2024. április 28-án kerül bemutatásra Al-Farman Petra, Haragonics Sári, Kabdebon Dominik és Milovits Hanna alkoholfogyasztásról szóló Staféta nyertes előadása, a közösségi színház és a részvételi film kutató-módszereivel készülő 1,5 ezrelék az ÖrkényKÖZ-ben. Az alkotó-négyessel beszélgettünk a próbafolyamatról.

Honnan jött az ötlet, hogy az alkoholfogyasztásról készítsetek előadást?

Kabdebon Dominik: A forma, hogy közösségi színházat szeretnénk csinálni és ötvözni a részvételi film eszközeivel, hamarabb megvolt. Első körben a tehetetlenségről, szegénységről gondolkodtunk, de korán kiderült, hogy ezek elég tágan értelmezhetőek, és nehezen megragadhatóak. Csak később merült fel az alkohol, mint téma. Engem már egy ideje foglalkoztatott, hogy mire használjuk az alkoholt, hogyan viszonyulunk hozzá, milyen hiányokat tölt be az életünkben, és igyekeztem figyelni magamat és a környezetemet. Amikor Hannával témákat kerestünk, úgy éreztük, hogy bár tabusítva van a társadalomban az alkohol, mindenki tud hozzá kapcsolódni, és alkalmas arra, hogy történeteket jelenítsünk meg civil szereplőkkel.

Hogyan csatlakoztatok a munkafolyamathoz?

Haragonics Sári: Engem Dominik keresett meg tavaly februárban, hogy szeretnének Hannával egy közösségi előadást, amiben megjelenik a részvételi film is. A témakeresésben már én is részt vettem. Nekem ez egy izgalmas, új terep, hiszen nem dolgoztam még közösségi előadásban és nagyon kíváncsi voltam, hogyan tud ez a két forma együttműködni a színpadon.

Al-Farman Petra: Tavaly augusztusban csatlakoztam a folyamathoz, amikor már megvolt, hogy az előadás tárgya az alkohol. Sokat gondolkoztunk, hogy kell-e még a témát szűkítenünk, kell-e specifikusabb perspektívát meghatározni. Végül olyan csomópont, kiindulási alap lett az alkohol, aminek kapcsán sokkal fontosabb összefüggésekhez jutottunk, amik mind az alkohol által tudtak felszínre kerülni és társadalmi, transzgenerációs mintázatokat kirajzolni.

Kilenc civil szerepel a közösségi előadásban. Hogyan zajlott a válogatásuk?

Milovits Hanna: Decemberben közzétettünk egy felhívást, amiben workshop-résztvevőket kerestünk azzal a céllal, hogy történeteket gyűjtsünk, és megismerjük hétköznapi emberek alkoholhoz való viszonyát és tapasztalatait. Olyan 18 éven felüliek jelentkezését vártuk, akiknek fontos pozitív vagy negatív élménye van az alkohollal, akiknek meghatározó tényező az alkohol a családjában, baráti körében vagy a munkahelyén, akik hozzátartozóként közvetetten érintettek az alkoholbetegségben, vagy épp az alkohol készítői, vagy akiket csak foglalkoztat az alkoholfogyasztás szerepe a magyar társadalomban. 116-an jelentkeztek a négy workshop alkalomra. Végül workshoponként maximum 20 emberrel tudtunk foglalkozni, így válogatnunk kellett. Arra törekedtünk a válogatásnál, hogy gazdag legyen a résztvevők profilja. Arra is figyeltünk, hogy ne legyen olyan, aki épp egy krízist él meg, ugyanis terápiás kereteket nem tudunk biztosítani. Ebben a folyamatban nagy segítségünk volt Kovács Adél pszichológus. Adél az alkotófolyamat szakmai konzulense és egyben alkotótársunk, akihez bármikor fordulhatnak a résztvevők. A workshopsorozat és a többkörös válogatás után végül 9 szereplővel vágtunk neki az alkotófolyamatnak.          

Mit jelent a részvételi film, és hogyan épül az előadásba?

Haragonics Sári: A részvételi film egy olyan módszertan, amit elsősorban hátrányos helyzetű közösségekben használnak. Én leginkább roma gyerekekkel vagy fiatalokkal szoktam dolgozni. A kamera és a filmezés egy eszköz számukra arra, hogy saját magukról mesélhessenek, kijátszhassák félelmeiket, fejlesszék kreativitásukat, építsék önismeretüket. Ebben a színházi folyamatban a filmnek kicsit más szerepe van. Már a workshopokon is használtuk a kamerát, a drámás feladatok mellett voltak kiscsoportos filmes gyakorlatok is. A film nem csak a darabban betöltött szerepe szemszögéből fontos, hanem számunkra egy eszköz volt a drámajátékok mellett a témák megtalálására, a csoportdinamika erősítésére, az önkifejezésre. Az, hogy a végső előadásba hogyan kerül bele a film, egy folyamatos kísérletezés. A funkciója először a külvilág, a szereplők privát terének megjelenítése volt, a színház itt és most jellegének megtörése, de ez alakult a próbafolyamat során. Interjúkat, munkafilmeket, randira készülődős filmeket forgattak a szereplők, emellett pedig olyan feladatokat adtunk, melyek a belső világuk, érzelmeik megjelenítésére használják a filmet. Arra, amit a színpadon nehéz megjeleníteni. Valóban közösségi munka folyik, amellett, hogy minden filmet ők forgattak, a szöveget is ők írták, a koncepció alakításába is van beleszólásuk. Részükről is hatalmas elköteleződés ez a munka, de nagyon nagy élvezettel és lelkesedéssel csinálják.

Milovits Hanna: A színházi részben az a feladatunk, hogy olyan kereteket adjunk nekik, amik számukra inspirálók, de a tartalmat ők rakják bele. Az élethelyzeteket ők hozták, a szövegeket ők írták. Mi szerkesztéssel, instrukciókkal, színházi formákkal segítünk nekik, hogy komfortosan érezzék magukat a színpadon.  

Milyen tapasztalat nektek a munkafolyamat?

Al-Farman Petra: Nehéz erre most még egészében rálátni, most vagyunk a legintenzívebb időszakban. Március elején lezárult a foglalkozások fázisa, az vízválasztó volt. Eddig is borzasztó sokatat adott nekem a résztvevők bátor és őszinte jelenléte a workshopok során, és ezt a jelenlétet a szövegeik is vissza fogják tükrözni. Mindent ők írtak, úgyhogy itt a dramaturgi munka a közösségi színház formájából és a téma nagyon mély személyességéből is adódóan nekem egy sokkal komplexebb dolgot jelentett, amit nagyon élvezek. Izgalmas és valódi téttel bíró feladat a résztvevőkkel együtt megtalálni a saját, aktuális narratívájukat, amit valóban képviselni tudnak. Mert ha beleállnak, és  képviselik, akkor tud színházilag is erős lenni.  

Haragonics Sári: Nagyon jó látni ezt a kilenc embert, hogy mennyire egymásra hangolódtak, jól működnek együtt. Szerintem ezért is volt fontos az első szakasz, amikor csak workshopokat tartottunk, mert az a folyamat a csoportdinamika kialakításáról, a bizalom megalapozásáról szólt, ami majd abban is segít nekik, hogy a közönség előtt is komfortosabban érezzék magukat.  

Milovits Hanna: Érdekes, hogy már az első workshopok résztvevői között milyen nagy bizalom alakult ki. Meglepő, hogy négy óra alatt vadidegen emberek között milyen biztonságos légkör jött létre, komoly személyes fájdalmakhoz kapcsolódó dolgokat is megosztottak egymással. A legmeghatározóbb élményem a workshopokkal és a próbafolyamattal kapcsolatban, az őszinteség.

Kabdebon Dominik: Hatással van mindegyikünkre ez a folyamat. Felemelő látni, hogy mennyire támogatóak egymással a szereplők. Az is nagy élmény volt, amikor  részt vettünk anonim alkoholisták nyitott gyűlésein, és megtapasztaltuk, hogy milyen ereje van annak, amikor az emberek személyes történeteket osztanak meg egymással, anélkül, hogy ítélkezzenek. Az üléseknek megvannak a maguk rituáléi, és a résztvevők komoly önismereti munkát végeznek. Ezekből a tapasztalatokból fogalmazódtak meg az alkotófolyamat központi kérdései, hogy “Mire iszunk? Milyen érzelmeket fed el az alkohol?”

Milovits Hanna: Az  AA gyűléseken és a próbákon is az a benyomásom lett, hogy az alkohol tulajdonképpen egy közös kiinduló téma. A függőség és a szer persze meghatározó dolog, de amikor beszélnek, nem első sorban az italról van szó, hanem a családról, kapcsolódásokról, férfiakkal, nőkkel való viszonyokról, érzésekről, gyászról, megbocsátásról, önelfogadásról, szorongásról, elakadásról, nehézségekről. Szóval az emberi élet számos elemi fontosságú dolgáról.      

Hogyan segíti a Staféta pályázat a munkátokat?

Kabdebon Dominik: Decemberben úgy írtuk ki a felhívást, hogy még nem tudtuk a Staféta eredményét, de eldöntöttük, hogy mindenképpen megpróbáljuk megcsinálni az előadást. Tudtuk, hogy máshonnan nem lesz forrásunk. Szerettünk volna látványt, használni a saját és a csapat formai ötleteit, és ahhoz, hogy meg tudjuk ezeket valósítani, kellett a Staféta támogatása. Reméljük, a Staféta promóciója hosszú távon segíthet szélesebb körhöz eljuttatni az előadást, és ezzel az alkoholfogyasztás témáját.

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Dömölky Dániel