Kevés ahhoz fogható kincs van manapság, mint amikor emberek között valódi, érzékeny egymásra figyelés jön létre. Ez történt a Krajnyik Cinti vezette Közös hang podcast záróbeszélgetésében, amelyben két, látszólag teljesen különböző ember, Ráskó Eszter humorista és Mácsai Pál színész, rendező, az Örkény Színház igazgatója osztotta meg egymással legmélyebb gondolatait gyászról, gyerekvállalásról, önbizalomról, dühről és megbocsátásról.

Olyan mélyen emberi érzésekről, amelyekről csak a legbátrabbak képesek ilyen nyíltsággal beszélni.

„Ez egy nagyon fegyelmezett és szép erkölcsű szakma, noha sok rémes sérülés érte az elmúlt időszakban a színházi világot – de azok nem a színpadról szólnak, hanem azokról a tévelygőkről, akik nem bírják a saját ösztönkésztetéseiket fegyelmezni” – fogalmazott Mácsai Pál a színház kapcsán.

„Azt hiszem, hogy igazán engem a színpad rendezett össze, mert azt muszáj összeszedetten csinálni. Ahhoz a keszekuszasághoz képest, amilyen én kamaszkoromban voltam, ahhoz képest valóban fegyelmezettebbnek tűnök, de meg tudom magam lepni” – tette hozzá.

Az Örkény Színház igazgatója azt is elárulta, nem mindig elnéző magával szemben, de néha szükség volna erre: „Meg kell bocsátani magunknak néha – jó, ha azt tudjuk. Az önvád egy darabig helyes, aztán pedig el kell tudni engedni. Őszintének kell tudni lenni. És muszáj továbblépni.”

Gondolataik fontos útravalóul szolgálhatnak bárki számára, így most Filákovity Radojka hozott el belőlük néhányat, amelyet a WMN oldalán olvashatnak.