2012-ben ezen a napon kezdődött a XII. Pécsi Országos Színházi Találkozó. Színházi találkozókat a POSZT előtt is tartottak Magyarországon.
A POSZT történetéről röviden:
Az elsőt 1982-ben rendeztek Budapesten. Ezt követően még nyolc alkalommal adott helyet a találkozónak a főváros.
A programsorozat leginkább a mai Vidéki Színházak Fesztiváljához hasonlított, a társulatok maguk dönthették el, mely előadásaikat nevezik a fesztiválra.
Az első szakmai elismeréseket vidéki színházaknak kaphatták 1984-ben, majd a következő évtől a fővárosi színházak előadásait is díjazták. A X. fesztivál Kaposváron volt és ezzel nem csak a helyszín változott meg, létrehoztak egy új válogatói rendszert is.
Ezután minden fesztivál programját egy vagy több kiválasztott személy (az előző évad lehetőségekhez képest minél több előadást megtekintve) állította össze. A találkozó vándorfesztivállá alakult. 2001-ig minden évben más-más városban (Szolnokon, Zalaegerszegen, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben, Győrben) tartották a fesztivált.
2001-ben Pécsett rendezték meg a találkozót és ez a helyszín aztán állandóvá vált. A díjak az szakmai és civil grémium döntése alapján osztják ki. Az esemény igazi fesztivállá nőtte ki magát.
A versenyen kívül számos kulturális rendezvény, versenyen kívüli színházi előadások, kiállítások, koncertek, gasztronómiai rendezvények színesítették és tágították a programot.
Ha például belepillantunk a 2012-es műsorfüzetbe láthatjuk, hogy a Kodály Központban Varnus Xavér adott orgonakoncertet. Kiállítás nyílt az előző évben elhunyt Kemény Henrik bábművészről, valamint a 100 éve született Várkonyi Zoltánról. A Pécsi Horvát Színházban Nemzetiségi Színházak Találkozóját tartották. Magyarországi és határontúli színművészeti főiskolások adtak egymásnak randevút a Janus Egyetemi Színpadon. Pintér Tamás emlékére kaszkadőr show volt a Színház téren. A fesztivál díszvendége Cserhalmi György volt, akinek tiszteletére beszélgetéseket és fotókiállítást rendeztek.
Pillanatnyilag a fesztiválnak két tulajdonosa van: többségi tulajdonosa 66 százalékban a Pécs városa által tulajdonolt Zsolnay Örökségkezelő, 33 százalékban pedig a Magyar Teátrumi Társaság birtokolja a fesztivált működtető POSZF Nkft.-t.
Ismert a Magyar Színházi Társaság a tavalyi szemle nyerteseinek kihirdetése után nyilatkozatot adott ki arról, hogy kilép a fesztiválból és tulajdonát az MTT-nek ajánlja fel. A színházi társaság elnöke Keszég László szerint döntésük hátterében az állt, hogy képviselőjüknek nem engedték, hogy a céget felügyelő bizottság tagja legyen, mivel úgy vélik a tulajdonosi jogkörük csorbult, nem kívánnak a fesztivál szervezésében részt venni.
A POSZT-ot szervező Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft. (POSZF) ügyvezetői feladatait április 9-től Márta István és Moravetz Levente látja el kettős ügyvezetésben 2020. december 31-ig.
10 idézet a POSZT-ról:
Márta István 2020: Minden érdekelt szeretné megmenteni, és ez kiváló alap a sikeres munkához.
Jordán Tamás 2020: Nem dühít, de fáj. Tíz évig csináltuk Simon Pistivel. Tízéves volt a kisgyerek, amikor elcsavargott. A POSZT az elkódorgott édesgyerek.
Koltai Tamás 2002: Aki válogató a POSZT-on, az vagy nagyon naiv, vagy nagyon elszánt. Vagy fogalma sincs arról, minek teszi ki magát, vagy tudja, de fütyül rá. Mindenesetre kell hozzá némi mazochizmus és önsorsrontó hajlam. Egy biztos: bármit csinál (vagy nem csinál), mérhetetlen számú ellenséget szerez, és a végén minden lesz, csak derék, becsületes ember nem. Ezen az áron már megérné, hogy legalább szuverén legyen. De nem lehet az. Először is meg kell néznie, amit a színházak ajánlanak. Ez szörnyű. Másodszor, be se kell tennie a lábát oda, ahonnan nem ajánlanak semmit. Ez abszurd. Mindkettő vállalhatatlan. Az egyetlen lehetőség: ajánlatokat meghallgatni, aztán fül mellett elengedni. Saját fej után menni, saját hát tartani.
Népszabadság 2004: Ha már az ételkínálatról beszélünk: érdemes megemlíteni azt a POSZT-hoz szervesen nem kapcsolódó, Ófalu elnevezésű helyet, ahol a Király utcai áraknál jóval olcsóbban, helyben sütött-főzött marhapörköltet, flekkent, kakukkfüves csirkét, héjában sült krumplit, dödöllét, puliszkát, aszalványlevest (értsd: gyümölcslevest) lehet enni, hogy csak egy párat említsek a kínálatból.
Márton András 2006: Az egyszemélyes “zsűrinek” van egy komoly előnye: a döntéseimért felelek. Ha megkérdeznek, mit, miért választottam, nem védekezhetek azzal, bocsánat, ezt nem láttam, amazt meg nem én akartam bejuttatni. Itt a saját bőrömet viszem a vásárra. Maga szerint a válogatás elitista. Talán csinálhattam volna másképp. De vannak még azért rajtam kívül álló, “apróbb” szelekciós tényezők. Tegyük fel, hogy beválogatom a Dr. Bőregeret. Az emelő, ami a Budapesti Operettszínházban működik, Pécsett nem használható. Nincs hozzá technika. A produkció kivédhetetlenül szegényebb lenne. Korcsmáros György eleve azzal fogadott, ami a győri nagyszínpadon megy, Pécsre nem fér be.
Spilák Klára minden évben írt az előadások címének felhasználásával egy szöveges játékot. Itt 2010-es: “Maya, nagyon szépen kérlek, Csörgess meg! – esedezett Übü király a telefonvonal végén – nagy bajban vagyok! A Kockavető átvágott! Nem jók a számlák, amiket vettem tőle és bejelentkezett A revizor! Háztűznézőbe jön! Mindjárt itt lesz! Ha hallod az üzenetemet, ellenőrizd kérlek, az SZJ 9231 avagy a művtev vége számlákat, amiket a városi színháznak állítottam ki! Emlékszel? Volt egy levél, azt kellene megtalálnod! Az tisztára moshat, az Az elveszett levél. Ráadásul a nyomomban van Kasimir és Karoline, a híres nyomozó páros és csak rövid idő kérdése, hogy rájöjjenek arra, hogy igen, valóban 20/20-as voltam. De mindez már csak Veszett fejsze nyele volt. A nagy király utolsó szavai alatt immár semmi sem állíthatta meg Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését. A Fodrásznő, aki szemtanúja volt a rövid, de véres eseményeknek, hisztérikusan felkacagott és tört angolsággal kiáltotta: Let’s go to The beach!“
Szigethy Gábor 2013:Voltak produkciók, amelyeknek a hatása alól nehezen tudtam kivonni magam. Engem ezek ragadtak meg a leginkább. Azt hiszem, az átlaghoz képest elég negatív véleménnyel bírok a színházművészet jelenlegi állapotáról. Természetesen minden színház életében vannak közepes, odakent, sőt, pocsék előadások, félmegoldások. Nekem nem ezzel van bajom, hanem azzal, hogy rangos színházaknál, pontos szakmai tudással felépített előadásoknál is megfigyelhető, hogy nem törődnek a nézővel. Számos produkció etikai kisugárzása taszít engem. Idegesít, amikor megmagyarázzák, hogy azért hánynak a színpadon, mert ’ma ilyen a világ’. Számomra a színház nem csak szakmai és esztétikai kérdés, hanem etikai kérdés is. Mit sugároz? Mit akar elérni? Milyen változást szeretne előidézni az emberekben? A színház lényege a katarzis, tehát az, hogy ne csak a színész élvezze a saját produkcióját, hanem a közönség is.
A színház szándéka az kell, hogy legyen, hogy felélessze az emberekben a változás igényét.
Az én időmben is voltak hat és fél órás előadások, például a III. Richárd, amit 1955-ben láttam. Bár ez a mai mércével mérve is hosszúnak bizonyul, mégis 20 percig tapsolták a nézők, mert rádöbbentek, hogy a darab róluk szól. Úgy érzem, hogy az általunk kiválasztott előadások hasonló erővel rázhatják meg és formálhatják a közönséget.
Perényi Balázs 2015: Újfajta hitelességre, újfajta színházi szépségre van szükség, ezért több művészi kockázatot kellene vállalni.
Zalán Tibor 2019: Egy előadásnak, bármelyik előadásnak ,bele kell avatkoznia a néző lelki életébe, és akkor, onnantól kezdve a hatása, létezése máris társadalmi kérdéssé válik. Nem gondolom, gondoljuk, hogy a kiválasztott előadások valamilyen közös szálra felfűzhetőek lennének – abban a pillanatban, ha ez így lenne, akkor valami koncepció mentén döntöttünk volna, ami idegen az eredeti szándékainktól.
Jordán Tamás 2015: Lehet, hogy az előző életemben terelő puli voltam, és nem hagytam, hogy bárki elhagyja a nyájat. Bár Vámos László 1982-ben kitalálta, hogy legyen minden évben egy színházi találkozó, mindig más városban, én 2000 körül azt éreztem, hogy nem elég jó a színházi közösség, nincs benne összetartó erő. (…) Akkor még nem létezett a Magyar Teátrumi Társaság, látszólag együtt volt a szakma, ha ment is az adok-kapok.
Azt gondoltam, arra van szükség, hogy együtt legyünk, mérettessék meg az évad, és találkozzanak egymással a békéscsabai és a debreceni színészek, akik máskülönben csak az újságból tudnak egymásról. Micsoda frenetikus találkozások voltak azok!
És nem felhőzte be semmiféle politikai ügy.
Forrás: Színház Online, Origo, OSZMI, színház.org, színház.hu, Hívó, POSZT.hu, Facebok