Száznegyven éve, 1883. október 22-én nyílt meg a világ egyik legismertebb operaháza, a New York-i Metropolitan, amelynek első előadásán – háromévi előkészület után – Gounod Faustja hangzott fel. A Met sikere azóta is töretlen, bár az anyagilag kudarcos első évad után erre nem sokan gondoltak volna.
Az 1840-es években New Yorkban már négy színház repertoárján szerepeltek operák, majd 1854-ben megnyitotta kapuit a négyezer néző befogadására alkalmas Zeneakadémia, ahol már csak zenedrámákat adtak elő. Az operaszerető előkelő New York-i családok 1880 áprilisában társaságot alapítottak, hogy saját bejáratú operaházat és társulatot hozzanak létre. A Morgan, a Roosevelt, az Astor és a Vanderbilt család nem kímélte pénztárcáját, így épülhetett meg 1883-ra az Old Metként emlegetett, 3625 ülőhellyel és 224 állóhellyel rendelkező operaház a Nyugati 39. utca és a Broadway sarkán. Az október 22-i nyitóelőadásra egy igazi világhírességet, Christina Nilsson svéd szopránt sikerült megnyerniük, az első évad azonban csúfos anyagi veszteséggel zárult. Az egész háztömböt elfoglaló, jellegtelen, inkább gyárnak kinéző épület 1892-ben leégett, emiatt a szezont félbe kellett szakítani. A következő évadot már az újjáépített operaházban kezdték.
Kezdetben a darabokat olaszul, majd németül énekelték, csak később vált megszokottá, hogy minden operát eredeti nyelven adnak elő. Az érdeklődést a világ leghíresebb művészeinek szerepeltetésével fenntartó Metropolitan aranykora a 19. század utolsó évtizedében kezdődött. 1903-ban aztán megérkezett a legnagyobb csillag, a tenorkirály Enrico Caruso, aki majd’ negyedszázadon át „uralkodott” New Yorkban. A Metropolitanben még az is előfordulhatott, hogy egyik este Arturo Toscanini, a következő nap pedig Gustav Mahler vezényelte a zenekart.
Az osztrák születésű brit impresszárió, Rudolf Bing igazgatói székbe kerülésével 1950-től modernizálták az opera működését – az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál alapítója és első igazgatója egészen 1972-ig állt az intézmény élén. Az üzleti jellegű döntések mellett Sir Rudolf hozta el New Yorknak Maria Callast, Renata Tebaldit, Joan Sutherlandet, Mario del Monacót vagy éppen Montserrat Caballét. A pulpituson olyan karmesterek álltak, mint Dimitri Mitropoulos, Reiner Frigyes (aki 1949–1953 között az intézmény vezető karmestereként működött) és Herbert von Karajan. A politikai korlátokon felülemelkedve 1955-ben lépett színpadra az első afroamerikai énekesnő, Marian Anderson; őt idővel Leontyne Price követte.
Az 1950-es évek elejére az épület állapota leromlott, berendezései elavultak, és szükségessé vált egy új operaház felépítése. A Met a szintén új otthont kereső New York-i Filharmonikusokkal fogott össze, így épült meg az Upper West Side-on a Lincoln Center, amelynek alapkövét Eisenhower amerikai elnök helyezte el. Az épületben működik a Juilliard School is. Az előcsarnokot Marc Chagall két monumentális faliképe díszíti, a nézőtéren 3732 ülőhely és 245 állóhely található, de szükség esetén a zenekari árok csökkenthető, így a nézőtér további székekkel bővülhet.
Az Old Mettől 1966. április 16-án gálaesttel búcsúztak, az épületet a következő évben lebontották. A Wallace K. Harrison által tervezett új Met hivatalos nyitóelőadása 1966. szeptember 16-án Samuel Barber Antonius és Kleopátra című operájának ősbemutatója volt. Az egyedülálló technikának köszönhetően a díszleteket és a darabokat gyorsan lehet cserélni, így a Metropolitan páratlan repertoárral várja a nézőket. Egy évben mintegy 220 előadást tartanak, szeptember közepétől május végéig általában 27 operát kínálnak a barokktól a kortárs zenéig. Egy héten négy különböző darabot játszanak; hétfőtől szombatig hét előadásra váltható jegy, mert szombaton van matiné-előadás is.
A Met produkciói a színházon kívül rekedtek számára is elérhetők. Az első élő felvételeket még 100 fonográf segítségével készítette a Metropolitan könyvtárosa. Az első rádióközvetítés 1931-ben volt, az adások a Texaco olajcég szponzorálásával állandósultak. 1977-től televíziós közvetítések révén jutottak el az előadások az amerikai háztartásokba (elsőként a Bohémélet, a főszerepben Renata Scottóval és Luciano Pavarottival), 2006 óta pedig már a modern műholdas technológiának köszönhetően az egész világ, köztük a budapesti Müpa és az Uránia Nemzeti Filmszínház közönsége is élvezheti a darabokat. A Met éves költségvetése 325 millió dollár, ennek mintegy fele magánadományokból származik.
A Metropolitanben az említettek mellett olyan világhírű dirigensek működtek vezető karmesterként vagy zeneigazgatóként, mint Bruno Walter, Tullio Serafin és Széll György. Az operaház főigazgatója 2006 óta Peter Gelb, működésének első bemutatója Puccini Pillangókisasszony című operája volt Az angol beteg című filmet jegyző angol Anthony Minghella rendezésében. A Met zeneigazgatója Yannick Nézet-Séguin kanadai karmester és zongoraművész, aki 2018-ban lépett a szexuális zaklatási botrányba keveredett James Levine örökébe.
A koronavírus-járvány miatt bezárni kényszerült Met másfél év szünet után, 2021 szeptemberében nyitott újra. Az első előadás az intézmény történetében először egy afroamerikai zeneszerző műve volt: a hatszoros Grammy-díjas Terence Blanchard trombitás Fire Shut Up In My Bones című művének premierjét Yannick Nézet-Séguin vezényelte.