1983. augusztus 29-én hunyt el Jobba Gabi, a korszak sikeres, sokat foglalkoztatott színésznője. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Jobba Gabi 1947. március 27-én, 76 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Szegeden, ahol 1964-ben le is érettségizett, majd 5 évvel később a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. A siker gyakorlatilag már ekkor borítékolható volt a tehetséges színésznő számára, aki nem mellesleg remekül énekelt is: Jobba Kecskeméten kezdte pályáját, majd tagja lett a Népszínháznak, de közben játszott a Mikroszkóp Színpadon, Debrecenben, Szegeden, a Várszínházban, valamint az Egyetemi Színpadon is.
Legközelebb a tragikus szerepek álltak hozzá, ugyanakkor kiváló versmondó hírében is állt, és több önálló estet tartott, így nem meglepő, hogy 1982-ben a Nemzeti Színház is szerződtette a fanyar egyéniségű színművésznőt.
Énekesnőként is ismert volt: 1967-ben indult a Táncdalfesztiválon: Mary Zsuzsival énekelt közös duettet, Csakis nekemcímmel. A siker azonban csak a hetvenes években köszöntött rá az énekesi pályán: ekkor Karády-dalok éneklésével szerzett országos hírnevet.
Versmondóként is népszerűvé vált. Több sikeres önálló estet is tartott: Petőfi centenárium (1972); Buta Auguszt (1978); Nosztalgia (1979); Karády-est (1981); Egy este Lady L.-nél (1981) címmel.
1983-ban az itthon megrendezett Eszperantó Világkongresszuson előadták a Csendesek a hajnalok című Vasziljev-darabot, eszperantóul. Jobba Gabi a női főszerepet játszotta, emiatt megtanulta a nyelvet. Ez volt az egyik utolsó játéka, sikerei ellenéreöngyilkos lett.
Életének utolsó évéről bátyja számolt be, szintén a Békés Megyei Népújságnak: ekkor már ideggyógyászati kezelés alatt állt, teljesen egyedül élt. Tekintete riadt volt. Családja arra biztatta, hogy hagyja ott Budapestet, költözzön vidékre, de erre nem került sor.
Végzetes lépése előtt egy búcsúlevelet is hagyott:
„Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni, és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni. Nincs remény! A gépkocsim a II. kerületi Verecke lépcső és a Ruthén utca 26/b előtt áll. A harmincezer forintot küldjétek haza Szegedre. A többit Pesten élő nővéremnek adjátok. A lakberendezést rátok bízom. Nem tudom mi legyen vele. Mindenkit ölelek, aki szeretett, és akiket szerettem, Gabi…” – fogalmazott a búcsúlevélben, amelyet a Békés Megyei Népújság közölt le 1990-ben.
A Kritika nekrológírója 1983. októberi száma úgy fogalmazott, az öngyilkos tett „a sorsát tudatosan alakító ember tragikus meghasonlása önmagával”, illetve hogy „életszerepek és színpadi szerepek, arcok és maszkok, úgy rémlik, lidércnyomásosan összekeveredtek benne, megbontották a lélek egyensúlyát, miközben folytonos, megnyugtató önszuggesztióra kényszerítette a színésznőt”.
„Foglalkoztatták, mert nem csak a szépségével tűnt ki. Azt írták róla: „Különös, fanyar egyéniségű színésznő volt, akihez a tragikus szerepek álltak a legközelebb…” A gyönyörű tragika, és a tökéletes versmondó lány. Merthogy Jobba Gabi imádott szavalni, tán még a prózai szerepeknél is jobban szerette, amikor szívszaggató rímekben szólhat a közönséghez. S hogy mennyire szerette a „szóló” műfajt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy nagy sikerű önálló esteken léphetett fel. Olyan előadások fűződnek a nevéhez, mint a Petőfi Centenárium, Egy este Lady L-nél, s mindenekelőtt a Karády-est. Karádyként megjelenni különleges kegy volt akkoriban. Karády bőrébe bújni, Karády dalokat énekelni – az bizony nagyon nagy szó volt” – írta róla az Újságmúzeum.
Forrás: MTI, Fortepan, Újságmúzeum, Wikipédia, Femcafé, MTVA