Móricz-Sabján Simon 1980-ban született Kiskunhalason. Fotóriporterként és dokumentarista fotográfusként dolgozott. 2003-tól 2016-ig a Népszabadság munkatársa volt, majd 2016 végétől a Manager Magazinnál és a Világgazdaságnál is dolgozott.

Napilapos munkája mellett személyes anyagokat is készített, elsősorban az emberre és környezetére koncentrálva. Hosszabb távon, akár évekig is foglalkozott egy-egy témával. Alapítója volt a Pictorial Collective magyar fotográfusok csoportjának is.

Pályafutása alatt kétszeres China International Press Photo Contest nyertes, illetve a Pictures of the Year International (POYi), NPPA Best of Photojournalism, Prix International de la Photographie, PDN, FCBarcelona Photo Award, Slovak Press Photo és ASPAward díjat is kiérdemelte.

Munkáival számos külföldi és magyarországi elismerés mellett 43 alkalommal nyert díjat a Magyar Sajtófotó-pályázaton, közöttük háromszor a MÚOSZ Nagydíját, hat alkalommal a Munkácsi Márton-díjat a legjobb kollekcióért, három alkalommal a 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter díját és háromszor a legjobb hírképért járó Escher Károly-díjat.

„Nálad pozitívabb gondolkodású, életingenlőbb embert nem ismerek, tele tervekkel és tettvàggyal, és akkor történik ez. Egy ilyen banális baleset… Nagyon bíztam, bíztunk benne, hogy felépülsz, hiába tűnt lehetetlennek, Te dacból megcsinálod, „kivont karddal előre”, ahogy mondtad is egy interjúban, és biztos vagyok benne, hogy ez most nem Rajtad múlott. Te is, én is hiszem, hogy minden okkal történik az életben, hogy ez miért, annak az okát szerintem soha nem fogom megtudni, megérteni, elfogadni végképp nem…Nem tehetek mást, mint hálát adok azért, hogy ismerhettelek és hogy a barátod lehettem – illetve a Folttestvéred, egy általam fel- és mindkettőnk ölèbe borított vörösbornak köszönhetően, tizenpár éve. Felfoghatatlan, ami történt, képtelen vagyok elhinni” – írta közösségi oldalán Vizi Viktória.

„Együtt érkeztünk harmadikban a Táncsicsba, együtt érettségiztünk és bár nem voltunk közeli barátok, rendre követtük és elismertük egymás munkásságát. Szintén szerette borokat, a borkultúrát, engem pedig laikusként lenyűgözött, hogy milyen ereje, milyen mélységei vannak a képeinek és mennyire húsbavágóan őszinte és ítélkezésmentes tud lenni a művészet. Igazából, mint a művész maga.Nagyon korán mentél el, igazságtalan, hogy ez a jó emberek sorsa. Már csak a képeid beszélnek helyetted. Isten veled Simon!” – fogalmazott Blazsovszky Péter.

„Annyin múlik az emberélet, mint a jó fotó. A legtöbben felfogni se tudtuk ezt az apró, kifejezhetetlen valamit, Simi, te meg ura voltál, érezted, mikor kell kattannia a gombnak, hogy abban a képben benne legyen egy egész élet.A tied is, mint fotósé, az alanyé is. Egyetlen kimerevített mozdulatban, egy szájszéli ráncban, egy rebbenő árnyékban benne minden tudás, érzés, idő.Varázslat volt, amit tudtál, varázslatos volt veled dolgozni, vagy akár csak figyelni téged munka közben. Annyin múlik az emberélet, mint a jó fotó, Simi. Micsoda kegyetlenség! Tévedés ez a záridő” – írta a Facebookon Csepelyi Adrienn.

„Mindig több belső kedvességet kért az interjúalanyoktól, ez a védjegyévé vált. Mindenki elmosolyodott ezen. Hiába fotózott sok interjúmon, vártam én is ezt a dumát. Kedves volt és sziporkázó, de az egyik legzárkózottabb fotóriporter, akit ismertem. Hat éve már nem dolgozunk együtt, de követtem a munkáit. Nem lehetett nem követni, hiszen olyan elképesztően sok fotós díjat nyert. Legutóbb a Capa-nagydíjat. Csodás családja van 4 kisgyerekkel. Simikém….felfoghatatlan, ami történt” – emlékezett Szemére Katalin.

„Meghalt Móricz-Sabján Simon fotóművész. Nincs rá vigasz, nincs rá mentsége a sorsnak. Az ő képein bemutatkozik Magyarország. Bemutatkozik a világ, és bemutatkozik az ember. Minden szépségével és kiszolgáltatottságával, beletörődésével és élni akarásával. gyűrődésével és százezer arcával: a megbánóval, a nevetővel, az elfogadóval, a másokért harcoló szájösszeszorítóval, az örök fellebbezővel a világ igazságtalanságai ellen. Ember magányosan, ember a családban, ember a boldogító közösségben. Ember és a táj. A Föld, a közvetlen környezet, az alkalmazkodás kényszere vagy igénye. Egy-egy vidék, egy-egy apró mozzanat, amúgy jelentéktelen, mindennapi cselekvés, amit zseniális látásmódjával kiemel, és minden vizuális erőszak nélkül szimbólumot csinál belőle. Tudatos művész, aki ugyanakkor soha nem ragaszkodik rögeszméihez, a valóság és az igazság mindent felülírhat az ő képein.Lehet dokumentaristának vagy szociofotósnak nevezni, ez egyáltalán nem sértő a számára, de több volt annál. Nem is több: más. a szocioszituációkban a ránk kimért idejű lét mindennapjait a maga természeteségében, egyediségében és óhatatlanul tipikusságában is megmutatta. A világot, az embert ábrázolta földközelből. Hihetetlen humanizmussal, eredetiséggel, tisztességgel.A covidjárvány első magyarországi megszállásáról ő adott hiteles beszámolót. Őt beengedték a kórházba, minden osztályon fotózhatott, nem, mint királyi fényképész: tehetsége mellett szakmai és emberi tisztességgel dolgozott. és a szigorú feltételek közepette is mindent bemutatott, amit akart: fájdalmat, reményt, a beteg és gyógyítói küzdelmét az életért. Az ő képein emberi arcok is felbukkannak takarás nélkül, engedéllyel, a kiszolgáltatottság igényes és egyáltalán nem eláruló pontosságával, empátiával, majd a közös poharazást is láthatjuk a felépülés után.De egyáltalán nemcsak extrém szituációkban remekelt. Éveket szánt egy-egy sorozatra. Minden díjat elnyert, amit a szakmában lehetett. Idehaza és külföldön egyaránt. Többször is.Egy banális otthoni balesetben ütötte be a fejét, küzdöttek érte asz intenzíven, de most elment tőlünk. 42 éves volt, és nagy családot hagyott itt.A Népszabadságnál sokszor dolgoztam vele. Mindig élmény volt a szakmai együttműködése, közös gondolkodása a tollforgatóval, és szellemes, okos emberi társasága. Felejthetetlen ember marad, de ez most egyáltalán nem vigasztal. Nagyon fáj a hiánya” – írta Hajba Ferenc.

Móricz-Sabján Simon 2022-ben megkapta a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat is. E rangos elismerés apropóján október 20-án az Index Nagykép rovatában válogatás jelent meg Móricz-Sabján Simon díjnyertes képeiből. Ami néhány hete még tisztelgés volt, mostanra emlékezéssé vált: az általa készített sorozatot és a róla szóló Nagyképet itt tekintheti meg újra.

Utoljára Barcza Réka készített interjút az alkotóval a Fidelio számára, amelyet itt olvashatnak.

Részvétünk a családnak!