Júliustól újabb előadással bővült a bármikor elérhető Radnótis előadások száma az eSzínház platformján: Asztalizene, Castel Felice, Iván, a rettenet és színArany. Mostantól a regisztráció után bérlettel vagy egyszeri jegyvásárlással időponttól függetlenül is lehet színházat nézni.

Asztalizene

Egy télvégi estén kis társaság gyűlik össze a budai White Box nevű étteremben. Csupa fiatal, sikeres vagy kevésbé sikeres ember: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy feltörekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy sikeres vállalkozó, egy családanya és egy magányos színikritikus.

Míg lent a városban zajlik az élet, autókat borogatnak és kukákat gyújtanak fel, addig a budai étteremben látszólag béke és egyetértés honol. Látszólag nem történik semmi említésre méltó: legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel. A szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio mellé legfeljebb csak egy kis borfolt kerül a damasztabroszra.

Főbb szerepekben: Csányi Sándor, Nagy Ervin, Wéber Kata és Szávai Viktória
Rendezte: Bagossy László

Castel Felice

1958. A Castel Felice óceánjáró fedélzetén összezsúfolódott 1400 kivándorló között nyolc magyar is utazik, valahol Európa és Ausztrália között, úton az ismeretlenbe, ahol sokadmagukkal neki kell fogniuk új életet kezdeni. Kapcsolatok szövődnek és bomlanak fel, új barátságok és konfliktusok születnek, egy igéző szempár köré történeteket írnak, álmok csalogatnak és hamvadnak el szellemes szópárbajok között…

És a hajó, a boldogság ígéretét hordozva – neve is ezt jelenti, „boldog kastély” – egyre csak megy. De az új élet kezdéséhez előbb le kell zárni a régit – ha le lehet egyáltalán. Ahogy haladnak délnek, az összezártság, a forróság, a bizonytalanság és a tehetetlenség mindenkiből a legrosszabbat hozza ki, és lassan kibukik: valószínűleg nem ugyanaz elől menekülnek. Tettesek, áldozatok egyaránt lehetnek köztük. Hogy ki kollaboráns, ki ügynök, ki ávós, ki szimpatizáns, ki az, aki csak élni akar… van olyan utas, aki szerint mit számít ez már a világ túlfelén.

Valakinek mégis fontos lehet, mert az út felén túl egyszer csak eltűnik az egyik magyar utas. Megölte magát? Megölték? Titka volt? Vagy ő tudta valakiét? Vagy egyszerűen csak vízbe esett az előző esti viharban? Kezdetét veszi a nyomozás, miközben már senki nem bízik senkiben, és már mindenki másra vágyik. Bár odaérhetnének végre. Bár sose érkeznének meg. Bár el se indultak volna.

Főbb szerepekben: Szervét Tibor, Szávai Viktória, Szombathy Gyula és Kováts Adél

Rendezte: Valló Péter

színArany

200 éve született Arany János. Az évforduló alkalmából készített előadás a költő balladáira épül. Élete során közel harminc verset írt ebben a műfajban, mi tizenkettőt választottunk ki erre az alkalomra: nagykőrösit és késeit, ismertebbeket és alig ismerteket egyaránt. Ezeket a verseket időrendben egymás mellé téve a magyar történelem keresztmetszetét kapjuk meg.De nem csak időben, térben is bejárjuk a történelmi Magyarországot: a versek helyszínei többek között Visegrád, Eger, Debrecen, Bécs, Galambóc vagy Drégely, hogy végül az előadás végén Budapestre jussunk el.

A középpontban a nők állnak. Azok a versek kerültek bele az előadásba, amelyek főszereplője nő, vagy amelyekben az éppen mellékszereplőnek tűnő nő történetét érdemes kiemelni. Az ő szempontjukból nézünk rá a magyar történelem kiragadott eseményeire. Az előadás variációk sora a női sorsokra.

Játsszák: Kováts Adél, Lovas Rozi, Sodró Eliza és Józsa Bettina

Rendezte: Szilágyi Bálint