„Megvannak az adatok, Karácsonykor 200 ezer okostévén, monitoron és telefonon, közösségi oldalon, Origo portálon és jegy.hu-n futott az Opera Diótörője, és felszorozni se merjük, hányan ültek egy-egy nagyobb eszköz mögött? Hárman? Négyen? Öten? Tudja, mi ez? Ezt már milliós nézettségnek hívják a tévéiparban – pedig úgynevezett magaskultúráról van szó!” – írta az Origó oldalán az operaház igazgatója, Ókovács Szilveszter.

” És nem vagyok hajlandó abba belegondolni, hogy ha a sebtiben kialakult hazai e-színházi gyakorlat szerint néhány ezer forintot kérünk érte – mondjuk, gyenge 2 ezret –, akkor most mekkorát kaszáltunk volna… Aki manapság igazán nagyot kaszál, az a Nagy Kaszás: ezért volt bezárkózós a világ Karácsonya. (…) A diótörő. Valóban idén lett volna éppen 70 éve, hogy a darab meghódította Budapestet, ám oszlassunk is tévhitet: az mégsem igaz, hogy korábban ne játszották volna. Az Opera mindenki által elérhető DigiTárából könnyen kinyerhető, hogy 1927-es magyarországi bemutatója után a mesebalett néhány évig porondon maradt, de az első teljes naptári év combos, 22-es előadásszámát már meg se közelítette, bőven 10 alatt kopott el. És elkövetkezett másfél zivataros évtized, amikor Diótörő nélkül maradtak a gyerekek – ezt a sötét ködöt oszlatta el Vaszilij Vajnonen és felesége megérkezése 1950 legelején” – számol be Ókovács.

A teljes, Diótörőt néz az ország, avagy mitől esik jól, ha nem folyik be 400 millió? című írást itt olvashatja.