Szerdán ünnepelte 85. születésnapját a kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, Jane Fonda, aki élete során számos filmtörténeti jelentőségű produkciókban játszott és nagy sikert aratott a vásznon kívül a Broadwayn is; egy időben volt a legjobb tehetség és a legrosszabb színész; évtizedek óta emberi jogi harcos és klímaaktivista; az aerobik forradalmasítója; miközben borzasztó gyerekkori traumák túlélője.

Jayne Seymour Fonda az egyik legnevesebb hollywoodi színészdinasztia sarjaként szó szerint a filmvilágba született aznap, amikor Amerikában bemutatták Walt Disney Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmjét. Apja, Henry Fonda, testvére, Peter Fonda és unokahúga, Bridget Fonda egyaránt híres színész lett. A hollywoodi, felhőtlennek tűnő gyerekkor azonban tragikusan alakult: a fiatal Jane mindössze tizenkét éves volt, amikor anyja öngyilkos lett. A traumát nagyon nehezen tudta feldolgozni, és egy ideig bulimiában szenvedett. A már tizenévesként lázadó lány megbotránkoztatta tanárait, minden iskolából megszökött.

Színpadra tizenhét évesen egy jótékonysági előadáson, apjával állt, de akkoriban inkább modellkedett, képe kétszer jelent meg a Vogue magazin címlapján. A színészi pálya mellett akkor döntött, amikor apja bemutatta a legendás színészoktató Lee Strasbergnek. Az ő stúdiójának elvégzése után a Broadwayn bizonyított (1960-ban a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték), és megnyílt előtte az út a filmvilág felé.

1962-ben kiérdemelte a legjobb tehetségnek járó Golden Globe-díjat, egy év múlva viszont a legrosszabb fiatal színésznek minősítette a kritika. 1965-ben a Cat Ballou című filmmel már a sztárok közé emelkedett, két évvel később hatalmas sikert aratott Robert Redford oldalán a Mezítláb a parkban című, habkönnyű Neil Simon-darab filmváltozatában. Ekkor már a francia rendező Roger Vadim volt a férje, aki „szexistennőt” akart faragni belőle: Fonda 1968-ban egész Amerikát sokkolta, amikor a Barbarella című erotikus sci-fi címszerepét átlátszó űrruhában alakította.

Ezekben az években politikai aktivistaként is sokat szerepelt, belevetette magát a polgárjogi mozgalmakba, a vietnami háború elleni tiltakozásokba. Amikor 1972-ben ellátogatott Észak-Vietnamba, és ottani katonák társaságában fényképezték le, hazájában „kiérdemelte” a Hanoi Jane gúnynevet és a hazaáruló jelzőt. Mindeközben filmes pályafutása zavartalanul ívelt felfelé. Visszautasította ugyan a Rosemary gyermeke, a Száll a kakukk fészkére és a Bonnie és Clyde című, később kasszasikernek bizonyult filmek főszerepét, de amit elvállalt, abban remekelt.

1969-ben Oscar-díjra jelölték a gazdasági világválság idején játszódó, egy maratoni táncversenyt bemutató A lovakat lelövik, ugye? című filmdráma női főszerepéért, a díjat 1971-ben a Klute című krimi prostituáltjáért meg is kapta. 1977-ben ismét nominálták az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetésére a Júlia című filmért. Második Oscar-díját 1978-ban vehette át a vietnami háború okozta traumákat elemző Hazatérésben nyújtott alakításáért. A gála csaknem botrányba torkollott, mert Fonda köszönő beszédében a szintén vietnami témájú, de egész más hangulatú A szarvasvadász című filmet rasszizmussal és kormánypártisággal vádolta meg. 1980-ban újfent Oscarra jelölték a Kína-szindrómáért, majd teljesült élete álma: az Aranytó című melodrámában akkor már gyógyíthatatlan beteg apjával játszhatott együtt. Henry Fonda alakításáért megkapta az Oscar-díjat, a kitüntetést betegsége miatt a legjobb mellékszereplő kategóriában jelölt lánya vett át.

Az 1980-as években neve az aerobikkal és az egészséges életmóddal kapcsolódott össze, de a forgatással sem szakított – 1986-ban hetedik Oscar-jelölését kapta a Másnap reggel című filmért. A következő évtizedben, amikor házasságot kötött Ted Turnerrel, a CNN televízió tulajdonosával, bejelentette visszavonulását, és minden energiáját jótékonysági céloknak szentelte. 2001-ben harmadszor is elvált (második férje Tom Hayden képviselő volt), újra forgatni kezdett, és több alkalommal is anyósszerepet osztottak rá (Anyád napja).

Hetvenegy évesen szerepet vállalt egy Broadway-darabban, 2012-ben pályafutása során először alakította tévésorozat főszerepét, a Now What című sorozatban. Az utóbbi évtizedben készült munkái közül A komornyik című filmben Nancy Reagan egykori First Lady bőrébe bújt, az Apák és lányaik című érzelmes családi drámában a főszereplő regényíró ügynökét játszotta, látható volt az HBO sikersorozatában, a Híradósokban, valamint a Grace és Frankie című, több évadot megért Netflix-vígjátékban. 2015-ben Hollywoodi Filmdíjat kapott az Ifjúság című filmben játszott szerepéért. Két évvel később újra közös filmet forgatott Robert Redforddal (Milyen hosszú az éjszaka), akivel ismét szerelmespárt alakítottak.

2018-ban mutatták be a Könyvklub című romantikus vígjátékát, amely a hatvanas éveiket taposó barátnőkről szól. Ugyanabban az évben egyik narrátora volt annak a 14 órás dokumentumfilmnek, amely a filmtörténet női rendezőit mutatta be.

Fonda filmes pályafutása mellett az aerobik apostolaként is hírnevet szerzett magának, a témában több könyvet és videokazettát jegyez, és gyakran ad hangot véleményének társadalmi kérdésekben.

Politikai aktivitása kora ellenére sem lankad, a többi közt hevesen tiltakozott az iraki háború ellen, 2019-ben többször letartóztatták, amikor a washingtoni Capitoliumnál a klímaváltozás ellen tüntetett. Többször hallatta hangját a női egyenjogúsággal kapcsolatban, 2017-ben egy interjúban először beszélt arról, hogy édesanyjához hasonlóan gyerekként őt is bántalmazták szexuálisan.

Idén ősszel jelentette be a kétmillió követővel rendelkező Instagramján, hogy rákkal diagnosztizálták, non-Hodgkin-limfómával, a nyirokrendszer rosszindulatú daganatával, de bizonyos értelemben szerencséje van, mert ez egy jól kezelhető rákfajta. Születésnapja előtt pár nappal be is fejezhette a kemoterápiát.

Jane Fonda életműdíjat vehetett át az Amerikai Filmintézettől, a cannes-i és a velencei nemzetközi filmfesztiváltól. 2019-ben megkapta az Amerikai Producerek Céhének (PGA) Stanley Kramer-díját társadalmi aktivitásáért és jótékonysági munkájáért. Az Emmy-, hétszeres Golden Globe-, kétszeres BAFTA- és kétszeres Oscar-díjas színésznő 2021-ben a Cecil B. DeMille-életműdíjat vehette át a Golden Globe-gálán.