Január 10-én ünnepli 86. születésnapját Mécs Károly Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Művésze.
Mécs Károly Budapesten született 1936-ban. Eredetileg orvos vagy könyvtár szakos akart lenni, de nem vették fel az egyetemre.
A színész szakmát Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában kezdte, ahol, mint fogalmazott, nagyon érdekes tapasztalatokkal gazdagodott. Ezzel felvértezve próbált bejutni a Színház és Filmművészeti Főiskolára. A második évben, amikor elutasították a felvételin, kitört az 1956-os forradalom és szabadságharc.
“Akkor a IX. kerületben dolgoztam. Ez egy olyan kísérleti műhely volt, ahol a régi – használható, de eldugni kívánt – mérnököket összegyűjtötték. Tulajdonképpen az egész gyártmányfejlesztés ennek a kis csoportnak a kezében volt, akik fantasztikus tudói voltak a laboratóriumi felszerelések szakmájának. Ide kerültem be. Ennek volt egy nyomda részlege, meg egy reprodukciós részlege, volt egy újság, amit én rajzoltam és szerkesztettem” – mondta egy interjúban.
Amikor 1956-ban kiürült az üzem és mindenki külföldre ment dolgozni, Mécs Károly is kapott egy állásajánlatot, ami Salzburgba hívta, fel ia szállt a vonatra:
“Hátranéztem, megláttam a János hegyet, alatta tudtam, hogy hol lakunk. Ott vannak a szüleim, a testvéreim, a barátaim, mondom, én nem megyek. Szépen visszaváltottam a jegyet és bementem a Déryné Presszóba, megittam valamit, talán egy rumot és hazamentem. Ezzel a külföldi sétát be is fejeztem”
Harmadjára is jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben kezdte meg tanulmányait Simon Zsuzsa osztályában. Diplomáját 1961-ben kapta meg a diplomáját, de már főiskolai hallgatóként fellépett a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban.
„A mámor az egy törpe jelző ahhoz képest, amit akkor éreztem. Azok között a csodálatos emberek között játszhattam, mint például Somogyi Erzsi, akiknek ma már a nevét sem tudják. Somogyi Erzsi, Lukács Margit, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, az élvonal, mind ebben a darabban játszott. Ott ismerkedtem meg velük és ájuldoztam a megtiszteltetéstől, hogy egyáltalán végszót kapok tőlük” – fogalmazott.
Tanulmányainak elvégzése után Szegedre szerződött, ahol eljátszhatta a Rómeó és Júlia főszerepét, de minden műfajban kipróbálhatta magát, sőt még jelmezt is tervezett. 1963-tól a Kazimir Károly vezette Thália Színház társulatának tagja volt. A színház megszűnte után játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. Két évadot játszott Szolnokon, a Budaörsi Játékszín (2013-tól Budaörsi Latinovits Színház) társulatához is szoros kapcsolat fűzi.
Itt megvalósíthatta régi álmát: több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyez. Budaörsön kívül meghívott szereplőként fellépett a Karinthy Színpadon és a Nemzeti Színházban is. Bár több alkalommal is kapott felkérést, sosem akart színházat vezetni, színész akart maradni.
“A szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész” – fogalmazott a Nemzet Művésze.
Pályafutása során klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek egész sorának hős-, illetve szerelmes szerepeit játszotta el, érdekességként említi, hogy A pápa és a császár című darabban 50 évesen kellett a 70 éves pápát megformálnia. Alakításait könnyed, természetes szerepformálás jellemzi. Kellemes orgánuma van, szépen beszéli a magyar nyelvet, 1995-ben megkapta a Kazinczy-díjat. Azon kevés színész közé tartozik, akinek a hangját a színház minden pontjáról hallani és érteni.
Németül és franciául is játszott, a színészmesterséget egy évadon át Bécsben gyakorolta. Szekszárdon kilenc éven át volt a német nyelvű színház vezető színésze. Bárhol is járt, mindig azt vallotta:
“A színésznek meg kell őriznie az integritását.”
A jóvágású fiatal színészt igen hamar felfedezte a film is. Pályájának elején őrá osztották a snájdig katonák és huszártisztek szerepét. Még főiskolás korában játszotta Noszty Ferit a Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben. Ő volt A kőszívű ember fiainak Baradlay Richárdja, és évekkel később egyik főszereplője a 80 huszárnak. Ezenkívül több sikeres filmben is játszott: Két emelet boldogság, Esős vasárnap, Felfelé a lejtőn, Napfény a jégen, 141 perc a befejezetlen mondatból. Dolgozott az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban, sokat szinkronizált is, többek között Marcello Mastroianninak, Paul Newmannek, Michael Caine-nek kölcsönözte hangját.
Mintegy 150 darabban lépett színpadra, ezek kétharmadában főszereplőként. Főbb színpadi szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Richárd (Shakespeare: III. Richárd), Lemminkejnen (Kalevala), Görgey (Illyés: Fáklyaláng), Kurt Gerstein (Hochhuth: A helytartó), Alba gróf (Hugo: A királyasszony lovagja), Odoaker (Dürrenmatt: A nagy Romulus).
Művészi munkáját 1970-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben lett kiváló művész. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, és 2013-ban kapta meg a Kossuth-díjat klasszikus és modern darabokban egyaránt maradandó élményt nyújtó, a klasszikus polgári férfieszményt megtestesítő, magával ragadó, drámai erejű alakításaiért, filmszerepek emlékezetes megformálásáért.
Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben Cornelius életműdíjat kapott, 2016 novemberében a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
“Mindig magyar akartam maradni, és magyar is maradtam. A nemzeti kitüntetést egy olyan nemzettől kapni, amelyik egy életen keresztül a kebelében tartott, bajának és örömeinek a részese lehettem – ez a legnagyobb kitüntetés, amit az ember kaphat.”
Mint mondja, pályája miatt nem panaszkodhat, mert mindvégig a közönség szeretete övezte, és számára ez a legfontosabb.