Ma ünnepli 75. születésnapját Wim Wenders, nemzedékének legnagyobb hatású német filmrendezője, olyan alkotások készítője, mint a Párizs, Texas, a Berlin felett az ég, vagy A Föld sója.
A Düsseldorfban született filmes keresztneve holland anyjától származik, a szigorú német hatóságok azonban a “helytelen” német alak miatt Wilhelmként anyakönyvezték. Orvosi és filozófiai tanulmányok után sikertelenül próbált bejutni a párizsi képzőművészeti akadémiára, és egy ideig vésnök volt. Végül a müncheni filmfőiskolát végezte el, 1968 forró nyarán felfüggesztett börtönbüntetést kapott, mert a diáktüntetések során ellenállt a letartóztatásnak.
“Amikor elkezdtem kísérletezgetni a filmes eszközökkel, lázba hozott a lehetőség, hogy filmet nemcsak egy stúdióban lecövekelve lehet készíteni, hanem útközben is. Amint elkezdtem utazni a kamerával, éreztem, hogy megtaláltam a műfajomat. Talán azért hathatott annyira mélyen az élmény, mert Nyugat-Németországban, ahol felnőttem, mindenütt határokba ütköztünk. Az ország szűk volt, az emberek korlátoltak. Már kölyökként úgy éreztem, be vagyok zárva, és semmi mást nem akarok, csak utazni. Ötévesen keltem útra először egyedül. Az volt gyerekkorom legfényesebb napja!” – mesélte a Magyar Narancs interjújában.
Első filmjét 1970-ben rendezte Nyár a városban címmel, tisztelgésként az amerikai The Lovin’ Spoonful rockegyüttes híres dala előtt. Ezután Peter Handke A kapus félelme a tizenegyesnél című kisregényét vitte filmre, a nemzetközi hírnevet a Nathaniel Hawthorne regényéből készült A skarlát betű hozta meg számára 1973-ban. A hetvenes évek első felében – elsősorban a Szelíd motorosok hatására – néhány road movie-t forgatott, első angol nyelvű filmjét, Az amerikai barát című thrillert 1977-ben készítette Dennis Hopper főszereplésével.
Francis Ford Coppola hívására Hollywoodba utazott, de rövid idő után, kiábrándulva hazatért. 1982-ben Portugáliában forgatta A dolgok állását. A filmes utalásokkal tűzdelt alkotás egy stábról szól, amely munka közben kifogy a pénzből, és kiérdemelte a velencei filmfesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. 1984-ben New Yorkban a színész-rendező Sam Shepard darabja alapján írta és forgatta a vándorlásról és az otthonkeresésről szóló Párizs, Texas című alkotását, amellyel elnyerte a cannes-i fesztivál Arany Pálma-díját és a BAFTA-díjat. A múlt századi Európa történelmi szimbólumaként ábrázolt, megosztott városban játszódó Berlin fölött az ég (1987) az álmokról és a reményről szól, az öt évvel későbbi, Távol és mégis oly közel című folytatás lehangoló képet fest az újraegyesült városról. A rendező régi vágya teljesült, amikor 1991-ben filmre vitte a világ négy földrészén, több mint tíz országban forgatott A világ végéig című alkotást.
Wenders színészként tűnt fel a Berlin, a moziváros című filmben. 1995-ben Michelangelo Antonioni segítségére sietett a Túl a felhőkön című romantikus dráma munkálatainál, miután az idős olasz rendezőt agyvérzés érte. Három évvel később az idős kubai zenészek alkotta, legendás Buena Vista Social Clubról forgatott dokumentumfilmért először jelölték Oscar-díjra.
A zenerajongó, közismerten nagy lemezgyűjteménnyel rendelkező Wenders egyik rendezője volt Martin Scorsese A blues című ismeretterjesztő tévésorozatának, és filmet forgatott a BAP nevű kölni rockegyüttesről is. Több fotókiállítása volt, írt esszékötetet, rendezett videoklipet és több olasz reklámfilmet. A U2 énekesével, Bonóval kibontakozó együttműködése eredményezte A millió dolláros hotel című, az álom és a valóság határán játszódó filmet. 2004-ben A bőség földje címmel korunk Amerikájáról rendezett sötét humorú, elevenbe vágó filmesszét, amelyet a Kívül tágasabb, majd a Halál Palermóban című filmdrámák követtek.
Az új évezredben az ENSZ fejlesztési programjának készített a szegénység leküzdését támogató kisfilmet, majd a kortárs táncművészet 2009-ben elhunyt neves alakjáról, Pina Bauschról forgatott dokumentumfilmet, ebben a műfajban elsőként alkalmazva a 3D technikát. A táncot, zenét és filmet ötvöző “összművészeti” alkotás megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Európai Filmdíjat, a dokumentumfilmek és a legjobb idegen nyelvű filmek között is jelölték az Oscar-díjra. Wenders 2015-ben harmadik alkalommal izgulhatott az Oscar-gálán a Sebastiao Salgado brazil fotográfusról forgatott, A Föld sója című életrajzi dokumentumfilmjéért – ezúttal is üres kézzel kellett távoznia, de a francia César-díjjal és a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíjával vigasztalódhatott.
Ezután Peter Zumthor svájci építészről forgatott filmet a velencei építészeti biennáléra, a televízió számára készült A kultúra katedrálisai című háromdimenziós sorozat keretében pedig a Berlini Filharmonikusok koncerttermét mutatta be. 2015-ben a berlini filmfesztiválon vetítették Every Thing Will Be Fine című, háromdimenziós technológiával készült családi drámáját. 2017-ben Ferenc pápáról készített dokumentumfilmet a Vatikán közreműködésével, majd J. M. Ledgard regényéből készített romantikus thrillert Merülés a szerelembe címmel. 2017-ben mutatkozott be operarendezőként: a Berlini Állami Operaházban Bizet Gyöngyhalászok című operáját vitte színre Daniel Barenboim dirigálásával.
A rendező 2003 és 2017 között a hamburgi Képzőművészeti Akadémián tanított. 2015-ben vehette át a Berlinale tiszteletbeli Arany Medve-díját életművéért. 1989-ben ő volt Cannes-ban a zsűri elnöke, 1996-ban megválasztották az Európai Filmakadémia elnökének, a tisztségben a szervezetet megalapító svéd Ingmar Bergmant követi. Életműve összefogására 2012-ben alapítványt hozott létre, a fiatal filmeseket támogató Wim Wenders-ösztöndíjat 2014-ben írták ki először.
A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) öt éve retrospektív vetítéssorozattal tisztelgett művészete előtt. Több filmfesztiválon is életműdíjat kapott a filmkultúrában és a filmiparban betöltött kiemelkedő szerepének elismeréseként. A német mozik a közelmúltban kezdték játszani az Eric Friedler és Andreas Frege rendezésében készült, Wim Wenders, Desperado című dokumentumfilmet.