Bár azt mondja, nagyon elfáradt a pihenésben, mióta két éve, 95 évesen visszavonult a színpadtól, ahol hetvenöt évet töltött és a teste már megállásra készteti, de a gondolkodása még mindig lenyűgöző. Both Gabi kérdezte Békés Italát a WMN oldalán.
„A színész ahhoz van szokva, hogy minden rendellenes, nincsenek szabályok, kivéve persze a színpad törvényeit, amit mindenképpen be kell tartania. 75 évig voltam színpadon, 95 éves koromig játszottam. Én hagytam ott a színpadot, és nem ő hagyott el engem. Pedig nagyon szerettem dolgozni, az utolsó időkben két rendezővel is remek volt a közös munka. Zsótér Sándorral a Meggyeskertet csináltuk, melyben egy férfiszerepet játszottam, én voltam Firsz. Kovalik Balázzsal pedig Térey János utolsó, Lót című darabját az Örkényben. Vele dolgoztam utoljára, amit nagyon szerettem, de nem tudtam tovább vállalni, mert a gerinccsatorna-szűkületemet nem lehet operálni, emiatt rettenetes fájdalmaim voltak, amikor a színpadon kellett állnom” – mesélte az interjúban Békés Itala.
Azt is hozzátette: “A sok nehézség erősített meg. És a családi minták. A papám volt olyan, hogy ha kirakták az Oktogon közepére, ahol nem volt semmi, akkor ott épült valami. Mindig teremtett valamit. Engem nem a színjátszás, az interpretálás mozgatott, hanem az alkotás. Létrehozni valamit.“
Nem kizárólag a színpadi szerepei miatt lehetne büszke magára, hanem azért a rendkívül sokrétű tevékenységért is, amelyet ezeken kívül folytatott, például: 1992-ben indította el a Gondolatiskolát:
„Nem színészképző iskola volt, hanem emberképző. Az volt a célom, hogy kihozzam mindenkiből azt, ami benne van, mert ha benne ragad, az megbetegíti. Minden gyereket beengedtem, ha volt pénze, ha nem. Autista spektrumzavarral élőtől kezdve az ADHD-sig, sokfélék voltak, volt köztük hátrányos helyzetű, drogfüggő, mindenféle gyerek.
Minden ember egy teljes világ önmagában.
Két korcsoportban jártak hozzám a gyerekek, és összehoztam őket a felnőttekkel. Olyan is akadt, aki háromévesen kezdte, és tizenkét évvel később hagyta abba, amikor anyagi okok miatt megszűnt az iskolám. A legjobb tanárokat hívtam, Berczik Sára tartotta például a mozgást. Nem kaptam támogatást. Akkoriban a musicaliskolák voltak inkább népszerűek, oda is hívtak, miután megszűnt a Gondolatiskolám, de nem egyezett a célommal, inkább abbahagytam. Nekem nem a produkció számított, hanem a tanulás. Nehéz volt, de én is nagyon sokat tanultam közben. Az előző születésnapomra húsz egykori tanítványom írt, többségük külföldön él már. Küldtek videón verseket, prózákat, nagyon szépen beszéltek. Belehallgassunk?” – kérdezte.