Klaus Maria Brandauer osztrák színész, Szabó István Mephisto című Oscar-díjas filmjének főszereplője 1943. június 22-én született Bad Ausseeben. 

Klaus Georg Steng néven született az ausztriai Bad Ausseeben osztrák anyától és német apától. Vámtiszt édesapja a második világháborúban hadifogságba esett, fiát csak hatéves korában láthatta először. Az érettségi után a stuttgarti zene- és ábrázoló művészeti főiskolán tanult, a színpadon húszévesen a tübingeni színházban debütált, művésznevének anyja családi nevét választotta. 1964-től Salzburgban, Düsseldorfban, majd a bécsi Theater in der Josefstadtban játszott, rendszeresen fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, 1972-ben lett a bécsi Burgtheater társulatának tagja.

Szerepválasztásaiban ügyesen próbált egyensúlyt teremteni a klasszikus és a kortárs szerzők darabjai között, hamarosan a német nyelvterület kiemelkedő színművésze lett. Legnagyobb sikereit a Tartuffe-ben, a Hamlet címszerepében és a Nem félünk a farkastól című Albee-darabban aratta. Színházi rendezőként 1973-ban mutatkozott be a Theater in der Josefstadtban, Shakespeare Ahogy tetszik című művével. A bécsi Volksoperben Lehár A mosoly országa című operettjét állította színpadra, majd a Hamletet rendezte a Burgtheaterben.

Kezdetben nem szívesen vállalt filmszerepet, először csak két epizódszerep erejéig adta be a derekát: A salzburgi kapcsolat című amerikai kémfilmben, majd Kovács András Októberi vasárnap című filmdrámájában tűnt fel, 1975-ben a Derrick című krimisorozatban is szerepelt.

Pályafutásának fordulópontját az jelentette, amikor Szabó István felajánlotta neki a Mephistofőszerepét. A Klaus Mann regénye alapján készült, Koltai Lajos által fényképezett, az 1920-1930-as évek Németországában játszódó film nemzetközi sikert aratott, 1982-ben Oscar-díjat nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A hatalom és az egyén, a művész és a politika viszonyát, a kompromisszum és az erkölcsi önfeladás közötti határ kérdését boncolgató történetben Brandauer a tehetséges színész Hendrik Höfgent alakította, aki a siker érdekében “fausti alkut” köt, egyéniségét feladva, környezetét elárulva behódol a gonosznak, a náci hatalomnak. (Höfgen mintájául Gustaf Gründgens, Göring védence szolgált, akinek leghíresebb szerepe Mefisztó volt Goethe Faustjában.)

Brandauer játszotta a főszerepet Szabó István “német trilógiájának” másik két filmjében is: az 1985-ben készült Redl ezredes a Monarchiát eláruló, orosz ügynökké vált katonatiszt történetében is az egyéniséget felemésztő hatalomvágy, a hazugság, az egyéniség és önazonosság feladásának témáját vizsgálja.

A Redl ezredest Oscarra és Golden Globe-ra jelölték, elnyert a BAFTA-díjat és Cannes-ban a zsűri különdíját. A trilógia 1988-ban a Hanussennel vált teljessé, ebben a ktitika által már kevésbé sikerültnek minősített alkotásban Brandauer egy háborús sebesülése után médiummá váló káplárt alakít, aki a varietékben aratott sikerei után a nagypolitikába is belesodródik, egy ideig Hitler kegyeit élvezi, de amikor kényelmetlenné válik, azonnal megszabadulnak tőle.

A Mephisto indította el Brandauer hollywoodi karrierjét. Első angol nyelvű filmszerepét 1983-ban kapta, a főgonoszt játszotta a Soha ne mondd, hogy soha című James Bond-filmben, alakítását a nézők és a kritikusok is kedvezően fogadták. 1985-ben Sydney Pollack Távol Afrikától című romantikus drámájában Meryl Streep és Robert Redford oldalán szerepelt, Blixen báró megformálásáért Oscar-díjra jelölték és a Golden Globe-díjat el is nyerte. 1990-ben versenyben volt A vadászat a Vörös Októberre főszerepéért, de a producerek az utolsó pillanatban Sean Conneryt választották. Nem lett belőle harag, ők ketten még ugyanebben az évben együtt játszottak az Oroszország ház című, John Le Carré kémregénye nyomán készült hidegháborús thrillerben.

Brandauer 1989-ben debütált rendezőként a Hitler ellen 1939-ben elkövetett merényletről szóló, Georg Elser című filmmel, amelynek főszerepét is ő alakította. Még négy filmet rendezett, Thomas Mann Mario és a varázsló című novelláját is filmre vitte. Számos tévéfilmben szerepelt, 2006-ban nagy port kavart, amikor Berlinben Bertolt Brech Koldusoperáját – amelyben maga is játszott – sajátosan modern felfogásban vitte színre

A neves színész a stájerországi Altausseeban, Bécsben, Berlinben és New Yorkban él, angolul, franciául, olaszul is beszél. Filmsikerei ellenére a színpadon érzi igazán otthon magát, a Burgtheater tiszteletbeli tagja, tanított a bécsi színművészeti főiskolán. 2013-ban kimagasló színészi teljesítményéért Sztanyiszlavszkij-díjjal tüntették ki, egy év múlva életművéért megkapta a legtekintélyesebb osztrák színházi elismerést jelentő Nestroy-díjat.

Több mint harminc év után, 2020-ban ismét Szabó István rendezővel forgatott filmet Zárójelentés címmel, ebben az évben ő volt a Magyar Mozgókép Szemle díszvendége is.