Amennyire göröngyös volt a bemutatóig tartó út, annyira örömteli az azóta is tartó útja a Háy János írta, Bérczes László rendezte Elemnek.
„Az Elem tekinthető a Nehéz és A halottember után egy trilógia utolsó részeként is. Bérczes Lászlónak ez az ötödik Háy-rendezése (harmadik a Szkénében), és visszatérő partnerei/alkotótársai még Mucsi Zoltán és Rozs Tamás is. Persze a történetek és a szereplők is mindig mások, de mintha az első részben megkezdtük volna a Férfi, a másodikban a Nő, itt pedig a Házaspár mélylélektani elemzését.” Sándor Panka, Magyar Narancs
Férfi: Mindenki egyedül hal meg.
Nő: De nem mindegy.
Férfi: Mi nem mindegy?
Nő: Hogy ki van melletted.
Férfi: Mikor?
Nő: Amikor egyedül meghalunk.
(részlet)
„Az idővel való küzdelem, azt hiszem, az emberi lét legnagyobb eseménye attól fogva, hogy Ádám és Éva kilépett az édenkert tudatlanságából.” – olvashatjuk Háy János szavait a Helikonon.
Mucsi Zoltán, akárcsak Bérczes László, ugyancsak folyékonyan beszéli a Háy-szövegek összetett színházi nyelvét, közös munkáik hosszú ideig a Szkéné legnépszerűbb előadásai közé tartoztak, gondoljunk csak a Nehézre, A halottemberre vagy A lány, aki hozott lélekből dolgozottra (rendező Szabó Máté). A jól összeszokott alkotócsapathoz ezúttal Kerekes Éva, az Örkény Színház színésznője csatlakozott. A kétszereplős előadásban a színészek számos karaktert megformálnak: hol fiatal szerelmesek, hol zsörtölődő nagyszülők, apák, anyák, gyermekek – játékukban voltaképpen egy egész családfa körvonalazódik. Az időbeli és narratív rétegzettséget Rozs Tamás csellista, zeneszerző folyamatos jelenléte teszi igazán érzékletessé.
Az előadás letisztult látványvilágáért a Junior Prima-díjas Cziegler Balázs felelt, dramaturgként a rendező állandó munkatársa, Kiss Mónika segítette a csapatot.
„Ki mire emlékszik? Ki hogyan emlékszik? Van-e a kettő között átfedés? Emlékeink értelmezése segít, közelebb visz a megértéshez, az összegzéshez, vagy épp ellenkezőleg? És legfőképp, megértheti-e a férfi a nőt valaha, vagy egy kapcsolat, házasság folyamatos balanszírozás, kompromisszumok kötelező sorozata? Rengeteg kérdést vet fel az Elem, Háy pedig a tőle megszokott nyers őszinteséggel, feszes párbeszédekkel hozza közel az olvasóhoz, nézőhöz szereplőit.” – olvashatjuk a Nullahategyen.
Az előadás népszerűségét és sikerét mutatja, hogy 2022-ben elnyerte a MOST FESZT-en közönségzsűri díját, május 4-én pedig már 50. alkalommal láthatja a Szkéné közönsége.
Részletek a megjelent kritikákból:
„Bérczes László rendezésében a színpadon nem történik semmi, éppen ezért minden megtörténik. A csupán 85 perces darab nem kívánja megfejteni a lét értelmét, azonban azzal, hogy bemutatja és értelmezi egy házaspár életet, képes felmutatni az elmúlás nyugalmát. A színészek a járványszínház virtuális világából kilépve sugárzó energiával vannak jelen, mindezt bizonyítja a percekig töretlen vastaps, mely közben számos néző lopva törölgeti könnyes szemeit.” Dióssy Panka, prae.hu
„Kerekes Éva arca a fekete csipkeruha fölött, a lebbenő szőke fürtjeivel övezve változatosan mutatja meg a tapasztalt nőben a teljes skálát, a naiv bakfistól a megfáradt asszonyig. Mindent finoman ábrázol: az életvidámat, a sértettet, a megértőt, de még a közönségest is.” Stuber Andrea, art7.hu
„A két főszerepet játszó színész és a kettejük által alakított hiperrealisztikus magyar karaktertípusok, valamint azok egymásra gyakorolt hatásmechanizmusa teszi átélhetővé, szívbemarkolóvá a történetet. A történetet, amely Bérczes László rendezésében az elmúlás elfogadásáról, a hiány feldolgozásáról és arról szól, hogyan talál az ember helyet az üressé vált székeknek az életében.” Mosolygó Miklós, revizoronline.hu
„A mű alcíme: lemerülő játék. Az előadás viszont egyáltalán nem lemerít, hanem nagyon is feltölt. (…) egyfajta kíméletlen leltár. Nyers vallatószék, és az élet örömeinek késői beárazása. Éget és tisztít egyszerre. Igazi színház.” Balogh Gyula, Népszava
„Egy csellós, két színész, és egy kórházi lepedő. Ennyi. Nincs is szükség többre, a jó forgatókönyv alapanyag szokás szerint adott, Kerekes Éva és Mucsi Zoltán pedig gond nélkül hozzák a mindenkori Nőt és Férfit.” Weisz Balázs, hallgatómagazin.hu
Az előadás még háromszor látható az évadban: május 4-én és június 1-jén a Szkéné Színházban, május 22-én pedig a Jurányi Inkubátorházban.