Pártos Géza színész-rendezőrem, a kortárs magyar dráma támogatójára, sok nemzedék nagyszerű pedagógusára emlékezünk.
„Táncos szerepekben kezdte színészi pályáját. Major Tamás, Apáthi Imre, Olty Magda, Gobbi Hilda, Ungvári László, Várkonyi Zoltán mellett a fiatal, elégedetlen színészek mindennapos asztaltársaságának tagja a Szimplon kávéházban. Pártos Géza ugyancsak Milloss Aurél táncnövendéke. 1940 karácsonyán a Magyar Művelődés Házának átkeresztelt Városi Színházban táncol Muharay Elemér Magyar karácsony című betlehemes táncjátékában.
Pártos a háborús viszontagságok után 1945-ben Szegeden a Fiatalok Kísérleti Színházában színész. Megrendezi itt Madách A civilizátor című szatíráját.
Pesten a Szabad Nép politikai kabaré vezetője lesz Pásztor János színésszel. Párthelyiségekben és mozikban tartották előadásaikat. Tréfás jelenetek, zenedarabok, dalok, szavalatok, némajelenetek szerepeltek műsorukon. Egyidejűleg Pártos a Nemzetihez kerül tagnak. Első rendezése Székely Mátyás: Daru című balatoni halászdrámája (1945. szeptember 13-án, délelőtt). Stúdió-előadásban adták a színdarabot egyetlen alkalommal. Az íróról kiderült írónő. Nem a neve székely, eredete. Ákosfalvy Gerő Helénnek hívták. Pártos megrendezi Osztrovszkij komédiáját, az Erdőt. Tovább kísérletezik a színészettel: ő volt a Nemzeti 1947-es Tragédiájában az Eszkimó.
A Dohányon vett kapitány című operettet rendezi a Magyarban, a Nemzeti akkori kamarájában (1949). A színházak államosításakor elkerül a Nemzetitől. Nádasdy Kálmánnal társrendezésben Móricz Zsigmond Rokonok-ját viszi színre a Madách Kamarában. A Hevesi Sándor téren megalapított Madáchban ráosztják a népi demokratikus darabok megrendezését.
1956. november 26-án a társulati ülés megválasztja a Madách igazgatójává Greguss Zoltánt. A színház főrendezője Pártos Géza lett. Az újrainduló színházi életben büntetésből a Petőfi-Jókai Színház főrendezője. Visszakerülve a Madáchba, világossá lesz: a törtetésből kimaradó rendező szívósan dolgozik. Valóságos egyszemélyes kísérleti színház. Kiss Manyi robusztus Kurázsi mama-alakításával és Psota perzselő erejű Néma Katájával színre viszi az első hiteles magyar Brecht-előadást. Előtte Kiss Manyival Berlinben tanulmányozzák a Berliner Ensemble produkcióját. Pártos szabatosan követi a berlini előadás szcenikai-zenei-jelmez-megoldásait. Rendezése mégsem másolat. Önálló műalkotás. Nem német: szenvedélyes magyar előadás, némi romantikával.
Nem hirdet programot. Csendesen színpadra menti a magyar dráma elfeledett vonulatát. Jókai Mór csacsiságnak ítélt vaudeville-jét, A bolondok grófját Nagy Annával a néma lány szerepében állítja színre. Füst Milán drámái elől a színházak elbarikádozták magukat. 1915-ben írott Boldogtalanok-ját a Madách Kamarában diadalra juttatja Pártos Géza. Igazságot szolgáltat Füst IV. Henrikjének. Gábor Miklósnak talán pályája legteljesebb alakítása a Canossa-járó Henrik. Az agg költő a földszinti bal oldali páholyban még részese a bemutató előadásvégi ünneplésnek. És halála után Pártos megrendezi a Catullus első színrevitelét.
Sikerei csúcspontján elhagyja az országot. Egykorúan szólva: disszidál. Színiiskolát nyit Londonban. Továbbvándorol Izraelbe. A bolygó rendező hazajön. A Várszínházban próbára teszi Pap Károly színházi színdarabját.
Nemzedékeket nevelt színésszé a főiskolán. Pedagógiai tapintata, felkészültsége, növendékekre és a munkára összpontosító figyelme komoly eredményekkel dicsekedhetik. Hazatérte után nem tanít rendszeresen, tart néhány színésztovábbképző edzést.
Az apostolian szerény színházi pátriárka színházművészetünk kiemelkedő nagyja volt” – írta róla Molnár Gál Péter.
A Népszava pedig úgy fogalmazott róla: „Gyakran mondták Pártosnak, hogy legendás színészpedagógus. Erre szokásos szerénységével rendszerint azt válaszolta, hogy ő úgy tudja, hogy sok legendás színész került ki a keze közül. Akik szeretetteljesen nevetve idézik fel mesés szórakozottságát is, mert annyira a munkájára koncentrált, hogy másra nehezen tudott figyelni. Megesett például, hogy óra után nála nagyságrendekkel magasabb növendéke zakóját vette fel, ami persze igencsak lógott rajta, de kiment volna benne a teremből, ha a tulajdonosa nem figyelmezteti, hogy az az övé. Az is előfordult, hogy a diákok kicsit odébb tolták az autóját, és rosszcsont nebulókként, a sikerült tréfa örömével nézték, amikor mélyen töprengve, a kocsi kulcsát elfordítgatja a semmiben azzal a szándékkal, hogy kinyitja az ajtót, aminek ott ugyebár hűlt helye volt.”
„Debrecenben voltam dramaturg Lengyel György igazgatósága alatt, és Gyurkovics Tibor Tolsztoj-dramatizálását készültünk bemutatni, a Kreutzer-szonátát. Lengyel még a Madáchból nagyon szerette és tisztelte Pártost, meghívta a rendezésre. Megbeszéltük, hogy a próbák előtt átnézzük a szöveget. Felkerestem a lakásán. A darab vasúti fülkében kezdődik, Pozdnisev, a megcsalt férj magában füstölög felesége hűtlenségén, majd hirtelen útitársnőjéhez fordul: „Maga megcsalta a férjét?” Pártos felkapta a fejét. Ezt kérdezi egy idegen nőtől? És az nem csapja pofon? Az ő etikájának ez sok volt. De nem változtatott, remekül megrendezte a darabot. Kedvelte Tibort, ’69-ben ő mutatta be Estére meghalsz című első darabját.
Húsz éve távozott a földi és színházi világból, de színészeiben, tanítványaiban, itthon és külföldön elevenen él rokonszenves alakjának, szellemének emléke” – írta friss emlékezésében Szakonyi Károly, a Kultúra.hu oldalán.