Michalik Alexis színész, rendező Edmond címmel ír Rostand legsikeresebb darabjáról, a Cyrano de Bergerac-ról.
A ma megjelenő Cyrano születéséről szóló Edmond-t 2016 szeptemberében mutatták be a párizsi Palais-Royal Színházban, a szerző, Alexis Michalik rendezésében. A darab 2017-ben hét jelölésből öt Molière-díjat nyert el, három év alatt több mint nyolcszázszor játszották az anyaszínházban és vidéki turnékon, és a diadalmenet töretlenül folytatódik.
Edmond Rostand, a fiatal drámaköltő eddig minden darabjával megbukott. A legendás Sarah Bernhardt azonban hisz benne, és beajánlja a kor másik színésznagyságának, Constant Coquelinnek, akinek darab kell. Csakhogy Rostand két éve nem írt semmit. Honnan vegyen sebtében drámahőst? És ekkor betéved Honoré úr kávéházába…
Rostand Cyranója 123 éve nem kerül le a színházak műsoráról. Csak egy évvel fiatalabb nála Ábrányi Emil magyar fordítása. Némelyik sora szállóigévé vált. Kell-e, szabad-e újrafordítani? Ráadásul prózában! Zsámbéki Gábor mindenesetre úgy gondolta, hogy a darabban nyüzsgő életet akarja megrendezni a Katona József Színházban, avítt költői cicomák nélkül, és Bognár Róbert el is készítette az új fordítást prózában. Cyrano azonban költő, és ez a színpadon is többször megnyilvánul. És költő az is, aki darabot ír róla. Az Edmond-ban gyakran szóba kerül, hogy Rostand nem is tud mást írni, csak verses színművet. A próza ezért mindkét darabban verssel váltakozik. A versfordítás Várady Szabolcs munkája.
„Kincs van a kezükben, uraim, felbecsülhetetlen értékű kincs. Mit akarnak? Eltűnjön a feledés homályában, vagy a francia színház legfényesebb dicsősége legyen? Hallgassák meg Cyrano szavait, és legyenek méltók a feladatra! Adják oda minden pénzüket, mert megjósolom: soha… soha nem találnak ehhez a színműhöz foghatót.”
Michalik kötete két részből áll, az Edmondot az eredeti mű követi, amelyet Bognár Róbert és Várady Szabolcs könnyed, szellemes, végtelenül szórakoztató újrafordításában kap most kézhez az olvasó.