Hosszú, nyolc hónapos előkészítés után négy országban forgatták A feleségem történetét. Láng Imola díszlettervezővel a film látványvilágának kialakításáról, valamint a helyszínek és kellékek megtalálásáról beszélgetett Tóbiás Lilla az IN.hu oldalán. Lapszemle.

A teljes interjú itt olvasható.

A forgatásra való felkészülésről szólva Láng Imola elmondta: „Fel kellett készülnöm az 1920-30-as évekből. (…) Nagyon sokat segített B. Nagy Anikó, aki szakértőként vett részt a munkában. Ha nem tudtuk, volt-e akkoriban habfürdő, ő azt is tudta.”

A stúdiófelvételek mellett sokszor forgattak szabadtéren, Hamburgban például sok életkép van a csatornákon, gőzös hajókkal: „Nagyon jó volt a hamburgi csapat, Vicky von Minckwitz art directorral az élén. Ők vezettek be a kikötői élet rejtelmeibe, amiről korábban keveset tudtam. Például a csatornákon közlekedő hajóknak funkciójuk szerint eltérő színei vannak, hogy speciális csáklyákkal lökdösték előre a hajókat a csatornán. Abban is segítettek eligazodni, hogy minden korhűen jelenhessen meg a filmben. Szerencsére a hamburgiak nagyon büszkék a hajóikra, korhű állapotban tartják, folyamatosan felújítják, karbantartják őket, frissítik a festéket, a tulajdonosok még a korabeli szabású ruhákat viselik. A kisebb valahai gőzhajókra vissza kellett építeni a kéményeket, hiszen már nem gőzzel hajtják őket a városi turistakörök során.”

Kovács Balázs prop masterrel nagy gonddal válogatták össze a kapitány és Lizzy főbb kellékeit, és mutatták meg őket Enyedi Ildikónak: „A kapitánynak van egy órája, amit mindig néz, amikor várja, hogy teljen az idő, míg a cigarettáját a film grafikusai tervezték: Réczey Zoli és Kiss Benjámin. Az utazóbőröndjét, egy szép korabeli bőrtáskát is több ajánlat közül választottuk ki úgy, hogy stimmeljen a főszereplő testmagasságához, de a hajózási szerszámait és műszereit is mind meg kellett találnunk egyesével. Most, hogy láttam a filmet, nem tolakodnak ezek a tárgyak, de mindegyik hozzájárul, hogy a karakterek pontosak legyenek. Egy-egy improvizáció alkalmával azért néha elvesztettük a magabiztosságunkat. Egy jelenet forgatása közben Ildikó úgy döntött, hogy Störr kapitány veszekedés közben vágja falhoz a gramofont is, amiből csak egy darabunk volt. Alapelv, hogyha a forgatókönyv szerint valamit összetörnek a szereplők, azt minimum duplikálni szoktuk, de inkább három-négy darabot szerzünk belőle. A kellékesek, Stadler Tamás és Blazsej Béla a földre feküdtek egy takaróval a kezükben, hogy elkaphassák az indulatból eldobott gramofont, hogy az ne sérüljön meg, és a kamera se lássa őket. Szerencsére az akció sikerült.”

További kulisszatitkokat itt találnak, a teljes interjú itt olvasható.