Ma 75 éve, 1948. december 14-én született Nagyváradon Lázár Kati Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Lazarovits Katalin néven született Nagyváradon. Édesanyja, aki súgó volt Harag György nagybányai társulatában, és maga is színésznő szeretett volna lenni, lányát születésétől kezdve színészi pályára szánta. Gyerekszínészként a Liliomfi kis pincérfiújaként és A királyasszony lovagja egyik apródjaként debütált. Tizenöt éves volt, amikor a család áttelepült Magyarországra. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1969-ben, harmadik próbálkozásra vették fel, 1973-ban végzett Vámos László osztályában.
“Csak harmadszorra vettek fel, amikor már igazából megszűnt számomra a tét, mert a felvételi előtt leszerződtem “csopinak”. Utolsó percben futottam be a vizsgára, vizes hajjal, egyenesen az uszodából, és akkor valahogy elkaptam a lendületet. Éreztem, hogy jól megy, és ebből bátorságot merítettem, még énekelni is mertem” – nyilatkozta.
Pályáját a legendássá vált 25. Színházban kezdte, 1974-től Miskolcon, 1976-tól Szolnokon játszott, 1978-tól a Nemzeti Színház, 1980 és 1991 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. Pályája itt teljesedett ki, nemzedéke egyik legerőteljesebb, legérzékenyebb színművészévé vált, s rendezőként és színészpedagógusként is kipróbálhatta magát. 1991-ben egyik alapítója volt a budapesti Merlin Színháznak, igazgatóként Jordán Tamással közösen vezette a Merlin Színészképző Műhelyt. 1994-ben az induló Új Színházhoz szerződött, 1998-tól szabadúszó lett, rendszeresen vendégszerepelt a Katona József Színházban.
“Az a fontos, hogy őszinte-e- a darab. Ha el akar mondani valamit, ha ki akar fejezni valami őszinte fájdalmat, akkor nem baj, hogy nem neveti végig a közönség, nem kell mindig szórakoztatni. Bár én évek óta nem nézek tévét, de azt azért tudom, hogy a kereskedelmi csatornák másról sem szólnak, minthogy valaki mindig nagyon boldog, ha másként nem, hát géppel idézik fel azt, hogy milyen, ha nevet a közönség. A reklámok is ezt sugallják, vedd meg ezt, vedd meg azt, és akkor nagyon jó lesz neked, a gyerekek ebben nőnek fel, azt hiszik mindenki “happy”, aztán amikor csalódnak, megharagszanak a szüleikre, mert ők is ebben a világban léteznek. (…) Nagyon nehéz ugyanis őszintén élni. Az ember akar, de nem tud, mert annyi mindent cipel magával jelen és múlt életeiből, és sajnos általában elbizonytalanodik” – mondta egy interjúban a művész.
Színészként gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott, elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás, Ács János és Székely Gábor rendezte előadásokban.
“Az ember – így a színész is – gyerek, aki játszani akar. A felnőtt azonban elfelejti a játékot, különösen akkor, ha sikeres színész, aki hozza a sablont, és rutinból old meg bizonyos feladatokat. Schillingnél is, Bodónál is úgy izgultam, mint amikor a Főiskolára felvételiztem, mert annyira imádtam fiatal tehetségüket, és nagyon meg akartam nekik felelni. Ezek olyan találkozások, mint egy-egy kis szerelem” – vallja Lázár Kati.
Számos filmben is szerepelt, emlékezetes alakítást nyújtott Gothár Péter Idő van, Tarr Béla Werckmeister harmóniák és A londoni férfi, Alföldi Róbert Nyugalom, Maár Gyula Hoppá és Koltai Róbert Szamba című alkotásaiban, ő volt Tímár Péter Csinibabájában a rendőrjárőr Ernestin.
Olyan filmekben is láthatta a közönség, mint a Makra, az Utazás Jakabbal, az Apám néhány boldog éve, az Áramütés, a Sose halunk meg, a Megint tanú, a Retúr, a Liliomfi, valamint a Sorstalanság és a Kincsem. Főszerepet játszott az Ál(l)omás című kisjátékfilmben, szerepelt Nemes Jeles László Napszállta című filmjében. 1993-ban az Anna filmjéért, 2004-ben a Másnapért és a Rózsadombért megkapta a Magyar Filmszemlén a legjobb női epizódszereplőjének járó díjat.
Lázár Kati komikus tragikának nevezi magát, drámai súly, energikus humor, érzelmi szélsőségek jellemzik alakításait. Színpadon és filmen is rendszeresen személyesített meg tragikus sorsú, nehéz életű nőket. Művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából saját maga szerkesztette Kripli Mari című önálló estje volt. Egyre gyengébb látása miatt a színpadtól már visszavonult, de feltűnt Szép Ernő Emberszag című regényének tavaly bemutatott, Ferencz Győző által készített filmadaptációjában.
Művészetét 1986-ban Jászai Mari-díjjal, 1993-ban Déryné-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta az országos színházi találkozó díját, 1997-ben a Kiváló Művész elismerést, 2000-ben a színikritikusok díját vehette át. 2004-ben Kossuth-díjat kapott, az indoklás szerint “hosszú évek óta a magyar színházi élet meghatározó színésznője, kiváló alakításai mellett gondot fordított arra, hogy megszülethessen a Merlin Színház, emellett kiváló színészpedagógusi munkát is végzett. Igazi színházteremtő egyéniség.” 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhe neki ítélte a legjobb mellékszereplőnek járó díjat a Bárka Színház Nehéz című produkciójában nyújtott alakításáért. 2012-ben a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb színésznőnek járó elismerést kapta a kaposvári Csiky Gergely Színház A szent család című előadásában nyújtott alakításáért. 2018-ban átvehette a Színházi Kritikusok Céhe életműdíját, 2021-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, idén magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában Prima díjat kapott.
Lánya Jordán Adél színésznő, akivel többször játszott együtt színpadon és a kamera előtt is.