Bódiné Kövecses Anna és Nagy Kovács Géza több mint 30 éve tervez és készít bábokat. A Bóbita Bábszínházban Kétszer harminc címmel májusig látható kiállítás a legkedvesebb alkotásaikból válogatott.

Ennek apropóján kérdezte őket a Kultúra.hu.

Arról, hogy lesz valakiből bábtervező-bábkészítő Bódiné Kövecses Anna elmondta: “Amikor több mint 20 éve elkezdtük ezt a pályát, nem volt ilyen irányú képzés. Én kirakatrendezőként végeztem, Kós Lajos vett fel a színházhoz. Nagyon megörült nekem, mert a kirakatrendezőkről úgy tartották: mindenhez értenek. Mondjuk én épp’ varrni nem tudtam, azt később tanultam meg.

Nagy Kovács Géza is lényegében a színházban tanulta meg a szakmát: “A munkánk alapvetően két részből áll: egyrészt tervezünk bábokat, másrészt megvalósítjuk őket, ahogyan a kellékeket vagy a díszleteket is. Amikor az utóbbi tevékenységet végezzük, akkor nem a saját művészetünket képviseljük, hanem arra törekszünk, hogy minél pontosabban kivitelezzük, amit a tervező megálmodott. Kreativitásra, technológia- és anyagismeretre természetesen szükség van. Sokan jelentkeznek nálunk azzal, hogy érdekli őket ez a szakma, ám többnyire kedvüket szegi, amikor rájönnek, ez nem egyszerű munka.”

Bódiné Kövecses Anna hozzáteszi, az alázat nélkülözhetetlen: “Amikor idekerültem a színházhoz, nem képzeltem, hogy tudok bábot készíteni. Mindig imádtam a színház miliőjét, a lakásom ablakából a Bóbita Bábszínház korábbi épületére láttam. Kós Lajos először arra kért fel, hogy segítsek egy aktuális produkciójuk megvalósításában. Rettenetesen izgultam, leültem a műhely legsötétebb zugába a kuka mellé, hogy senki ne lássa, ha esetleg ügyetlenkedem. Ott született meg az első bábom.”

“Sokszor megesik, hogy valamit rajzol a tervező, esetleg grafikus vagy mesekönyv-illusztrátor, és mi „gonoszul” feltesszük a gyakorlati kérdéseket, hogy ez vagy az miként fog működni. Gyakran előfordul, hogy az alkotónak fogalma sincs erről, ilyenkor nekünk kell megoldanunk a helyzetet. (…) Az emberek többsége azt hiszi, mi csak játszunk, milyen cuki dolog bábokat készíteni. Pedig valójában ez stresszes, rendkívüli koncentrációt igénylő munka. (…) Számos tervező úgy dolgozik, hogy szörföl a webes fotó oldalakon, onnan merít ihletet. Engem az korlátok közé szorít. Inkább igyekszem magamból építkezni, zenét hallgatok, és a képzeletemben megjelennek a figurák” – tette hozzá Bódiné Kövecses Anna.

Nagy Kovács Géza pedig elmondta, vannak jól bevált, ősi technikák, amiket nem lehet megúszni, ilyen a szobrászat része, a felületkezelés, a festés.  Míg Bódiné Kövecses Anna leszögezte: “Az egészet nem lehet megúszni, mert attól kezdve nem művészet.”

További kulisszatitkok ITT.