A Jurányi Ház új bemutatója, a Madárhegy különleges feladat elé állította a darabot íróként és rendezőként is jegyző Darvasi Áront: színészként is bemutatkozott az előadásban. Az alkotóval, valamint édesapjával – a dráma társszerzőjével –, Darvasi Lászlóval az alkotás folyamatáról, a kortárs színházról és a fiatal alkotók helyzetéről is beszélgetett a Fidelio.
Darvasi László Madárhegy című drámája egy könyvtárszobában játszódik. A darabban megforduló szereplők itt élnek, ez az otthonuk. Darabunk Gonzó lányával kezdődik, aki nem tudja, miért került ide, miért van itt. Édesapját keresi, akit Gonzónak hívnak, ennek a szeméttelepnek a főnöke, és édesanyjának akar levelet írni, akit Gonzó feleségének hívnak. A telep rendszeres vendége egy postás is, aki állítólag már ezer éves, és hol kézbesíti a feladott leveleket, hol pedig nem, attól függően, hogy neki melyik tetszik. Felbukkan egy különös alak is, aki madárijesztőnek mondja magát, és az a feladata, hogy távol tartsa a „madarakat” a teleptől. A postás és a madárijesztő szépen lassan világosítja fel Gonzó lányát, hogy miért van itt, hogy ki Mr. Külföld és felesége, hogy miért van veszélyben a szeméttelep, és hogy mi a tét. Az események előrehaladtával a szemünk láttára nő fel Gonzó lánya, s ahogy cseperedik, úgy múlik el belőle a gyermeki naivság, kíváncsiság, míg végül olyanná nem válik, mint a körülmények.
A Madárhegyet bemutató Klakker Társulás projektalapon működik. Ennek kapcsán Darvasi Áron elmondta: “A járvány sok mindent felborított, egyeztetési nehézségek adódtak, végül nekem is be kellett állnom az egyik kieső színész helyére. Ez aztán más megoldandó feladatokat is hozott magával, de az a típus vagyok, aki soha nem adja fel – fiatal vagyok még ahhoz, hogy azt mondjam, elegem van valamiből, vagy nem érdekel. A független szférában szükség is van erre a kitartásra, mindegy, hol kap lehetőséget az ember, a legjobbra kell törekedni. (…) Ez az előadás pedig azért is különleges, mert minden érzékenységem, lázadásom, szélsőséges megoldásom vagy teátrális gesztusom ott van benne, és meg tudom mutatni azt a tudást is, amit az évek során a színházról magamba szívtam.”
Áron rendezőként, színészként és íróként is részt vett az alkotási folyamatban. A kérdésre, mennyire tudtak egymásra támaszkodni a munka során, Darvasi László elmondta: “A próbafolyamat alatt inkább már csak lélektani segítséget tudtam nyújtani, mert nem szerettem volna beleszólni a rendezésbe, sem pedig Áron koncepciójába. Kölcsönösen tiszteljük egymást, ami mögött természetesen ott van annak a lehetősége is, hogy ha úgy érzi, fordulhat hozzám segítségért. Ha dilemmája van, esetleg szüksége van valamilyen dramaturgiai tanácsra, akár a színészvezetéssel, akár a darabbal kapcsolatban, meghallgatom, mondok valamit, és ő megoldja. Ő az az alkat, aki meg szokta oldani.”
Azt is hozzátette: “A Madárhegy jelen esetben a kultúra elzárt világa, egy buborék, voltaképpen szentély, ahová a világ betör a maga radikális profanitásával. Ez egy olyan világ, amely egészen másképpen használja az emberi nyelvet és beszédet, mint ahogy eddig elgondoltuk. Megváltoztak a jelentések, és az ezekhez köthető érzések, gondolatok. A nyelv, a beszéd kiszolgáltatottá válik, és ha azt mondjuk, hogy a nyelv a létház, akkor az a ház, amelyben a szavak keringenek, mint a madarak, eléggé romossá vált. Minden fényűzése ellenére. Felmerül a kérdés, ebben az állapotban hogyan írhatjuk le a sorsunkat, hogyan beszélhetjük el a történetünket, tudunk-e érvényeset mondani, meg tudjuk-e szólítani a másik embert. Áron ezt a koncepciót próbálta rátenni a konkrét személyre, és az elbeszélhetetlen helyzetből elbeszélhető világot és figurákat kreálni.”
A Madárhegy legközelebb május 9-én 19:00-kor látható a Jurányi Házban. További információ az alábbi oldalon olvasható.