Gerlits Réka és Mészáros Piroska hosszú évek óta barátok. A Nemzeti Színházban töltött évadok, majd a Camino közös legyaloglása után újabb nagy fába vágták fejszéjüket: online magazint indítottak, Bátorságok Könyve néven. 

„A Bátorságok Könyve online felületein mások történetei általuk elmesélve inspirációt adhatnak ahhoz, hogy a hétköznapjainkat minél bátrabban élhessük, vagy találkozhatunk olyan élethelyzetekkel, amikhez hasonlókon mi magunk is átmentünk” – mondja Gerlits Réka és Mészáros Piroska.

Ahogy ők fogalmaznak: mindenki főszereplő a saját életében, és mindannyiunk története elmesélésre, megírásra méltó.

„Piroska és Réka nekem is évek óta barátaim, és most ők vállalták, hogy lesznek elég bátrak ahhoz, hogy ugyanazokra a kérdésekre egymástól függetlenül válaszoljanak, és így még többet megtudhassanak arról, mit is jelent számukra a bátorság” – fogalmaz vendégszerzőnk, Grisnik Petra színésznő, aki maga is új vállalkozásba kezdett, Lakott sziget néven saját beszélgetéssorozatot indított.

Az alábbiakban az ő kérdéseire válaszol Réka és Piroska:

1. Kettőtök közül ki a bátrabb?

MP: Szerintem nem lehet összehasonlítani minket. Máshogy vagyunk bátrak. Én nagyon végletesnek érzem a személyiségem, vannak helyzetek, amikbe gond nélkül belemegyek, mert érzem, hogy bele kell mennem. Vannak viszont nagyon nagy félelmeim is, amiket bátran takargatok, mégis érzem, hogy csak lépésekben tudok haladni.

Rékát kiegyenlítettebbnek érzem, de ő meg ugye azt mondja, hogy sokáig nem is gondolta, hogy ő bármiben bátor lenne. Engem ez meglepett. Én a bátorságot egy teljesen hétköznapi dolognak gondolom, ami mindenkiben megvan, ezért van az, hogy mi is teljesen hétköznapi történeteket írunk le a Bátorságok Könyvébe. 

Egyébként meg hogy lehetne összehasonlítani azt, hogy mi a bátrabb, csinálni egy monodrámát a  saját kudarcélményedből, vagy megszülni két gyereket?

Basszus! Így leírva egyértelmű, hogy Réka nyer.

GR: Szerintem Piroska! Ő egy igazi lavina. Egy nagyon jó értelemben vett lavina.

1. Hogyha egyetlen hasonlattal kéne a bátorságot definiálnod, mi lenne az? 

GR: Köszönöm a kérdést, Petra, ezzel azért napokra megszorongattál… Azt mondanám, hogy a bátorság az, amikor kiterítjük a bugyrainkat.

MP: Két teljesen ellentétes hasonlat jut az eszembe. Az egyik, hogy a bátorság annyira egyszerű dolog, mint a levegővétel. A másik: amikor a Ponyvaregényben John Travolta beleszúrja az adrenalininjekciót Uma Thurman szívébe. Koncentrál, megcsinálja, a csaj magához tér. Veszélyes húzás, igen, de ha nem csinálná meg, még rosszabb lenne.

Akkor lehet, hogy az a bátorság, amikor John Travolta beleszúrja az adrenalininjekciót Uma Thurman szívébe, aki ezután vesz egy baromi nagy levegőt, és folytatja az életét…

1. Mihez kell nagyobb bátorság: a szabadúszó művészléthez, vagy online magazin indításához?

GR: Ebben azért nem tudok nyilatkozni, mert én mindkettőt egyszerre élem meg. Habár mindkettőt hatalmas bátorságnak tartom, az azért mindenképp jó, hogy a mi esetünkben legalább van két láb, amin megállhatunk, vagy legalábbis a lehetőség megvan benne.

MP: Imádok színházzal foglalkozni, és most a szabadúszásra van lehetőségem. Ha nem foglalkoznék színházzal, gyáva lennék, de azt nem gondolom bátorságnak, hogy azt csinálom, amit egész életemben akartam. Az online magazint sem bátorságnak gondolom, inkább kihívásnak érzem.

1. Mi adja neked a bátorságot ahhoz, hogy közösségépítésbe fogj a zajos online világban?

MP: Ezt is inkább kihívásnak érzem és kíváncsiságnak. Meglátjuk, sikerül-e.

GR: A közösségépítésben szerintem nagyon jó vagyok. És ha hiszek, mert hinni is meg kell tanulni, akkor nincs az a zajfal, amit ne tudnék átütni.

1. Veszélyes-e a bátorság?

MP: Mi a jobb? A biztos rossz, vagy a bizonytalan ismeretlen? 

Ha mersz tenni, és akár változtatni azért, hogy neked jobb legyen, akkor bátor vagy. Nekem ezt jelenti a bátorság. Vagyis a változás mindig velejárója, és van amikor csak apró dolog változik: mondjuk, amikor eltévedsz az utcán, és mered valakinek a segítségét kérni. Aztán van olyan, amikor egy mondattal újra kell tervezned az egzisztenciád, ha mondjuk kilépsz egy rossz házasságból, ha felmondasz, vagy ha elköltözöl egy másik országba. 

Igen, lehet veszélyes a bátorság, de lehet, hogy a váltást a döntés előtt sokkal veszélyesebbnek hisszük, mint amilyen valójában.

GR: A veszély teljesen szubjektív. Azt csakis a mi idegrendszerünk határozza meg, hogy épp mit érzünk veszélyesnek. De az idegrendszer szerintem nevelhető jószág. Edzeni kell, mert sokszor, amit mi veszélynek élünk meg, az messze nem az. Tehát a válaszom az, hogy a bátorság nem veszélyes. Az őrültség az veszélyes, de azt nem hívnám bátorságnak.

1. Ha feltehetnél egyetlen kérdést egy már nem élő bátor embernek, ki lenne az, és mit kérdeznél?

MP: A nagymamám lenne, aki elismert újságíró volt, és sajnos sosem találkoztunk, mert a születésem előtt meghalt. Róla kaptam a nevem, és majdnem egy napon születtünk. Édesapám nagyon sokat mesélt róla. Azt kérdezném tőle, hogy szerinte mi mindenben hasonlítunk. Bíznék abban, hogy a válaszával megerősítene, mert látja bennem a fiatalkori önmagát, és örülne, hogy ennyi minden érdekel, és hogy nőként képes vagyok megélni a kreativitásomat. Remélem bíztatna, hogy az írással teremtsek új lehetőségeket magamnak, és megnyugtatna, hogy onnan fentről azt látja, hogy ismeretlen, de boldog időszak vár rám a közeljövőben.

GR: Az én Nanámnak. A nagymamámnak, Gerlits Piroskának, akiről a Bátorságok Könyve első cikke íródott, és az egyik legbátrabb nő akit valaha ismerhettem.

Nana, ugye már nem félsz?

1. Ha egészen bátran álmodhatsz: mit gondolsz, mi lesz 5 év múlva a Bátorságok könyvével?

MP: Remélem, hogy az emberek ismerni fogják az oldalt, és a barátok körében cool lesz, ha valakinek már jelent meg története a Bátorságok könyvében. Minden adminisztratív dolgot átvesz tőlünk valaki, és mi már csak a számunkra legizgalmasabb projektekkel foglalkozunk. Írunk, podcastokat készítünk, és videós tartalmakat is. De az is lehet, hogy hirtelen teljesen más irányba megy el az egész, mint amit gondolunk. Ez annyira ismeretlen terület mindkettőnk számára, hogy sodródunk az árral, és keressük, mi lenne a legjobb út. Bízom benne, hogy meglovagoljuk a szembejövő hullámokat, és élvezni fogjuk őket. 🙂

GR: Podcast, “Bátorságok Könyve – Monológok” előadássorozat, könyv, mozgalom, a működésünkhöz szükséges bevétel, és sok-sok elégedett, mosolygó ember, aki megtanulja szeretni magát, mert segítettünk nekik felfedezni, hogy milyen bátrak valójában.

Kérdezett: Grisnik Petra

Petra beszélgetéseit ITT érhetik el.

A Bátorságok könyvét itt követhetik.