Solti György, kinek karmesteri előadásmódját energikusnak, robbanékonynak, vulkanikus temperamentumúnak nevezték, 1997. szeptember 5-én halt meg a dél-franciaországi Antibes-ban. Hamvai saját kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók sírja közelében nyugszanak, sírkövén csak ennyi áll: Hazatért.

1912. október 21-én született Budapesten. Ötévesen már zongorázott, első koncertjét tizenkét évesen adta. Egy évvel később már a Zeneakadémián tanult zeneszerzést és zongorát, tanára volt többek közt Weiner Leó, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Bartók Béla is.

A karmesteri pálya vonzásába került Solti korrepetitorként dolgozott az Operaházban, majd 1937-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon „a” Maestro, Arturo Toscanini asszisztense volt. Érdekesség, hogy Mozart A varázsfuvola című operájában ő szólaltatta meg Papageno csengettyűjét.

A zenei anyanyelvének Bartókot valló Solti művészi felfogására Toscanini zenéről vallott nézete meghatározó hatással volt.

Solti György 1938. március 11-én, az Anschluss előestéjén debütált karmesterként a budapesti Operaházban. Mindössze egy próbát követően dirigálta Mozart Figaro házassága című operáját. A zsidótörvények miatt 1939-ben Svájcba távozott, ahol visszatért a zongorához. 1942-ben megnyerte a genfi nemzetközi zongoraversenyt.

Igazi karmesteri pályafutása a második világháború után bontakozott ki. A müncheni, a frankfurti operaház, majd 1961-től a londoni Covent Garden zeneigazgatója volt. Az intézmény élén eltöltött évtized pályájának legkiemelkedőbb korszaka, a társulatot a világ legjobbjai közé emelte. Ennek elismeréseként 1992-ben tiszteletbeli zeneigazgatónak nevezték ki.

1969-ben került a chicagói szimfonikusok élére, akikkel több mint két évtizeden át dolgozott. Az itt elért eredményeire volt a legbüszkébb: a zenekart világhírűvé tette, több mint ezer előadást vezényelt, és mintegy száz lemezfelvételt készített velük. A főigazgatói poszttól 1991-ben vált meg. Utolsó előadása Verdi Otellója volt Luciano Pavarottival a főszerepben. A zenekart Magyarországra is többször elhozta, utoljára 1991-ben.

Herbert von Karajan utódjaként 1992–1994 között a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője volt. 1995-ben megalapította az öt világrész negyven országából válogatott, kilencven tagú Világzenekar a békéért elnevezésű nemzetközi együttest. Vendégkarmestere lett a Budapesti Fesztiválzenekarnak (BFZ), 83 évesen velük vezényelte először Bartók Concertóját magyar zenekar élén. Egyik utolsó lemezfelvételén a BFZ-vel Bartók, Kodály és Weiner műveit dirigálta.

Fél évszázadig kötötte exkluzív szerződés a londoni Decca kiadóhoz, ahol első felvételeit még zongoristaként készítette. Több mint 250 lemeze közül félszáz opera, az egyik legemlékezetesebb Richard Wagner Ring-ciklusának első teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusokkal, amely hét év alatt készült el. 2017-ben a Decca – a Solti művészetét legjobban jellemző Karizma és vitalitás címmel – tíz CD-ből álló albumot jelentetett meg fiatalkori felvételeiből.

Karmesteri előadásmódját energikusnak, robbanékonynak, vulkanikus temperamentumúnak nevezték.

A zeneszerzői előírásokat szentként tisztelte, és ragaszkodott ahhoz, hogy azt a tiszta hangzást és instrumentális gazdagságot, amelyet a stúdiókban produkálni lehet, a koncerttermekben is életre keltsék. Mivel zenészeitől keményen, ellentmondást nem tűrően követelte meg a pontosságot és a kottahűséget, ráragadt a „porosz” jelző, ugyanakkor muzikalitását, stílusismeretét, zenekarformáló személyiségét mindenki elismerte. Élete derekától folyamatosan támogatta a fiatal tehetségeket, akiknek ösztöndíjat is alapított.

Solti, aki a német, majd a brit állampolgárságot is felvette, fiatalon a labdarúgásért rajongott, élete végéig teniszezett és kerékpározott.

A fáradhatatlan művészt mindig izgatták a kihívások. Első élő koncertfelvétele túl a hetvenötödik életévén készült. Saját felvételeit soha nem hallgatta meg, többek közt azért, mert ízlése állandóan változott, így egy-egy zeneművet több alkalommal különböző stílusban is rögzített. Szavai szerint: „Csak az amatőröknek vannak kedvenc szerzőik, a profik mindig azt a szerzőt szeretik, akinek a művét éppen vezénylik.” Utoljára 1997 júniusában a Covent Garden Verdi-fesztiválján állt a karmesteri emelvényre.

Solti György 1997. szeptember 5-én halt meg a dél-franciaországi Antibes-ban. Hamvai saját kérésére a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók sírja közelében nyugszanak, sírkövén csak ennyi áll: Hazatért.

Több mint harminc Grammy-díjával rekorder, még a popzenészek sem tudták felülmúlni. 1972-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte, így kijárt neki a Sir Georg Solti megszólítás, világszerte így ismerték. Több neves egyetem és intézmény fogadta tiszteletbeli doktorrá. Megkapta a francia Becsületrendet, a Kennedy Center díját, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, és elsőként tüntették ki a Bécsi Filharmonikusok által alapított, Richter János karmesterről elnevezett Hans Richter-emlékéremmel. Emlékeim című könyve 1998-ban magyarul is megjelent.

Az UNESCO 2012-t a 20. század második felének legnagyobb karmestere születése centenáriumának szentelte.

Ugyanabban az évben beválasztották a Gramophone brit zenei szaklap által létrehozott Hírességek Csarnokába. Chicagóban még életében mellszobrot emeltek neki. Nevét emléktábla és zeneiskola őrzi szülőháza falán, Budapest XII. kerületében. Halála után özvegye és lányai a nevével alapítványt hoztak létre fiatal zenészek támogatására. 2013-ban avatták fel a felújított Zeneakadémia főbejárata előtt Párkányi Raab Péter szobrászművész Solti Györgynek emléket állító bronz térkompozícióját.