Július 22-én csütörtökön, 19:30-tól, Sardar Tagirovsky rendezésében egy 180 perces előadás debütál a Szentendrei Teátrumban a Soltis Lajos Színházzal együttműködésben.

Ajánló a darab elé:

A Három nővér egy olyan dráma, amelyben több szimbólum lapul, mint hétköznapi valós helyzet. Pedig a hétköznapi valóság látszatát teremti meg az olvasható szöveg. Képzeljünk el egy olyan történetet a 20. század elejéről, ami egy olyan pár év alatt játszódik le, amely négy nap kb. 1-1 órájáról szól. Legalábbis az eredeti szöveg szerint. Akár egy modern filmsorozat négy része.

Egy fiktív dokumentációt mutatunk meg két részben. Ebben a két részben az emlékek és álmok természetével fogunk játszani, az elmúlás és a búcsú érzetét felerősítve. Ide-oda fogunk utazni a négy nap emlékei közt álomszerű módon. Mint ahogy vágyakozni és félni szoktunk, olyan módon, ahogy egyik emlékből kerülünk a másikba, miközben a világ tovább épül és halad a maga útján. Miközben épül a 20. század háborús rendszere és újrafelosztása, fogyasztói társadalma. Miközben kiépül a 21. század elejének közönye és képmutató virtuális rendszere.

A három nővér, pontosabban a négy testvér nélkül elmúlik a 19. század varázsa, elmúlik a sóvárgó dallamok és festmények világa. Hiszen a három nővér olyan, mint a mesebeli három királylány, akik nélkül megszűnik a varázslat, a művészet világa. Múzsák nélkül nincs ihlet. Ihlet nélkül nincs élet. Ezek a múzsák sokszor kicsinyesek és lusták, de végső soron nem akarnak nyerészkedni vagy tudatosan ártani a környezetüknek. Az ő jószívűségük az, ami számomra a Soltis Lajos Színház tehetséges művészeinek, alkotóinak sajátja. Ebből a szempontból közelíthető meg Csehov Három nővérének érzékenysége, Soltis Lajos szellemi hagyatéka, ami az előadásunkban jelentős szerepet kap. Megpróbáljuk fiktív módon dokumentálni a Három nővér letűnt alakjait, hogy bemutassuk őket a mának kíméletlen, provokatív és szeretetteljes gesztussal. Ez az előadás egy emlék- és álomkaleidoszkóp, ami egyben a mindenkori társadalmat provokáló felkiáltójel.

Az előadás hossza: 180 perc, egy szünettel.

Sardar Tagirovsky szavaival:

„Kosztolányi a kiindulópontunk, néha az orosz alapján szoktam bele fésülgetni helyzeteket. Mi úgy kezdjük, hogy Rode és Fedotyik búcsúzik. Úgy tartják egyébként, hogy nekik van a legjelentéktelenebb szerepük, pedig szerintem ők kulcsfigurák, mert ők csinálnak fényképeket a három nővérről. Ők a negyedik felvonás elején elbúcsúznak mert nem akarják végignézni, hogy az a világ, amit ők megszerettek, az végleg eltűnik. Azt találtuk ki, hogy Rode és Fedotyik igazából dokumentumfilmet készítenek a század végéről, hogy megörökítsék a jövőnek, hogy milyen is volt.

Elviszek magammal egy emléket, arról, hogy mi történt a próbán, aztán utána annak vége van. Lesz egy bemutató és megy tovább az élet. A folyamat már nem létezik, ahogyan töltöttük az időt. Ezt akarom megtanítani a próbán. Ne arról szóljon, hogy általánosan kedvesek vagyunk egymáshoz. Nem úgy kell próbálni, mint egy EU-s előírás, ahol megvan szabva az eper nagysága… Nekünk fel kell rúgnunk a színpadot!” (Forrás: PRAE.hu)

Prozorov tábornok: Soltis Lajos

Olga: Barna Lilla, Mása: Ténai Petra, Irina: Boznánszky Anna, Natasa: Hajba Beatrix, Andrej: Bruckner Roland, Versinyin: Vasvári Csaba, Tuzenbach: Ivák Bence, Szoljonij: Piller Ádám, Kuligin: Boda Tibor, Csebutikin: Nagy Gábor, Ferapont: Károly Bálint, Fedotyik: Szacsvai István, Rode: Tóth Ákos, Anfisza: Nagyabonyi Emese, Protopopov: Tegyi Kornél e.h.

Muzsikusok: Gregorich Zsófia, Gregorich Domonkos 

Dramaturg: Sardar Tagirovsky, Szigeti Bálint, Tóth Ákos, Szacsvai István, Nagy Bianka | Látványtervező: Bajkó Blanka | Szcenikus: Marton Miklós, Gregorich Ferenc | Zeneszerző: Gregorich Bálint, Gregorich Domonkos, Gregorich Zsófia | Sound Designer: Gregorich Bálint | Mozgás: Ténai Petra | Fényterv: Sardar Tagirovsky Videó: Nagy Bianka | Rendező munkatársa: Szigeti Bálint 

Rendező: Sardar Tagirovsky

Legközelebbi előadások: 
Szentendre, Művészetmalom udvara (Bogdányi u. 32.); időpont: 2021. 07. 22, 19:30