Szeptember 11-én mutatták be a Vörösmarty Színházban a Fame című musicalt, mely fiatal művészek útkereséséről, szárnybontogatásairól, botladozásairól szól. A munka egy hatalmas castinggal kezdődött, ahol több száz jelentkezőből választották ki azt a csapatot, akiket most a színpadon láthatnak. Az előadást Hargitai Iván rendezte.

A premier előtt a Vörösmarty Színház szíve-lelke, Rácz Mária, igazgatói titkár átvehette Székesfehérvár egyik legrangosabb színházi elismerését. Marcsi 2009 óta a Vörösmarty Színház munkatársa, a székesfehérvári színházi élet szervezésének meghatározó alakja. Több mint 10 éve igazgatói titkárként segíti a vezetőség munkáját, összefogja az egyes szakterületek tevékenységét. Feladatát körültekintően, nagy szaktudással végzi. A 2016/17-es évadban elnyerte az „Évad nem művész állományú dolgozója” díjat, amelyet a Színház társulatának tagjai minden évben titkos szavazást követően ítélnek oda az általuk arra legérdemesebbnek tartott munkatársnak. A Székesfehérvár színházi értékeinek gyarapítása érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése „Pro Theatro Civitatis Albae Regalis” díjat adományozott Rácz Máriának.

Nagyszabású casting és többhetes próbafolyamat:

A munka egy hatalmas castinggal kezdődött, ahol több száz jelentkezőből választották ki azt a csapatot, akiket most a színpadon láthatnak. Táncosok, színészek, énekesek, egészen fiatalok, tapasztaltabbak, de közös bennük, hogy olyan energiát képesek adni a színpadról, hogy az ember beleborzong. A zsűrinek – az előadás alkotóinak – szokás szerint nem volt könnyű dolga, de egy olyan csapatot sikerült összeválogatni, amelynek tagjai egytől egyig teljes erőbedobással készültek a nagy szerepre. A válogató után azonnal megkezdődött a munka, tánc-és énekpróbák vártak a szereplőkre Rovó Tamás koreográfus, Beliczai Béla és Molnár G. Nóra koreográfus-asszisztens, valamint Kéménczy Antal vezetésével. Így az olvasópróbára a fiatalok már az alapokkal érkeztek. Ekkor kezdődött el a színpadi munka dandárja Hargitai Ivánnal, aki a bemutató időpontjához közeledve azt is elárulta, hogy nem csak a fiatalok tanulhattak tőle: „Lenyűgöző, hogy húszévesen micsoda elképesztő optimizmus, energia, a szó legjobb értelmében vett tenni akarás, naivitás van az emberben. Azt gondoltam, hogy még most is van bennem ilyen, de hát hozzájuk képest ez semmi.”

A többhetes próbafolyamat során mindenki erején felül teljesített, színpadi, tánc- és énekpróbák, sokszor szinte éjjel-nappal. Aki ebben az időben bejött a színházba a büfében itt-ott szundikáló huszonéveseket látott, akik egy-egy röpke 10 percre lefeküdtek pihenni, vagy épp a rendezőasszisztens (Németh Mariann Mary) gyógyítgatta sajgó lábukat, derekukat, izmaikat. A gyanútlan látogató azonban azt a tüzet is látta ezeken a fiatalokon, hogy minden sajgás és fáradtság ellenére nem adják fel, az az elszántság, ami a plakáton tükröződik a szemükből, ott égett már akkor is. A koreográfiáért Rovó Tamás felelt, aki eddigi pályafutása legnagyobb munkájának tartja a Fame-et. Az előadás sikerességének titkát azonban nemcsak ebben látja : „Az ilyen nagyszabású előadások, ahol ilyen sokan vannak egyszerre a színpadon, nem feltétlenül attól tud jól működni, hogy jók a koreográfiák vagy a rendezés… ez nyilván nagyon fontos, de az sokkal fontosabb, hogy a csapat energiája, összetartása, és az, hogy együtt húzzák a szerkeret lejöjjön a színpadról, és ez itt működik.”

A Fame tanári kara (Kiss Diána Magdolna, Denk Viktória, Sághy Tamás és Kozáry Ferenc) pedig valóban vérbeli pedagógusként állt a csapathoz, nemcsak a színpadon, hanem a való életben is.

A premier után íme, néhány nézői vélemény:

Szuper előadás, gratula a szereplőknek, valamennyi közremüködőnek, akik megálmodták, szinre vitték… (D. Erzsébet)

A bemutató fantasztikus, pörgős, látványos, nagyon szuperek voltak a fiatalok.(…) Olyan érzelmek jöttek le a színpadról, hogy hűha. Sokan sírtak egyes számoknál. (L. Annamária)

A Fame bepillantást enged egy elit művészeti egyetem világába, amely korántsem olyan csillogó, mint ahogy az kívülről látszik. Pontos képet mutat arról, hogy a mai tehetségkutatók világában a könnyű siker, a hirtelen jött sztárság tiszavirág életű, ha nincs mögötte munka, áldozat és harc.

A tehetség adomány. De szorgalom, kitartás, önbizalom nélkül teher… áll az előadás ajánlójában.

Forrás: Vörösmarty Színház