A Freeszfe Egyesület és a Gólem Színház: Ladislav Fuks: Mundstock úr című darabjával szerepelt az idei Thelateren. Erről írt Kiss Lóránt, a fesztivál balogjának szerzője.

Kiss Lóránt: A holokauszt mint önsegítő kurzus

Ladislav Fuks Mundstock úr című regényében az 1940-es évek Prágájában járunk. Még a hadtörténeti fordulat éve előtt vagyunk, a nácik terjeszkednek, magabiztosak. Már sokakat elvittek a lágerekbe, de az otthon maradtak között alig akad bárki, aki hiteles információkkal rendelkezik arról, hogy mi vár arra, aki megkapja a behívóparancsot.

A tragédia előszobájában járunk tehát, amikor még akad némi silány minőségű hús a hentesnél, de mindennapos a zsidók fizikai és szóbeli bántalmazása az utcákon. A deportálásra várakozók rettegnek, épp ezért bárki, akár a legnagyobb hazugságokkal is, reményt nyújt nekik, elhiszik minden szavát.

Theodor Mundstock idősödő hivatalnok, akinek a háború előtt voltak barátai, a Stern-család és kisfiuk, Simon, akit Mundstock szinte sajátjaként szeret, szerelme, Ruth, akivel botanikus kertbe és moziba járt, az egyre sötétedő Prágában azonban legfőbb társa Mon, az árnyéka, személyiségének a lágerek borzalmától rettegő része.

Ahelyett azonban, hogy átadná magát a bénító félelemnek, Mundstock úr, akit mindig is gyakorlatias embernek tartottak, kitalálja, hogy praktikusan, rendszeresen és módszeresen fog felkészülni arra, ami rá vár. Elkezdi tehát túlélési gyakorlatait: begyakorolja, hányat lépjen a nehéz bőrönddel, mielőtt kezet cserél, hogyan aludjon kemény deszkákon, megvereti magát a hentessel, hogy megtudja, milyen érzés egy pofon, és így tovább.

Ladislav Fuks művéből Cseri Hanna rendező a Freeszfe Egyesület és a Gólem Színház közreműködésével készített zenés bábelőadást. A díszlet is praktikus, rendszeres és módszeres, akárcsak Mundstock úr: egy paraván tele ablakokkal, ajtókkal és fiókokkal, ami remek lehetőséget biztosít báb és ember interakciójára. A formátum továbbá kiválóan alkalmas arra, hogy megjelenítse a történet változatos idősíkjait: a 40-es évek prágai jelene három dimenzióban jelenik meg, a közelmúlt eseményei és Mundstock úr látomásai pedig árnyjáték formájában a falon. Az elhurcoltakat nem bábok, hanem hús-vér emberek, a zenészek játsszák, akik rabruhában ülnek le hangszerükkel, hogy egyre bővülő zenekarként az előadás zenei aláfestését biztosítsák, ami rémklezmerként kiválóan sejteti az egyre közeledő tragédiát.

Amiről Mundstock úr, hiába tud, nem ért belőle semmit. Ő mintha nem is érezne dühöt a németek iránt, sőt, kegyetlenkedéseiket természetes körülménynek veszi, melyek közt az ő személyes felelőssége, hogy változtasson életvitelén. Ahogy Mundstock korholja társait, akik túl sokat ácsorogtak egy helyben a vagonok előtt, és mentegeti az őket pofozó katonákat, ébredünk rá, hogy itt a korunkban olyannyira idealizált „adaptív, önsegítő, vállalkozó szellemű” embert látjuk, aki sosem kérdőjelezi meg a rendszerszintű elnyomást, inkább saját magát igazítja az egyre kizsákmányolóbb gyakorlatokhoz.

A Freeszfe és a Gólem Színház előadása a fesztivál egyik legprofibb produkciója, ami módszeresen és rendszeresen mutatja be saját korszellemünk csődjét.

(Freeszfe Egyesület – Gólem Színház: Ladislav Fuks: Mundstock úr)

Fotó: thealterphoto2022