Október elején mutatták be Friedrich Schiller Don Carlos c. drámáját a Radnóti Színházban Nagy Péter István rendezésében. Don Carlossal, Nagy Márkkal és Posa Márkival, Baki Dániellel beszélgetett Csatádi Gábor vonzalmakról, azok viszonzatlanságáról, félrecsúszásáról, a távolmaradásról, szeretetéhségről és érzelmi manipulálásról, a tétnélküliség mostani valóságáról, a és Covid tépázta bizalomról. A Pótszékfoglaló interjúja.
Mit jelent számotokra vonzódni valamihez, valakihez?
Dani: A vonzásról, vonzódásról elsőre egy mágnes jut eszembe. Nagypapámnak volt egy hatalmas, erős mágnese, amivel nagyon sokat játszottam gyerekkoromban, talán ezért.
Márk: Valakinek a közelségét, akinek ez a fajta közelsége aztán megváltoztatja az időt, a teret és igazából mindent…
A vonzódáshoz inkább több pozitív vagy negatív élményetek kapcsolódik?
Márk: Igen, nem mindig felhőtlen valami a vonzódás… Hányszor nem vesszük, gondoljuk igazán teljes mértékben komolyan… Brecht mondja: homályos gerjedelem. Számomra inkább pozitív élményt jelent azért. Szeretem kedvelni az embereket, jóleső érzés, ha tetszenek, ha hiányoznak. Ha ez a hiány különösen elhúzódó, lásd Covid-lezárások, akkor viszont nagyon kínzó tud lenni. Akikkel rengeteget vagy együtt, mert rengeteget dolgoztok, buliztok közösen, és hirtelen, elvágólag ez az intenzív együttlét egyszer csak megszűnik, és mindenki ül a szobájában, és néha-néha írogat a másiknak maximum…
Dani: Veled volt már olyan, hogy valamihez nagyon vonzódtál, valamit nagyon-nagyon szerettél volna, aztán amikor egész közel kerültél már hozzá, akkor érezted, hogy a fenébe, ez mekkora csalódás?! – mert ez már így, ahogy van, nagyon ronda, de annyira, hogy szinte taszít…!
Jól érzem, hogy a Don Carlosban ez a fajta vonzás, vonzódás szabja, vezeti a történéseket?
Márk: Don Carlos folyamatos szeretetéhségben leledzik, és ebben a környezetben a szeretetből nem nagyon jut neki. Egyik viszony, kapcsolódás kaotikusabb körülötte, mint a másik. Egyetlen közvetlen, tegező viszonya létezik: Rodrigóval, ő az egyetlen lehetősége arra, hogy bármiféle szeretetet, kötődést megéljen.
…holott Don Carlos az, aki talán a legintenzívebben vágyik arra, hogy a lehető legközvetlenebb viszonyban legyen mindenkivel…
Márk: Igen, abszolút! …bár azért az a világ, ahol don Carlos közlekedik, az is fura, nem? Nem igazán szív vezérelte világ – itt elvek vannak, van egy nagyon furcsa, “agy vezérelte” jellege, ahol minden csak fejben működik…-, mindezekbe furán illeszkedik egy csávó, aki tudja magáról, hogy elég fura, bárdolatlan a stílusa, de azért várja, sóvárogja, hogy szeressék.
Dani: Posát azért alapvetően egészen más motivációk mozgatják. Nyilván vonzódik Carloshoz, de ettől függetlenül őt az mozgatja, hogy kit hogyan, miképpen tud használni, mozgósítani a céljai, a saját ügye érdekében. Mindjárt az elején, amikor vinné ennek a fiúnak a levelet a lázadóktól, rögtön felméri, hogy ezt így nem teheti, csak Erzsébeten keresztül. Posa mindjárt az elején átlátja, hogy a szereplők egymás közti vonzódásait hogyan tudja felhasználni a saját hasznára.
…és ez már manipuláció…
Dani: Persze!
Márk: De Posa nem a saját érdekérvényesítése miatt tesz így, hanem egy magasabb ügyért manipulál másokat. Mindez tehát közvetlenül nem neki jó, hasznos, még akkor sem, ha mindezeknek örül természetesen, hisz nem önös érdekből kavarja össze a szálakat. Bár valamennyire mégis kihasznál embereket, nyilván.
Dani: Hát igen, így is meg lehet közelíteni…
Nem lehetséges, hogy bár a márki nemes ügyet képvisel, de nem minden esetben látja át, hogy mindeközben kinek mekkora bajt is okoz?
Dani: De, ezt el is mondja: “Megvakított a büszke őrület, hogy a tervem nélküled is végbe vihetem!”Beismeri, hogy az hiba volt a saját részéről. hogy a tervébe nem vonta be Carlost.
…mert talán, azzal, hogy bevonjuk a másikat, elmagyarázzuk neki, hogy mit, miért szeretnénk, így tudtunkon kívül neveljük is, nem?
Dani: Igen, ez a nagy vétsége a márkinak, hogy nem avatja be tervébe, terveibe don Carlost.Mit kezd, mit tud kezdeni ezzel a be nem avatással don Carlos?
Márk: Összezavarodik, mert nem érti, hogy mi, miért történik, ám aztán – a nagy vádaskodás és a börtönbe helyeztetése után – kap egy vallomást a márkitól, és egyből összeáll benne ez az egész! Egy ilyen vallomás általában mindenkinek jól szokott esni.
Mintha ebben a drámában mindenki ledugózná az érzéseit, érzelmeit, nem merné őket megélni, nem?
Márk: Don Carlos ki is fakad, hogy itt a márkin kívül nincsen senki, akivel őszintén beszélhetne! Van is pár mondata, ami arról szólt, hogy az apja utoljára csak gyerekkorában érintette meg gyengéden – bár ezt a részt aztán töröltük a szövegből…
Dani: Pedig ezt majd lehet, hogy egyszer vissza kéne tenni, mert ez egy nagyon jó rész…
Márk: Az érzelmeknek ez a fajta elfojtása itt egyik szereplőnek sem esik jól, de attól még ez így van, ez az uralkodás, kormányzás normális ügymenete és kész!
Posa márki szájából a második rész elején mennyire őszinte az a politikai hitvallásáról szóló monológ?
Dani: Egyfajta játék, hisz mérlegelnie kell, hogy mi az, amit elmondhat, ám azt hiszem, hogy a gondolatatokat, amiket elmond, komolyan is veszi. Valóban: pengeélen táncol, ám monológja nagyrészt Posa márki valós politikai hitvallása.
Márk: Igen, Posa márkinak fontos ez a fajta haladás, felszabadítás.
Dani: Döbbenetes volt számunkra, amikor elkezdtük közönség előtt játszani a darabot, hogy a reakciókból eszméltünk rá, hogy még most is, háromszáz év távlatából is mennyire aktuális! Amikor édesapám látta a darabot, utána kifakadt, hogy mi a fenének kell itt aktualizálni! Mert azt gondolta, hogy ez a szövegrész ott a napi politikához lett alakítva. Pedig nem, ez a Vass István fordításának itt-ott meghúzott és éppen csak módosított változata pusztán. A király és a Posa márki között elhangzó szöveg szinte egy az egyben a Vass István-fordítás.
Szerintetek ebben a Don Carlos-rendezésben mi jelenti az igazi tragédiát?
Márk: Az, hogy ez a világrend a maga tettetett nagyságával, hatalmaskodásaival, végtelen kiüresedéseivel, az érzelmek megélése, kimutatása terén való deficitjével nem legyőzhető. Bár Posa márki meghozza a maga áldozatát, mégsem legyőzhető!
Dani: Az a baj, hogy don Carlos nem hallgatja meg az üzenetet, mert akkor tudná, hogy pár száz év múlva jönni fog egy királyfi… Nem most, majd egyszer…!
Márk: Persze, mi a darabban most csak eddig látunk, ezt értem, de várunk, várjuk…
A teljes interjú ITT érhető el.
Csatádi Gábor