Szász Zsófia még csak 23 éves, de olyan komplexen gondolkodik a táncról és az életről, hogy órákig el tudnám hallgatni őt a vacsora asztalunknál ülve. Alja Branc az idejét félig Budapesten, félig szülőhazájában, Szlovéniában tölti, bár elmondása szerint mostanában már csak a szünetekre jár „haza”. Kétségkívül ‘cool’-ok mindketten. Lássuk, mi az, amin ügyködik a fiatal, úttörő táncos generáció!

– Meséljetek arról, hogyan ismertétek meg az L1 Egyesületet és Mártát?

Zsófi: Mártát egy nudista strandon ismertem meg, ahol előadott, és mivel nagyon tetszett, amit láttam, csatlakoztam a következő alkotói folyamatához. Aztán pályáztam és beválasztottak az L1-rezidens programba 2021-ben. 

Alja: Én a facebook eseményeknél láttam mindig felbukkanni az ‘elegy hírek’-et, de nem teljesen értettem, hogy mi az. Aztán Zsófi révén megismertem Mártát, aki elmagyarázta nekem az egyesület működését.

– Ahogy hallottam, most áprilisban egy közös darabon dolgoztok, amit az L1-est(ek) IZP módra eseményen adtok elő. Ki ennek az alkotásnak a felelőse, és hogyan osztjátok meg a szerepeket egymás között?

A.: Az L1-est-en még csak egy részletet adunk elő, munka bemutatóként. Zsófi az előadás  produkciós menedzsere, én pedig a koreográfusa. Talán nem is koreográfus, de enyém a koncepció, én hozom az ötleteket, és én csinálom a próbaszervezést; az alkotás maga pedig közös a táncosokkal.

Zs.: Kb. 2021 július óta dolgozunk ezen a témán, aminek kutatásával az NKA IZP (Imre Zoltán Program)-ban is részt vettünk már.

A.: Akkor még más stábbal és más cím alatt dolgoztunk, de a szeptemberi stúdióbemutató után újragondoltuk a helyzetet, és afelé tereltük a koncepciót, amit eredetileg is szerettünk volna megvalósítani. Mivel ez az első projektem, úgy éreztem, hogy több támogatásra és olyan emberekre van szükségem, akik azonnal megértik, amit mondok.

Zs.: Szóval most négyen vagyunk, Bitó Katalin, Julija Pečnikar, Alja és én. Alja már régóta dédelgeti ezt a projektötletet, a „nem csinálás”, a próbálkozás koncepcióját. Ki is próbáltuk különböző formákban, például hímzéssel. Egy ruhakollekciót készítettünk kifordított idézetekkel, ez lett az Oats & Clothes nevű vállalkozás, ahol hímzünk, kötünk és horgolunk.

– Zsófi, te egy másik performansszal is fellépsz az L1-est(ek) IZP módra áprilisi és májusi eseményén is. Mi lesz ez?

Zs.: A magányt és annak nyugodt, jó oldalát kutatom most. Ennek a kutatásnak a része a kötés és a horgolás is, miközben éneklem, ami eszembe jut. Ezt fogom csinálni az L1- es(tek)-en is.

– Mikor lesz a közös darabotok premiere és hol lehet titeket látni a közeljövőben?

Zs.: Május 22-én a MU Színházban lesz a premier. Július 2-án pedig az Átmenetet, ami az én előadásom, fogjuk játszani a Kolorádó Fesztiválon.

– Alja, hogyan osztod meg az életed Szlovénia és Budapest között?

A.: Többnyire itt élek Budapesten, de igyekszem az időm felét Szlovéniában tölteni. Szeretném, ha ez a csere gördülékennyé válna egy ponton, a szlovénok látnák, mit csinálnak az itteniek, és fordítva. Elkezdtem dolgozni a Ljubljanai Táncszínházzal, és készítettem egy darabot egy szlovén fesztiválra. Most pedig próbálom oda vinni, amin itt dolgozok, de a különböző szervezetekkel ez elég bonyolult folyamat Bizonytalan, hogy mit is szeretnek igazán.

– Ti ketten dolgoztatok együtt már a Goliban (a Budapest Kortárstánc Főiskolán) is?

Zs.: A suliban nagyon szerettem volna Aljával dolgozni, de csak egy kisebb munkában találkoztunk Aztán amikor lediplomáztunk, nagyon szép, inspiráló dolgokat mondott nekem, valami olyasmit, hogy „Zsófi, cool vagy, csak folytasd a munkát, és minden sikerülni fog”.

A.. ‘Cool’, ezzel mérek mindent [nevet]. 

Zs.: Úgy érzem, a kortárs táncban nagyfokú cool-ságra van szükség. A cool nyugalmat is jelent, és azt is, hogy valami bátor. Erős, vizuálisan, érzelmileg is hat, sőt talán még ijesztő is, de én úgy gondolom, hogy ha valami lágy és őszinte, az is lehet bátor.

A.: A cool-ság a lényeg. Hogyan legyél sikeres? Legyél cool!

– Kiket és milyen darabokat követtek a táncéletből, akár az itthoni, akár a külföldi alkotók közül?

Zs.: Nagyon szeretem Kelemen Patrik és Fülöp Laci munkásságát.

A.: Én is, Patrik egyébként a mentorunk is a darabhoz. Elképesztő, ahogyan a táncot látja. De követem a Hodworks, Szeri Viktor, Vasi, Tamara, Molnár Csaba, Jan Rozman. Xavier Le Roy munkáit.

Zs.: Szeretem még Arno Schuitemaker-t. Úgy látom, hogy ő magával a tánccal foglalkozik a színpadon, megállít egy pillanatra, hogy újraértelmezzem a mozdulatot, ami ily módon egy pillanatra kinyílik, jelentőssé válik önmagában. Tehát nem jelenetképzésre használja azt. Valami ilyesmi érdekel engem is, amikor a néptánchoz nyúlok. De egyúttal feladok egy apróhirdetést is az olvasóknak: ha valaki tudja, ki volt az, aki egy szőnyegen tangót és kortárstáncot ötvözött hasonló módon a Trafó színpadán kb. 4 éve, az kérem, keressen fel, mert szeretném őket újra megnézni.

– A saját munkátokban is inkább a mozdulatokra, a mozgásminőségekre koncentráltok, mint a különböző jelenetek létrehozására?

Zs.: Igen, bár a nézők mégis jeleneteket látnak. De ez rendben van, szeretem a történeteket, a meséket.

A.: Szerintem ez inkább a mozdulatokhoz való hozzáállástól függ, hiszen jelenetek amúgy is megjelennek, maguktól. Vannak különböző matériák, és különböző lehetőségek, hogy hogyan bánunk önmagunkkal és az anyagokkal. Az alkotás nem a mozdulatokról és a formákról szól, hanem arról, hogy átgondolod, hogyan közelítesz hozzájuk.

Zs.: Arra gondolok mindig, hogy mi az, ami most mozgásra késztetne bennünket…

– Mit gondoltok, mi a kortárs tánc jelentősége ezekben a mostani időkben?

A.: Szerintem nagyon sokat tud adni, ha elmész egy táncelőadásra, és megengeded magadnak, hogy ne csak nézd, hanem jelen legyél. Egyébként sokszor felteszik ezt a kérdést, és vannak pillanatok, amikor legszívesebben azt mondanám, nagyon szeretnék pénzért edzeni.

Zs.: Mondok egy példát arra, én hogyan látom. Amikor belépek egy szobába, érzem az ott lévő energiát. Szerintem ez a világgal ugyanígy van. Ha egy kis emberi lény valamilyen attitűddel van a világon, az egy pici energia. A kortárstánc a gondolkodásról, a figyelemről és a próbálkozásról szól, és amit ez ad, az egy gyönyörű, fontos, tápláló energia. És ha már 20 kortárstáncos van, akkor ez 20-szorosa a világ energiájának ezzel a hozzáállással. Ez szerintem cool, még akkor is, ha az emberek nem jönnek kortárstáncot nézni.

– Alja, neked is rendben van, ha nincsenek nézők?

A.: Én javaslom az embereknek, hogy nézzenek előadásokat, mert az ott töltött idő alatt elkötelezik magukat az adott dolognak, nincs telefon, nincs elkalandozás. Hasznos lenne mindenki számára, ha anélkül figyelnének valamit és gondolkodnának valamiről, hogy beszélnek. Ez egy reflektív folyamat.

– Milyen mesét, könyvet, filmet vagy zenét tudtok ajánlani az olvasóknak, amik hatással voltak rátok?

Zs.: A Csillagport. Imádom. És ajánlok egy képregényt is, a Sandmant.

A.: Van egy film, amit a kedvencemnek tartok, bár már rég nem néztem meg, a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. És a Destiny’s Child Bills Bills Bills dalát is ajánlom.

– Úgy érzitek, jó helyen vagytok most? Elégedettek, kiteljesedettek vagytok abban, amit csináltok? Úgy érzitek jó irányba haladtok?

Zs.: Erről Lady Gagától egy dal jutott eszembe, a Born This Way. Remélem, igen, néha boldognak érzem magam. Még sokat kell tanulnom, de az az elképzelésem az életről, hogy „az idő majd úgyis megoldja”. Nekem valahogy eddig mindig szerencsém volt az idővel.

A.: Változik, néha igen, néha nem. Azt hiszem, olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek, és nem végzek csak a pénzért valami olyan munkát, amit nem élvezek. Szóval nincs sok pénzem… [nevet] De nagyon türelmetlen tudok lenni, én is szeretnék többet csinálni.

– Mi inspirál titeket?

A.: Engem leginkább a hibáim inspirálnak, azok a dolgok, amiket rosszul csinálok, vagy rosszul érzem magam tőlük. De mindig rájövök, hogy ezzel nem csak én vagyok így, ez egy általános, generációs érzés. Így viselkedünk mi emberek, ez az egész emberiség tapasztalata.

Zs.: Engem a szeretet pillanatai inspirálnak, bármiféle szereteté. Lehet ez szomorú szeretet, boldog szeretet, szeretet magamban [énekel: All by myself…]. A szeretet és a mesék. Az már szinte a varázslat nekem.

A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.

2022.04.13 – 14. 18.00 Bakelit MAC

2022.05.20 – 21. 19.00 Jurányi Ház

Jegyváltási lehetőség: https://www.jegy.hu/venue/bakelit-multi-art-center
Eseményről információk: http://l1.hu/hu/node/2785
FB-esemény: https://www.facebook.com/events/4478748782230372