Idén a megszokottól eltérő formában került sor a Koronázási Szertartásjátékra és a Rákóczi Szövetség, valamint a Vörösmarty Színház négy évvel ezelőtt életre hívott Kárpát-medencei színjátszó táborára is. A határon túli fiatalok szűk egy hétben hoztak létre egy bő félórás előadást, amely a már „megkoronázott” királyok életét meséli el. Az előadást Lőrincz Zsuzsa írta és rendezte.

– Hosszú, több hónapos előkészítő folyamat előzi meg a próbákat, a Szertartásjáték létrehozását, így a jelenlegi bizonytalan járványügyi helyzetben nem láttuk biztosítottnak, hogy megvalósulhat az előadás, ezért döntöttünk inkább a halasztás mellett. A Rákóczi Szövetséggel kötött együttműködésünket viszont mindenképp folytatni szerettük volna, ezért idén is sor került a IV. Kárpát-medencei színjátszó táborra, ahová 22 gyerek érkezett Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből.

Milyen koncepció mentén készül az előadás?

– Kis Visszatekintő Játékunk tulajdonképpen egy időutazás, a szövegkönyvet a nyolc éven át bemutatott Koronázási Szertartásjátékok szövegeiből állítottam össze, dramaturgiailag hasonló koncepció mentén készült. Liturgikus részek és a királyok életének történetéből kiragadott jelenetek váltakoznak egymással. 

Egyed Attila színművész a művészi beszéd rejtelmeibe avatja be a résztvevőket, külön-külön is foglalkozik a szereplőkkel. Molnár G. Nóra, aki most végzett a Színművészeti Egyetemen Fizikai színházi koreográfus-rendező szakon, ő elsősorban a színpadi mozgásban, koreográfiák megalkotásában a társam. A felújított Bartók Béla téren felállított szabadtéri színpadon játsszuk 14-16-án, utána rövid szünetet követően kezdődik a vetítés.

Évről-évre pozitívak a résztvevők visszajelzései a táborról, sokan térnek vissza a koronázó városba. Miben rejlik a tábor titka?

– A fiatalok önkeresési folyamatában, az önmaguk és a világ megértésében nagyon fontos segítséget tud nyújtani a dráma, a színpadi játék. Erre a táborra különösen igaz, hogy nem a teljesítmény, hanem a részvétel a fontos, mindenki saját habitusának megfelelően azt viszi magával az egy hét után a táborból, amit össze tud gyűjteni magának. 

Az Árpád-ház története fordulatos, a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszaka. 301 év, amely a legtöbb szentet adta nekünk, ugyanakkor horror jelenetekben is bővelkedik: titokzatos halálesetek, családon belüli kegyetlen gyilkosságok sora… 

Az Árpád-házi királyokat idéző darabban a múlttal való találkozás, a saját történelmünkkel való szembenézés többlet jelentőséggel bír, hiszen határon túlról érkezett fiatalok játsszák. A történelmünket, hagyományainkat elsősorban ismerni kell, mint egy saját batyut, amit születésünkkor kapunk. 

Életünk során mindig dolgunk lesz vele. Hiszen még megtagadni, eldobni is csak azt lehet, ami már egyszer a mienk volt. Ez nem megúszható folyamat szerintem. Én is erdélyi vagyok, tudom, hogy mennyire mást jelentett nekünk a magyarságunk.

A gyökerek (jó esetben) nem lekötnek, hanem stabilan tartanak. És minél jobban meg tudjuk vetni a lábunkat, annál szabadabban, bátrabban és messzebbre rugaszkodhatunk. Ha nincs mitől elrugaszkodnunk, akkor csak egy helyben szökdécselünk.

További információ: www.koronazas.hu