruchot (a magyar változatban Lütyő) őrmestert. A komédia óriási sikert aratott, a filmből további öt rész is készült. Ismertségét tovább növelte a Fantomas-filmek Juve felügyelőjének szerepe, 1968-ban a francia közvélemény-kutatások szerint ő volt Franciaország legnépszerűbb színésze.

A színháztól sem távolodott el, nagyon híres volt az 1958-ban bemutatott Claude Magnier Oscar című komédiája, amelynek főszerepét több mint tíz éven keresztül játszotta. A történetből két filmes adaptáció is készült, az 1967-es de Funes alakításával (az 1991-es Sylvester Stallonéval). A hetvenes évek elejének legnagyobb filmes sikere volt a Jákob rabbi kalandjai című filmje, amelyet Golden Globe-díjra is jelöltek 1975-ben.

A túl sok munka, a felfokozott élet miatt 1975-ben infarktust kapott, és hosszabb pihenőre kényszerült, amelyet a Loire menti Le Cellier-ben lévő kastélyában töltött, többnyire kertészkedéssel, rózsáit gondozta.

Felépülése után rögtön elfogadta Claude Zidi Szárnyát vagy a combját című filmjének főszerepét, mert abban az addigiakhoz képest érzelmesebb és árnyaltabb figurát formálhatott meg. 1980-ban régi álma teljesült, amikor eljátszotta A fösvény című Moliere-darab főszerepét, a várt siker azonban elmaradt. De Funes még egyszer visszatért hát a jól bevált csendőr figurához, és 1982-ben elkészült a sorozat utolsó darabja, A csendőr és a csendőrlányok.

Nem sokkal később, 1983. január 27-én újabb infarktust kapott, az orvosok ekkor már nem tudtak segíteni rajta. Művészete elismeréseként 1973-ban a francia Becsületrend lovagja lett, két alkalommal tiszteletbeli César-díjat is kapott, 1980-ban, illetve posztumusz 1993-ban.

De Funes több mint 150 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt, amelyben megcsillanthatta ezerarcúságát, gesztusainak és mimikájának sokféleségét.

2014-2016 között az egykori kastélyában múzeum működödött, ahol sehol máshol nem publikált fotókat, dokumentumokat, plakátokat és a színész által vendégül látott hírességek különböző használati tárgyait mutatták be. 2016-ban csendőrségi és filmes múzeumként nyílt meg az egykori Saint-Tropez-i csendőrség épülete, ahol emléket állítottak az ott forgatott fergeteges Csendőr-filmeknek. Ott látható a híres komikus életnagyságú szobra is. 2019-ben a francia Riviérán található Saint-Raphaël városában újabb múzeuma nyílt, ahol fotók, filmfelvételek, levelek és rajzok is helyet kaptak, ez utóbbiak közül olyanok is, amelyeket maga de Funes készített.