A József Attila Színház nézői, ha névről nem is, de arcukról és mozgásukról egészen biztosan ismerik Tücsit és Bugeszt, vagyis Tonhaizer Tündét és Mészáros Gergőt, akik, bár más-más közegből érkeztek, összeköti őket a tánc szeretete. Az indulásról és kedvenc előadásukról is kérdezte őket a Fidelio.
A kérdésre, hogyan lettek a tánc rabjai, Mészáros Gergő elmondta: „Az általános iskolai tornaórák egy része kötelező táncóra volt, sváb néptáncot tanultunk, amivel rendszeresen felléptünk iskolai és kerületi rendezvényeken, néptánctalálkozókon. Nagyjából tízéves lehettem, amikor teljesen beszippantott az a zenei világ, amit az MTV-n láttam, főleg a hip-hop, és persze Michael Jackson, Prince, meg a többiek. A klipben látható koreográfiákat könnyen megtanultam, úgyhogy a szüleim beírattak egy hip-hop tánciskolába. A csapat oszlopos tagjaként néhány év alatt több száz fellépésen vettem részt, már akkor sem volt kérdés, hogy előadóművészettel szeretnék foglalkozni.”
„Ez a „rabság” engem is igen korán elragadott, immáron 36 éve a fogságában tart és remélem, hogy nem ereszt el jó sokáig. Végigjártam a Balettintézet rögös útjait, amely során beleivódott a testembe-lelkembe a mozdulat-érzés-kifejezés eszköztára. Az évek során észrevettem magamon, hogy ha szomorú vagy épp vidám vagyok, akkor ezeket a felfokozott lelkiállapotokat „kitáncolom” magamból, ami megnyugvást, tisztánlátást, egyfajta flow érzést ad, és segít továbblendülni tiszta energiákba” – mondta Tonhaizer Tünde.
Arról is mesélt, miért hálás a József Attila Színháznak, a vezetőségnek, a koreográfusoknak: „Teret adnak megmutatni tudásomat. Akár az egyes előadásokon belüli kisebb szólók formájában is, melyekben kifejezhetem önmagamat, természetesen a rám szabott karakteren keresztül. Jó érzés, hogy részese lehetek egy ilyen nagyszerű csapatnak”.
A teljes riportot itt érheti el.
(X)