Aki követi a Jurányi Ház történetét, tudja, hogy nem indulhat évad az alapítóval, Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával készült Jurányi Latte nélkül. A 2022-23-as évad első interjújában szó van a Jurányi Ház múltjáról, jelenéről és jövőjéről, és még egy születésnapi kívánság is elhangzik, hiszen 2022. október 29-én ünnepli a Ház a tizedik születésnapját.

2022 júliusában lejárt a Budapest Főváros Önkormányzatával kötött tízéves bérleti szerződés. Milyen változásokkal, átalakulásokkal indul a következő ötéves ciklus?

Fontosnak tartom, hogy a projektszakaszoknál, mint mérföldköveknél megálljunk, és tudatosítsuk, hogy elértük a célt, amit kitűztünk. Így volt ez az ötéves évfordulónál is, mert a 2012-ben aláírt szerződés 5+5 évre szólt, és a mostani is így néz ki. Ez egy biztonsági konstrukció, ha úgy alakul az élet, hogy fenntarthatatlanná válik a működés, akkor ki lehet szállni 5 év után nagyobb veszteség nélkül. De ha minden jól megy, ezen a jogon üzemeltethetjük tovább a következő öt évben is a Házat. 2017-ben, 5 év után azt éreztem, hogy nagyon elfáradtam. Leültem minden csapattal, kollégával, olyan szakemberekkel, akiknek adok a véleményére, és arra kértem őket, mondják el, miért jó, amit csinálunk, töltsenek fel, mert a belső motivációm a fáradtság miatt megcsappant. Mindenkitől megerősítést kaptam, így következett még öt év. 

Most az volt fontos nekem, hogy visszatekintsek arra a 10 éves időszakra, amit vállaltam, hogy milyen kompromisszumokat kötöttem, hol siklott ki a dolog, hol kellett bizonyos dolgoknak alámenni, előnyök-hátrányok, miből tanulhatunk, mit érdemes tovább vinni. Fontosnak gondoltam, hogy mindenféle nehézség, gazdasági helyzet, Covid ellenére is álljunk meg, és veregessük meg a vállunkat. Alapvetően nem vagyok ilyen típus, de büszke vagyok arra, hogy amit vállaltunk, megcsináltuk. Mert egy ilyen gigaméreteket öltött kulturális intézmény esetében, aminek senki sem fenntartója, egy civil szervezet működteti, nagy dolognak tartom, hogy ezt a 10 évet meg tudtuk valósítani.

A 10 év bölcseletet, amivel én is tapasztaltabb lettem, be szeretném építeni, mert szerintem akkor jó egy hely, ha nem megyünk el a tanulságok mellett. Kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak a kollégák, mert az, hogy ezt a 10 évet megcsináltuk, pont ennek a stábnak köszönhető, aminek a nagy része végig is kísérte ezt az évtizedet. Jövőkép-workshopok keretében próbáltam kifaggatni a munkatársakat, kiscsoportos beszélgetéseken mentünk végig azon, hogy mi az, amit az inkubátorházról gondolnak. Szerintem így a stáb is jobban magáénak érezte, hogyan tovább, és nekem is nagyon hasznos volt. 

Mindennek dacára nem lesznek óriási változások ebben az évadban, egyrészt azért, mert minden változtatás időbe telik, másrészt mert a szerződéses tárgyalások lassan, szinte egy évadon keresztül folytak az Önkormányzattal. Így már nem volt lehetőség az igazán komoly változtatásokra, mert idő szűkében az ember sokkal kevésbé hoz már meg radikális döntéseket. Szakmailag bizonyos dolgokat, amiket szerettem volna, hogy magamnak is találjak további impulzusokat, nem tudtam megvalósítani. Amiket változtatunk, visszanyúlnak a 10 évvel ezelőtti elképzelésekhez, ami igazolja azt, hogy már akkor jó dolgokat találtunk ki. Csak mivel kompromisszumkész vagyok, és az élet változásaira hajlandó vagyok reagálni, más is fókuszba került. Arra gondolok például, hogy az előadó-művészet domináns funkciót kapott, amit terveztünk is, de nem gondoltuk, hogy kinövi magát egy színház négy játszóhellyel. A tizenegyedik évadban elsődleges szempont ezt az előadó-művészeti funkciót még komfortosabbá tenni. Optimalizáljuk a lehetőségeket, ami az itt dolgozó művészeknek, kollégáknak, és szerintem a nézőknek is segít majd. Nagyobb öltözőket alakítunk ki, a ruhatár kikerül a közlekedőből, hogy ne tömörüljenek kis térben az emberek. Ezek apró változások, ami nem is feltétlenül szúr szemet, csak abban, hogy kényelmesebb lett a hely. Ami már jelentős változás, de ezt nem mi kezdeményeztük, hogy 2023 januárjától a II. kerületi önkormányzat is bérli majd az épület egy részét, és egy két csoportszobás bölcsödét nyitnak a B lépcsőház alagsorában, ami radikálisan befolyásolja majd a mi működésünket is, ha még talán nem is ebben az évadban, de az építőipari kivitelezések már várhatóan télen elkezdődnek. 

Milyen kilátásokkal vág neki a Ház ennek az évadnak ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben?

Nyáron sikerült leszerződni a különböző szolgáltatókkal, akik eddig versenyeztek értünk, mert 6700 nm jó partnerségi helyzet volt, most már felfoghatatlan számokkal tudnak csak kalkulálni. Ezért a nyár derekán újabb költségvetéseket végeztünk, mi az az emelés, ami még a Jurányiban dolgozó 60 tagszervezetnek is belefér, és biztosítja a középtávú fennmaradásunkat. Közös teherviselés van, akik itt dolgoznak, négyzetméterarányosan üzemeltetési hozzájárulást fizetnek. Most már tudjuk, hogy októbertől a gáz négyszeresére, januártól az áram hatszorosára nő, de ennél a méretnél és színházi funkciónál szinte lehetetlen ennél jobban takarékoskodni az árammal, mert alapvetően technikát: világítást, hangosítást, vetítést igényel a működésünk. Nyilván megpróbálunk még költséghatékonyabban üzemelni, felhívjuk az itt dolgozók figyelmet, hogy a próbák ne nyúljanak el, és kapcsolják le a villanyt, ha nincs rá szükség. Fontolgatok egy szénszünetet december közepétől január közepéig. Nem könnyű döntés, mert a szervezetekkel is jóvá kell hagyatni, és a műsort is befolyásolja. De apró lépések befolyásolhatják a számlákat. Ha itt marad velünk a Covid, és erre rájön a nehéz téli helyzet, azt is el tudom képzelni, hogy pont, ahogy leállnánk télen a koronavírus miatt, az segíti a közüzemi terhek csökkentését. Afelé megy a világ, hogy áprilistól októberig játszunk, és nem fordítva…persze mi egyáltalán nem erre rendezkedtünk be jelenleg, és teljesen át kellene szabni a gondolkodásmódunkat, de ez még nem ennek az évadnak a problémája. 

Milyen új bemutatókkal és együttműködésekkel készül a Jurányi a 2022-23-as évadra?

Úttörő módon, de hagyományteremtő céllal meghívtam az évadzáró munkarendinkre azokat az alkotókat, akikkel a következő egy évben tervezünk együttműködni. Jó volt látni, hogy kikkel, milyen témákról születnek új projektek. Az a döbbenetes, hogy úgy alakult a nyár, hogy ennek a 13 projektnek egy nagy része már meg is valósult. Termékeny nyarunk volt, és gazdag évadnak nézünk elébe. Németh Nikolett a Titánium Színházi Pályázaton nyertes Fajankó c. darabját Kovács Dániel Ambrus rendezésében júliusban a szegedi Thealter Fesztiválon mutattuk be, a budapesti premiert szeptember 19-én tartjuk. A Hanna – Szabadesés több szólamban c. darabban Bíró Eszter és Widder Kristóf dolgozik együtt, Szentendrén tartottuk a bemutatót, nálunk szeptember 29-től látható az előadás. Kókai Tünde Staféta nyertes előadása, A Négyszögletű Kerek Erdő Küldetés augusztusban mutatkozott be a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban. A szintén Staféta nyertes Kárpáti Pál Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak c. társas monodrámája szeptember 6-án a Trafóklubban kerül bemutatásra. A Narratíva Kollektíva két bemutatót tervez: Kovács D. Dániel az áprilisban elmaradt Dimenziólépcsőt rendezi decemberben, Hegymegi Máté bemutatója később várható. Horváth János Antal a második Anyacsak1 Fesztiválon mutatja be Samuel Bailey Kutyabaj c. darabját a szombathelyi Weöres Sándor Színház koprodukciójában. A Neptun Brigád trilógiájának harmadik részét írja és rendezi Kovács Dániel Ambrus Dehogy van jól címmel a megszokott alkotógárdával. Szenteczki Zita és Kovács Domokos Édouard Louis Qui a tué mon père c. regényét adaptálja színpadra a Budapesti Bábszínház tagjaival együttműködve. Pető Kata saját monodrámával készül. A Jurányi és a Pagony Kiadó Hab a tortán! mesesorozatának kínálata tovább bővül Szemenyei János és Kovács Lotti, illetve a Cég (Kárpáti Pál, Veronika Keresztesova, Zsigó Anna és Szabó Sipos Ágoston) gyerekelőadásaival. Előbbi páros a Rozi az égen c. mesét augusztusban már be is mutatta a margitszigeti Kristályban, nálunk szeptember 25-én látható.

Továbbra is külön figyelmet fordítunk a fiatalok felkarolására, hogy azok, akik frissítenék a rendszert, lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra. Nagyon ígéretesen indul az ősz ilyen szempontból is. Napokon belül kiírunk egy inkubációs pályázatot a Mastercardnak köszönhetően, akik kiemelt támogatóink több mint 10 éve. Szerintem most az a fontos a területen, hogy a fiatalok jó infrastrukturális környezetben tudjanak viszonylag hosszútávon a projektjeiken dolgozni. Az lenne a jó, ha nem bemutatókényszerben dolgoznának, hanem elmélyült műhely-munka folyhatna. Ezért egy próbaterem átalakításával létrehozzuk a Mastercard Alkotóteret, ahol három formáció kaphat lehetőséget arra, hogy négy hetet próbáljanak. Bízom abban, hogy ezáltal is új reménységeket tudunk felfedezni. A Nemzeti Tehetség Programon nyert pályázatunknak köszönhetően Pass Andrea és Róbert Júlia mentorálásával indul műhely, ahol többek között Vilmányi Benett, Georgita Máté Dezső, Kenéz Ágoston részvételével a színházcsinálás csínját-bínját ismerhetik meg a diákok. Ez egy egész évadon átívelő, online térben szervezett, a vidékieket is behívó program. Ősszel meghirdetjük a VII. Staféta pályázatot, valamint megtartjuk a Titánium Pályázat négyhónapos mentorprogramját is.

2022. október 29-én ünnepli a Jurányi Ház a tizedik születésnapját. Milyen szülinapi programokra számíthatunk?

Szeretném, ha nyomot hagynánk ezzel a jubileumi évaddal. Természetesen szervezünk egy gálaműsort, ahol visszatekinthetünk az elmúlt 10 évre, és vállat veregethetünk, de az a terv, hogy az egész évadra kiterjed a születésnapi projektek sora. A Jurányi Latte sorozatunkból online vagy offline kiadványt készítünk, mert azt gondolom, hogy igazi színháztörténeti kuriózum lesz bárkinek, aki a Jurányival vagy a független területnek ezzel a 10 évével kapcsolatban szeretne képbe kerülni. A Színház a város hangjáték projektünkről a Pokettel különkiadást tervezünk. Két kiállítást is szeretnék, az egyik a Jurányi műsorplakátjaiból áll, a másik egy portrékiállítás: Dömölky Dániel az elmúlt hat Staféta projekt fiatal arcairól készített fotóiból, ami szerintem igazi színháztörténeti csemege. Illetve egész évben akciókkal és kedvezményekkel bombázzuk a közönségünket. 

Mit kívánsz a tizedik szülinapra?

Azt kívánom, hogy a következő öt év – mert én most ennyit látok magam előtt – abban legyen más, mint a korábbiak, hogy stabil, kiegyensúlyozott, kiszámítható működésünk legyen, mert az segítené, hogy végre egyről a kettőre tudjunk lépni, és ne folyamatosan túlélő-stratégiákat kelljen gyártani, és válságmenedzsmentet alkalmazni, hanem tudjunk szakmailag is építkezni. A jelenlegi helyzetben persze erre látom a legkisebb esélyt, de kívánni azért lehet…

Szerző: Bordás Katinka

Fotó: Gulyás Dóra