„Az elmúlt hetekben leginkább a veszélybe került Átrium ügyétől volt hangos a nyilvánosság, ám számos más kulturális helyszínt, társulatot, produkciós irodát is érzékenyen érint a kulturális támogatási rendszer működésének átláthatatlansága” – hívta fel a figyelmet a 24.hu.

A hatályos előadó-művészeti törvény a szervezetek két nagy csoportját különbözteti meg:

• a minősítetteket (ezen belül vannak a nemzeti és a kiemelt minősítésűek),
• illetve a nem minősítettek.

A minősítettekről a miniszter dönt, ezek jellemzően önkormányzati fenntartásúak, de akadnak köztük magánszínházak is. Ezeknek a működtetéséről külön állapodik meg az érintett önkormányzat és az állam. Speciális helyzetben van Budapest, itt a színházak önkormányzati tulajdonban maradtak, egyes intézményeket az állam, másokat a fővárosi önkormányzat működtet, de vannak közös fenntartásúak is. A fentieken kívül minden egyéb nem minősített szervezetnek számít.

A szervezeteknek három fő bevételi forrásuk van:

• működési támogatás,
• a taót felváltó többlettámogatási rendszer,
• illetve a Nemzeti Kulturális Alap (NKA).

A nem minősített társulatok már a működési támogatás esetében is sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A minősített szervezetek a támogatást közvetlenül kapják az önkormányzat és a kormány fent említett megállapodása alapján, a minisztérium csupán végrehajtóként működik közre. Számukra tehát garantált, hogy az előző évi működési keretük minimum 80 százalékát megkapják. Így persze sokkal pontosabban tudnak előre tervezni, mint a nem minősítettek, amelyeknek viszont évente kell pályázniuk a működési támogatásért február 15-ig bezárólag, a kérelmekről pedig április 30-ig dönt a minisztérium.

Idén ez a kiszolgáltatottság még tovább erősödött, mivel a nem minősített szervezetek ezt az alap működési támogatást sem kapták meg – legalábbis mostanáig. (…)

Egy másik forrás a kiesett taobevételeket helyettesítő többlettámogatás. Ebből kaphatnak minősítettek és nem minősítettek is, utóbbiak jogosultak a működési támogatásuk kiegészítését is kérvényezni.

Hogy arányaiban milyen összegről is van szó, arról a FESZ  így írt a lapnak adott válaszában: „Kisebb, saját játszóhellyel nem rendelkező társulatok esetében a taotámogatás legfeljebb körülbelül 10–20 százalék többletet jelentett.

(…) A taót pótló többlettámogatásoknál az egyik fontos problémát az jelenti, hogy nem átláthatók a szempontok. Az elmúlt években nem volt hivatalos információ arról, hogy ki, mire, miért, kitől és mennyit kap. (…)

Egy szervezet eddig sem tudhatta, hogy mire érdemesebb inkább beadni a kérelmét, illetve az igényelt támogatás hányadrészét kapja meg.

• Kinek?

Hova ment akkor a pénz? A tavalyi pénzosztás után a hvg.hu értékelésében azt írta, megéri

• lovasszínháznak lenni, még ha versmondó egyesületről is van szó;
• A38-nak lenni, mert akkor szinte külön kategóriánk van;
• Feketének, L. Simon Lászlónak, Vidnyánszky Attilának, Demeter Szilárdnak lenni, vagy legalábbis velük jó kapcsolatot ápolni.

Nem szerencsés viszont főleg olyan függetlennek vagy magántársulatnak lenni, amiknél a fenti kritériumok nem teljesülnek.

A fenti kérdésekre azért is hiányoznak a válaszok, mert a többlettámogatási programból nem pályázat benyújtásával lehet pénzhez jutni, hanem egyedi igénybejelentés útján. Ugyanakkor vannak a még egyedibb kérelmek is, ilyenkor a hivatalos utat megkerülve, elvileg a minisztériumnak írt levélben kérnek a szervezetek pénzt, az államtitkár megítéli nekik, és csak utána kell leadniuk a pályázati adatlapot. Ez a módszer azonban sehol nincs rögzítve, hivatalosan nem is létezik egészen addig, míg az így pénzt kapók váratlanul fel nem bukkannak a támogatottak listáján.

Erre ment el az idén 7 milliárd forint, vagyis a támogatások több mint fele. Ez azt jelenti, hogy a hivatalos utat megkerülve, a határidő lejárta után könnyebb volt pénzt szerezni. Ráadásul így igényeltek olyanok is, akik az egész rendszernek nem is lehetnének részesei, mert nem szerepelnek az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásában.