Június végén, a XV. kerületben láthatta a közönség Szauer Lilla, Gyulai Sámuel és Gálhidy SáraA férfi hirtelen elkomorodik, a nő fázni kezd, nem ölték hát meg magukat című illuzionista operáját. Az előadást különleges módon nem színpadon, hanem szabadtéren, a XV. kerületben, az M3 felüljáró alatti téren, az Irány utca és a Rekettye utca csatlakozásánál láthatta a közönség – írja a Fidelio.

„Semmi sem szomorúbb az emberek többsége számára, mint egyedül találni magukat önmagukkal. Félünk a szabadidőtől, mert az unalom jelének tekintjük, és azt hisszük, hogy a kívülről jövő gondok sokaságában találjuk meg azt a boldogító mámort, melytől úgy járunk-kelünk, hogy többé már nem érezzük önmagunk súlyát.

Akik szeretnek, azok képtelenek egymással lenni, akik együtt vannak, képtelenek szeretni egymást,

és aztán kitör a háború: Irma gyászolja Hermant, Herman gyászolja Irmát, Valter gyászolja Lujzát, Lujza gyászolja Valtert, Berta gyászolja az anyját, Konrád gyászolja saját magát. Ki az az Albert, és mi történik ott, ahol leveszi a kezét az emberekről az Isten?” – áll a produkció hivatalos ajánlójában.

Az előadás rendezője Gálhidy Sára volt, a Freeszfe végzős hallgatója, akit először arról kérdezett a lap hogyan alakult ki a produkció koncepciója. Mint mondta, alkotótársaival sokáig keresték a helyes műfaji megjelölést.

„Felvetődött a beszélt-opera, jazz-opera, kísérleti operadráma, mindenféle hasonló. Aztán arra jutottunk az alkotótársaimmal, hogy talán jól járunk azzal, ha ez a keresett szó tartalmazza a történetet és a formát összekötő gondolatot: a tragédiák végtelenét elszenvedő szereplők beszéde harmonizálva van, ettől az az illúzió születik, mintha énekelnének.

A gyötrődést a körülmények, a delírium és a mámor egy álomszerű világba tereli, amelyben mindenki táncol az archaikus opera és a hétköznapiság határán

– fejtette ki.

A harmonizált beszéd ötlete Gálhidy Sára fejéből pattant ki, és ezután kérte fel közös gondolkodásra Szauer Lillát. Mint mondta, hamar kiderült, hogy Dionüszosz hagyatéka, a bor, a mámor, a féltékenységből és irigységből elkövetett ártatlan gyermekek pusztítása erős kapcsolatban áll azokkal a problémákkal, amelyek őket személyesen foglalkoztatták a jelenben, és ráadásul a formához is illeszkedtek.