2021. április 23-án lenne 95 éves Janikovszky Éva, a magyar gyerekirodalom kiemelkedő alkotója, Kossuth-díjas, József Attila-díjas, Móra-díjas, Greve-díjas, a Mosolyrend lovagja.
Janikovszky Éváról:
Részlet Nagy Balázs „A Janikovszky szellemi hagyaték – átmentés a jövőnek” című tanulmányából
Generációk nőttek fel könyvein, a műfajilag nehezen definiálható, szerkezetileg laza és egyszerű „életmeséken”, vagy ahogy 2014-ben megjelent kismonográfiájában Komáromi Gabriella fogalmaz: élményelbeszéléseken.
Az írónő szövegeiben is követte a felnövekedés egyes fázisait, ami esetenként a címadásban is tükröződik, ahogy a Már óvodás vagyok folytatásaként született a Már iskolás vagyok. Garcia Marquez szerint kilencéves koráig minden lényeges dolog megtörténik az emberrel, s akkor sem kételkedhetünk a gyermekirodalom jellemformáló erejében, ha szavait nem is szó szerint értjük. S a kisebbeknek szóló meseszerű írások – Mese a tévémacinak, Bertalan és Barnabás, A nagy zuhé, Cvikkedli – mellett a kamaszokra számító történetekről – Az úgy volt… vagy a folytatásának szánt A hét bőr – és a szintén sok kiadást megért lányregényekről – Szalmaláng, Aranyeső – sem lehet elfelejtkezni.
S közben ott vannak a felnőtteknek írott, jórészt publicisztikai szövegek, amelyek nem lettek kevésbé sikeresek a gyermekkönyveknél. A helyenként retorikus, helyenként ironikus, helyenként didaktikus művek részben fontos kordokumentumok is, kérdésfeltevései aktualitása, s írójuknak örök optimizmusa nem köti őket egy-egy szorosabb értelemben vett időszakhoz. A lemez két oldala, a Mosolyogni tessék!, az Ájlávjú, a Ráadás, a De szép ez az élet! ma is gyakran forgatott írásai. Folytatást itt talál.
Janikovszky Éva írói munkásságát akár Hungarikumnak is nevezhetnénk, de műveit szerencsére 35 nyelvre fordították le, így az országhatárainkon kívül is megismerkedhettek vele kicsik és nagyok egyaránt.
Janikovszky Éva (lánykori nevén Kucses Éva) 1926. április 23-án, Szegeden született, a Bolyai utca 17. szám alatt. Filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat tanult, majd 1948-ban Budapestre költözött, hogy ott szociológiából, filozófiából és pszichológiából diplomázhasson. Férjhez ment, és a közoktatási minisztérium tankönyvosztályán helyezkedett el. Itt azonban csupán 1953 elejéig, orvos végzettségű férje, Janikovszky Béla – az államvédelmi hatóság volt tisztje – letartóztatásáig dolgozhatott. Átmenetileg a Jegyzetellátónál lett stencilgépező. Férje fél év múltán szabadult, az Országos Onkológiai Intézetben kapott állást, Janikovszky Éva pedig 1953 őszén az Ifjúsági (későbbi Móra) Kiadó lektora lett. Pályafutása innen egyenletesen ívelt: 1987-ig végigjárta a ranglétrát. Még a nyugdíjazása után is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja.
A Móra Kiadó máig legsikeresebb szerzője: a többségükben Réber László illusztrációival megjelent könyvei ma már milliós példányszámban forognak az olvasók kezében.
10 érdekesség Janikovszky Éváról:
1. Janikovszky Éva 12 és 18 éves kora között vezette azt a naplóját, amely 2020 végén jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. (Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944)
2. Fia, Janikovszky János egy interjúban úgy fogalmazott: „Számomra a Napló egyik különleges hozadéka, vagy mondhatnám, ajándéka, hogy megismerhettem a tizenéves Kucses Évát, aki nagyjából 15 évvel később az édesanyám lett. Egyébként az „édesanya” szó nálunk nemigen hangzott el, most is csak az illendőség kedvéért használom. Számomra anyám egész életében Anyu volt, ő pedig az anyukáját Mucinak szólította, talán a német Muttiból importálva. Az édesanya szót valahogy nem tettük magunkévá. De visszatérve az élet szeretetére, igen, Anyu szerette az életet, áradt belőle a vidámság, könnyedség, mosoly, kedvesség, sokszor kis csintalanság is, szeretett élni, szerette a társaságot, gyűjtötte a barátokat, imádott beszélgetni, utazni, ahogy akkoriban minden értelmiségi, ő is láncdohányos volt, nagy kávéfogyasztó, és nem utasított vissza egy-egy pohár vörösbort sem ebédhez, vacsorához. Szeretett csinos lenni, vonzódott a szép, stílusos ruhákhoz, bár ezekhez sokáig nem juthatott hozzá, kínálat és pénz hiányában. Szóval, mindent egybevetve kijelenthetem: igazi NŐ volt. És ahogy a Napló olvasása során megismerhettem őt fiatal lányként is, rájöttem, hogy egyre jobban szeretem.”
3. Emlékezete szerint első kiadói „házi feladata” volt, hogy 6-7 éveseknek írjon mesét a víz körforgásáról. Így kezdett gyerekeknek mesélni. Vallotta, hogy nincsen gyerek- és felnőttirodalom, „csak” irodalom van. Élete legnagyobb elismerésének tartotta, amikor egy kislány megkérdezte tőle: Éva néni, hogyan tetszett rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, és nem buták.
4. Ironikus, ám mindig szeretetteljes „közhelytechnikáját” olvasva minden olvasó magára ismerhet: Janikovszky Éva ugyanis mestere volt a modellszerű helyzetek felvázolásának. Ebben méltó alkotótársa is akadt: Réber László grafikus, aki egyetlen vonallal rajzolta meg, amit az írónő kevés szóval leírt.
5. Janikovszky Éva sokszor hívta fel a figyelmet a mosoly jelentőségére. Azt vallotta: “Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.” (Mosolyogni tessék! 1998)
6. Első könyve (Csip-Csup) felkérésre készült, egy, a víz körforgásáról szóló ismeretterjesztő célfeladat eredményeként. Ezt a kötetet 1957-ben jelent meg Kispál Éva néven. Ezt követte két lányregény, 1960-ban a Szalmaláng, ebben szerepelt először a Janikovszky Éva név, 1962-ben pedig az Aranyeső. Aztán abbamaradnak az ilyen típusú regények, és a következő években úgynevezett gyerekmonológok születnek.
7. A szerző áprilisi születésnapja alkalmából a Móra Kiadó a Kemikál Zrt.-vel közös jótékonysági projekt keretében Babos Bertalan, Zsili és csapata közreműködésével újította fel a Bethesda Kórház egyik fő homlokzati kerítését, melyre Janikovszky Éva-köteteket is felfestettek.
8. Várhatóan az őszi Margó Fesztiválon mutatkozik be egy válogatás felnőtteknek szóló írásaiból, melynek érdekessége, hogy fia, a Móra Kiadó jelenlegi vezetője reflektálva édesanyja szövegeire saját gondolataival egészítette ki az írásokat.
9. Isabelle Aboulker francia zeneszerzőt 1968-ban annyira elbűvölte a Flammarion Kiadó által megjelentetett Si j’étais grand (Ha én felnőtt volnék) című Janikovszky Éva-kötet, hogy 12 perces kórusművet írt belőle. A francia szöveget Varró Dániel fordította vissza magyarra. A mű hazai ősbemutatója előkészítés alatt áll.
10. Április 23. és 25 között a budapesti 6szín online előadás formájában műsorára tűzi Az úgy volt (https://www.facebook.com/events/443718733385046) és a A lemez két oldala (https://www.facebook.com/events/486324375881193) című darabokat.
Forrás: Színház Online, Litera.hu, Kisalföld, Móra.hu