A Béke! című darab a karácsony lényegéről beszél izgalmasan, letisztultan. Az előadás betlehemezéssel indul: hat fiatal színész a népi hagyományok szerint eljátssza a Kisjézust üdvözlő pásztorok kedves rituáléját. Majd a pásztorok hazamennek otthonaikba, ahol lemészárolt gyermekeiket találják. A Jézustól rettegő Heródes parancsára ugyanis Betlehemben minden két évnél kisebb fiút megöltek. Egyetlen egyet kivéve. Hogyan reagál a három pásztor a legnagyobb tragédiára? Felül lehet-e emelkedni a személyes fájdalmakon? Mi történik, ha megsértik határainkat, ha kisebb, nagyobb, vagy a lehető legnagyobb bűnt követik el ellenünk? Meddig kell fenntartanunk a békét, mikortól érvényes a bosszú? Végtére is: mi a béke?  Bennünk van, vagy rajtunk kívül? A K2 Színház Béke! előadása kivisz a komfortzónánk szélére, és saját magunkkal szembesít.

December 18-án, szombaton, 17 órától a Szentendrei Teátrum szervezésében látható, a szentendrei MANK Galériában. Az előadás után beszélgetni is lehet az alkotókkal. 

A Béke! előadásra készülve különböző korú, nemű, társadalmi helyzetű emberekkel készítettetek interjúkat. Azt az egyszerűnek tűnő kérdést tettéket fel nekik, hogy mi a béke. Öt éve játszottátok a Jurányiban, Ascher Tamás rendezésében az Át az ingoványon darabot, melyet szintén ti írtatok. Annak zárójelenetében Mit csináljunk?, kérdezi az egyik szereplő, mire a másik válaszol: Békében akarok élni. Folyamatosan, intenzíven kutatjátok a béke mibenlétét. Hogyan lehet megragadni, ezt az egyik legtöbbet használt, közhelyszerű fogalmat? 

Fábián Péter: Ez egy folytonosan visszatérő, felbukkanó ügy a magánéletünkben és a társadalomban is, amiben élünk. Örökérvényű kérdés, hogy mi a béke, illetve, hogy kell-e rá törekedni, illetve, hogy milyen áron kell rá törekedni. Bennem nem is tudatosodott, hogy ezt már az Át az ingoványon-ban is feszegettük. Eredetileg a pacifista Arisztophanész komédiáiból indultunk ki, de mélyebben beleásva magunkat az anyagba, rájöttünk, hogy közelebb kell hoznunk a témát az ókori kultúrából, ezért az egészet átemeltük a keresztény kultúrkörbe. Így jobban átélhető, több asszociációt gerjeszt.  Na, és így jutottunk el a karácsonyhoz, a béke ünnepéhez, ami a mai embernek is átélhető. Továbbgondoltuk a betlehemi történetet és a hozzá kapcsolódó bibliai motívumokat. Kétségtelen, hogy hosszú gondolati láncolat volt. (nevet)

Benkó Bence: Az egésznek a kezdőpontja is nagyon fontos volt, az a kutatómunka, amit említettél: minden csapattagunk interjúkat készített a családtagjaival, civilekkel, és ismeretlenekkel a békéről. Egy hónapig csak beszélgettünk velük, amiből összegyűlt egy ormótlan anyag a béke témájáról. Ezt feldolgozva éreztük, hogy kell egy konkrét kiindulópont, mert nagyon könnyen közhelyekbe csúszhatunk, amit viszont természetesen nem akartunk. 

A produkció létrehozása során szükséges volt a személyes viszonyotok feltárására a hithez, a kereszténységhez, vagy bármilyen valláshoz? Mivel a közönséget ilyen helyzetbe hozzátok a darabbal, akár hívő nézi, akár nem hívő.

BB: Az előadások után beszélgetéseket is tartunk. A legutóbbin több néző is volt, akik egyszer csak elkezdtek a saját hitükről beszélni. Ők fogalmazták meg, hogy ebben az előadásban nem arról van szó, hogy mi a kereszténység, mi a hit, hanem arról, hogy ők, mint vallásos emberek, az általánosságokon túl, egy sokkal kézzelfoghatóbb, emberibb problémával szembesülnek. Aminek egyébként vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az ember keresztény vagy buddhista vagy bármi egyéb. Mert ha valakinek megölik a gyerekét, mindegy, hogy mi a hite, a legnagyobb tragédiát éli át, amit ember átélhet. Ez a történet egy nagyon szélsőséges helyzet. Érdekes, hogy a „nulladik” pillanatról beszélünk: Jézus még újszülött, még nem tanított, mégis meghalnak emberek, gyerekek az ő léte miatt. 

FP: Én nem vagyok vallásos, nekem az ősmítosz tetszett meg és a bűnhöz való viszony drámaisága izgatott. A darab a legszörnyűbb dologgal kezdődik, ami történhet: gyerekeket ölnek. Valaki, egy erő, egy hatalom, megsérti a békés állapotot. Ez után én, akit bántottak, hogyan reagálok, meddig vagyok hű önmagamhoz, milyen áron tartom fenn a békét? A betlehemi mészárlás egy szélsőséges példa, de innen tudtuk indítani a béke kérdéskörét. Az emberek ki vannak éhezve erre, mert ez is egy kibeszéletlen téma. Az előadás utáni diskurzusok erről tanúskodnak. 

Szerintem a Béke! egy misztériumjáték, egy kortárs dráma és egy betlehemes játék sajátos, K2 Színházas keveréke. Csodálatos, ahogy archaikus nyelvezetű szövegeket ötvöztök teljesen mai megszólalásokkal. Van egy pont, amikor az egyik szereplő tanácstalanul keresi a saját szavait arra, hogy neki egészen pontosan mit jelent a béke. Ez az izgalmas, nem egységes nyelvi világ éberen, élesen tartja az egész előadást. 

FP: Megkísérletünk egy emelkedett nyelvi teret adni a szövegnek, miközben szándékosan belerejtettünk tétova megszólalásokat is, amiben megkérdezik egymástól a szereplők, hogy voltaképpen mi is ez az egész. 

A betlehemes alatt ki is mondja a Mirjamot játszó Gyöngy Zsuzsa, hogy mi sem tudjuk a választ az általunk feltett kérdésekre…

FP: Igen, igen, ezt akartuk kifejezni. Amit említettél, azt a Király Dani által játszott pásztor mondja, ami konkrétan egy idézet egy interjúnkból, amit Bence csinált egy tiszteletessel. 

BB: Amit Dani mondd az előadásban, egy kőbányai pap mondta nekem az interjúnk során, hosszas gondolkodást követően. Még azt is hozzátette, hogy szerinte, ahol béke van, ott nincs élet. 

Kemény mondat.

FB: Azt akartuk érzékeltetni, hogy nincs patinás, szép válasz arra a kérdésre, hogy mi a béke. Az egész téma, az előadás csak kérdésekbe torkollik. El kell mondanunk, hogy a szöveget kíméletlenül összelopkodtuk: vannak benne magyar betlehemes énekek, Brechttől származó mondatok, moralitásjáték töredékek, versrészletek. 

Behavazott betlehemi táj abroszán a hajnal vörösbor pecsét – mondjuk egy példa a darab a csodálatos költőiségére. 

FB: Ez Baka István, szekszárdi költő sora, mi csak odatettük a betlehemi szót, jelzőnek. Eredetileg a Téli reggel című versében van:

Behavazott táj abroszán

a hajnal vörösborpecsét.
Elmúlt a mámor, poharam
földhöz csapom. Szilánkja jég.
De persze rengeteg mindent saját kútfőből írtunk a szövegbe.

Miért kezdtetek el saját darabokat írni, amikor létrehoztátok a K2-t 11 éve? Mit nem ad meg nektek a világ drámairodalma? 

FB: Csináltunk mi olyan darabokat is, amiken egy bötűt nem változtattunk, teljesen nyitottak vagyunk ebbe az irányba is! Legjobb példa az 1500 oldalas Hamvas Béla mű, a Karnevál, amit egy 9 órás előadásban adtunk elő. De játszottunk Csehovot, Brechtet is, mert találkoztunk olyan szerzőkkel, akik által tudtunk a máról beszélni. Először a téma, a problematika van meg, ehhez a gombhoz keressük a kabátot. Van olyan, mikor egy irodalmi művet bővítünk ki, írunk át-írunk szét, illetve van, hogy teljesen új, saját szöveget alkotunk, mert sokszor azt érezzük, hogy élesebben, precízebben tudjuk megmutatni azt, amit szeretnénk, ha mi írjuk meg a drámát. Tudjuk persze, hogy mindennek van előképe. De a lényeg az, hogy minél pontosabban fogalmazzunk arról a korról, amiben élünk. 

Mi magyarok békében élünk itt és most? 

BB: Biztos sokan törekszenek rá. Eleve azt sem tudjuk mi a béke. Embere válogatja. Nehéz ebben közös nevezőt találni. De ahogy Péter is mondta, rengeteg emberben megvan az igény arra, hogy ezt megkérdezze, körüljárja, töprengjen rajta. Én szeretnék abban hinni, hogy a maga módján mindenki békére törekszik.

FB: Ha erre a kérdésre tudnánk egy egyértelmű választ, akkor nem születik meg az előadás. Ez egy nekirugaszkodás akart lenni. Az érzet, a vágy van meg bennünk, hogy erről beszélni kell. Ez a darab egy adalék ahhoz – József Attilával szólva -, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. 

Csodálatos a darab zenéje. Fantasztikusan énekelnek a színészek. 

FB: Ez Rozs Tamás zeneszerző érdeme. Nagyon szépen gyúrta össze a zsidó, a keresztény és a magyar népi motívumokat.
A csapat pedig gyönyörűen énekli el. 

Lesz a darab után beszélgetés Szentendrén?

FB: Ha van rá igény, lesz. 

Ki nézze meg és miért ezt a darabot?

BB: Mindenki, akit egy kicsit is foglalkoztat ez a téma, mert biztos, hogy talál benne érdekes felvetéseket. Mindenki, aki úgy érzi, hogy dolga van magában a béke kérdésével. 

Szerző: Welbach Lola